Dánia hálózata elérte a határát

Szürke, szélcsendes nap az Északi-tenger felett. Nem fúj a szél, nem süt a nap. A dánok erre használják a németből átvett szót: dunkelflaute, vagyis olyan időszak, amikor nagy térségben egyszerre esik vissza a szél- és napenergia-termelés. Dániában ez nem egyszerűen kellemetlen időjárási helyzet. Az ország az elmúlt években saját tartalék erőművi kapacitásának jelentős részét leépítette, ezért ilyenkor a hálózatnak Svédországból, Norvégiából és Németországból, tengeralatti kábeleken keresztül kell áramot behoznia (Politiken).

Dánia 2025-ben több villamos energiát importált a szomszédaitól, mint bármely korábbi évben (Portfolio.hu). Ez a függés egyre fontosabb európai energiapolitikai feltevést tesz próbára: kiválthatják-e a határkeresztező kábelek azokat az erőműveket, amelyeket az országok közben bezárnak.

Dánia hálózatában fogy a hely

Az időjárás csak az első korlát. Az Energinet, a dán hálózatüzemeltető szerint adatközpontok, hidrogénüzemek és akkumulátoros projektek összesen mintegy 60 GW csatlakozási igényt adtak be. Ez nagyjából nyolcszorosa Dánia jelenlegi csúcsterhelésének (Energinet).

A szám önmagában félrevezető lenne: ezeknek a beruházásoknak jelentős része spekulatív, a cégek korán foglalnak hálózati kapacitást, és sok projektből végül nem lesz működő létesítmény. De már az igények töredéke is olyan hálózatot terhelne, amely most sem tud lépést tartani. Az Energinet ezért leállította az új, átviteli szintű csatlakozási kérelmek befogadását.

A távfűtés jól mutatja, hogyan szorítja a rendszert a keresleti oldal. A dán távhőszolgáltatók körülbelül negyede késő hálózati csatlakozásról vagy a kértnél kisebb kapacitásról számolt be. A Dansk Fjernvarme ágazati szervezet szerint a távfűtésben az áram részaránya a mai nagyjából 10 százalékról 2035-re 45 százalékra nőhet (Via Ritzau). Több villamosenergia-igény, kevesebb hazai erőmű, ugyanaz a szűk hálózat: ebből lesz a dán energiapolitikai feszültség.

Ki adja el az áramot, és ki fizeti meg

Az európai villamosenergia-piac a határkeresztező kábeleken keresztül az olcsóbb térségekből a drágábbak felé tereli az áramot, egészen addig, amíg a vezetékek kapacitása be nem telik (Európai Bizottság). Ez akkor működik jól, ha a hiány helyi. Ha egyszerre több országban szűkös a kínálat, a kábel már nem tartalék, hanem verseny tárgya.

Franciaország azt mutatja meg, mit ér a kapcsolható termelés. 2026 első felében Franciaország nettó 51 TWh áramot exportált, amivel a termelők mintegy 3 milliárd EUR bevételhez jutottak, az RTE francia hálózatüzemeltető pedig körülbelül 1,3 milliárd EUR kábelhasználati bevételt ért el (Le Figaro). Franciaország átlagosan nagyjából 61,9 EUR/MWh áron adott el áramot. Az importáló országok közel kétszer ennyit, körülbelül 111,6 EUR/MWh-t fizettek (Les Énergies Renouvelables). A nukleáris kapacitás azért értékes, mert akkor is termelhető vele áram, amikor a szomszédoknál szűk a kínálat.

Ez azonban a francia fogyasztókat sem védi meg minden költségtől. Augusztus 1-jén a lakossági tarifák 2,5 százalékkal emelkednek mintegy 19,37 millió háztartás számára (Challenges). A hálózatot és a tartalékkapacitást akkor is fizetni kell, ha a nagykereskedelmi ár éppen alacsony. Ugyanebben a félévben a francia nagykereskedelmi piacokon 407 órán át negatív árak alakultak ki, vagyis voltak időszakok, amikor a felesleges áramnak nem volt nyereséges helye. Az infrastruktúra számlája ettől még nő.

Svédország másfajta megosztást mutat. Az ország áramárai árzónák szerint alakulnak, ezért a Dániához közeli déli régiókban emelkednek a nagykereskedelmi költségek, amikor a dán kereslet a határon át szívja el az áramot (GP). A svéd termelők nyernek a szűk dán piacon. Az ugyanabban a zónában élő svéd háztartások viszont többet fizetnek. Bornholm dán szigete Svédországból mindössze 35 MW garantált importkapacitásra számíthat, jóval kevesebbre, mint amit a kábel műszakilag elbírna, mert a dél-svédországi hálózat terhelése korlátozza a biztosan vállalható mennyiséget (Bornholm.nu).

Németország közben saját biztosítást vásárol. A Bundesnetzagentur, a német energiahatóság a 2026/27-es télre 7 407 MW hálózati tartalékot tart fenn: olyan erőműveket, amelyek a normál piacon kívül maradnak, és csak vészhelyzetben kapcsolják be őket (Bundesnetzagentur). Berlin 2026 májusában kapacitáspiaci törvényt fogadott el, amely azért fizet erőműveknek és akkumulátoroknak, hogy rendelkezésre álljanak, akkor is, ha ritkán termelnek. Dánia éppen ezt a tartalékot nem tartotta meg.

Finnország a fizikai kockázatra figyelmeztet. Amikor az Észtországgal összekötő két tengeralatti kábel egyikét javítás miatt leállították, az árak azonnal megugrottak, a kínálat pedig szűkült (Grivolt). Egy kábel túlterhelődhet, karbantartás miatt kieshet, vagy éppen a legrosszabb pillanatban sérülhet meg.

Az ENTSO-E, az európai hálózatüzemeltetőket koordináló szervezet ezért rendszeresen vizsgálja, hogy stresszhelyzetben lesz-e elég áram az egyes országokban. A határon túli segítség ugyanis feltételes, nem automatikus (ENTSO-E, ACER).

Dánia esete láthatóvá teszi az európai zöld villamosenergia-rendszer alapalkuját. A kábelek normál időszakban csökkentik a költségeket, és hatékonyabbá teszik a termelés elosztását. De nem garantálnak áramot akkor, amikor egy egész régióban eláll a szél. Ilyenkor azok az országok diktálják az árat, amelyek megtartották a kapcsolható erőműveiket. Azok pedig, amelyek a kábelekre bízták a tartalékot, a legnehezebb órákban fizetik meg ennek az árát.