Dánia egy napig biogázzal ment

Július elején Dánia egy napra annyi biogázt termelt, amennyi az ország teljes gázfogyasztását fedezte. Ilyen korábban nem történt (BT). A biogáz ma már a dán éves gázfelhasználás nagyjából 40 százalékát adja. A rekord két folyamat találkozásából jött össze: a megújuló gáz termelése nőtt, miközben a gáz iránti kereslet csökkent, mert egyre kevesebb dán háztartás és üzem használ gázt fűtésre. Ez valódi eredmény, de törékeny: olyan országban történt meg, ahol a gázpiac eleve kicsi, és tovább szűkül.

A trágyától a vezetékhálózatig

A technológia régi. Oxigénmentes közegben baktériumok bontják le a szerves hulladékot: trágyát, élelmiszer-maradékot, szennyvizet. Ebből nyers biogáz keletkezik. Ha ebből kivonják a szén-dioxidot és a szennyező anyagokat, biometán lesz belőle, vagyis olyan tisztaságú gáz, amelyet a meglévő vezetékhálózatba is be lehet táplálni (IEA). A dán hálózatüzemeltető, az Energinet tanúsítványokkal követi, mennyi megújuló gáz kerül a rendszerbe. Maga a gáz fizikailag összekeveredik a hálózatban; a tanúsítványok a könyvelést végzik el (Energinet).

Ennek Dánián túl is van jelentősége. Miután Oroszország 2022-ben visszavágta az európai gázszállításokat, az EU REPowerEU terve 2030-ra 35 milliárd köbméter biometán előállítását tűzte ki célul (REPowerEU). A logika egyszerű: a helyi hulladékból előállított gázt nem lehet külföldi beszállítói döntéssel elzárni. A biometán ráadásul a szél- és napenergiával termelt árammal szemben a meglévő infrastruktúrában tárolható, és ott is használható, ahol az elektrifikáció lassú vagy drága: például a magas hőmérsékletet igénylő ipari folyamatokban vagy régebbi épületekben (Európai Bizottság).

A számla a megmaradó gázfogyasztóknál landol

A rendszer nyertesei elsősorban azok a gazdák, akik biogázüzemeket működtetnek, valamint a projektfejlesztők és a gázvezeték-hálózatok üzemeltetői. A háztartások legfeljebb közvetve nyernek, nagyobb energiaellátási biztonság formájában. Közvetlenül viszont veszíthetnek.

A biometán előállítása drága. Szinte mindenhol garantált átvételi árakra épül, amelyeket vagy a gáztarifákon, vagy a költségvetésen keresztül fizetnek meg. Ahogy a gázfogyasztás csökken, a vezetékhálózat fenntartási költsége egyre kevesebb felhasználó között oszlik meg. A francia energiaszabályozó, a CRE 2026. július 1-jétől 5,87 százalékkal emelte a szabályozott gázelosztási tarifát (CRE). A Le Monde egyszerűen írta le a folyamatot: a fogyasztás gyorsabban esik, mint ahogy a hálózat zsugorodik, ezért a megmaradó fogyasztók többet fizetnek a vezetékek fenntartásáért (Le Monde).

A dán háztartások ugyanezzel a szorítással szembesülnek. A hálózat zöldülése mellett az árak továbbra is követik a nemzetközi nagykereskedelmi gázpiacot, mert a biometán ugyanabba a kereskedelmi rendszerbe kerül be, mint a fosszilis gáz. Egy dán jelentés szerint a gázkazánnal fűtő háztartások már most évente 5 000 koronával fizetnek többet, mint a 2022-es ársokk előtt (Ritzau). A zöld molekula önmagában nem jelent olcsóbb számlát.

Németország még élesebben mutatja a problémát. A Fraunhofer ISE egyik tanulmánya szerint egy tipikus családi házban a zöld gáz növekvő arányára épülő gázfűtés húsz év alatt akár 49 000 euróval is többe kerülhet, mint a hőszivattyú (Energie & Management). Ettől a biometán nem válik haszontalanná. Inkább azt mutatja, hogy túl kevés és túl drága ahhoz, hogy háztartások millióit tartsa gázon. Az értéke ott van, ahová az elektrifikáció egyelőre nem ér el: egyes ipari folyamatokban, tartalékellátásban, nehezen átalakítható épületekben.

Kedvező adottságokra épült rekord

A dán mérföldkő mögött több évtizednyi mezőgazdasági biogázberuházás és egy kisméretű gázpiac áll. Európa nagy része ettől messze van. Írország 2030-ra 5,7 TWh biometánt céloz meg, de ma mindössze két olyan üzeme van, amely a hálózatba táplál be, éves termelésük nagyjából 75 GWh, vagyis a cél kevesebb mint 1,5 százaléka (We Are Biogas).

Dánia példája fontos, de feltételekhez kötött. A biometán akkor működik, ha csökkenő gázkereslettel párosul, és világos döntés születik arról, hová kerüljön a szűkös zöld gáz. A kockázat az, hogy az ilyen rekordok politikai érvvé válnak egy olyan gázinfrastruktúra fenntartása mellett, amelyre egyre kevesebb embernek lesz szüksége, miközben a nyitva tartott vezetékek számláját azok fizetik, akik még rajta maradtak a hálózaton.