Aszály szorítja fél Európát

Cremonánál a Pó vízhozama 193 m³/s, nagyjából a történelmi átlag harmada (Il Giorno). Ez nem pusztán vízállási adat: a Pó öntözi Olaszország leggazdagabb mezőgazdasági térségét, vízzel látja el a vízerőműveket, és visszatartja a tengervizet a deltában. Közben a Duna vízszintje Romániában már a cernavodăi atomerőmű hűtéséhez szükséges szint alá esett, a Rajna pedig Kaubnál, a nyugatnémet áruszállítás szűk keresztmetszeténél történelmi mélypontok alá süllyedt. Ugyanaz az aszály egyszerre terheli mindhárom rendszert: az EU Közös Kutatóközpontja augusztus 12-én azt közölte, hogy a szárazság az EU és az Egyesült Királyság területének 50 százalékát érinti (JRC).

A folyók Európában ipari infrastruktúraként is működnek. Hűtik az erőműveket, árut szállítanak, földeket öntöznek, áramot termelnek. Aszály idején éppen az a gond, hogy ezek a funkciók nem külön-külön gyengülnek, hanem egyszerre.

Erőművek elég folyóvíz nélkül

A leglátványosabb kár az áramtermelésben jelent meg. Romániában augusztus 13-án teljesen leállt a cernavodăi atomerőmű, amely normál körülmények között az ország áramtermelésének körülbelül ötödét adja, miután a Duna vízállása már egyik reaktorblokk megfelelő hűtéséhez sem volt elég (Le Monde, Al Jazeera). Az atomreaktorok hatalmas hőt termelnek; ennek csak egy része lesz villamos energia, a többit a kondenzátorokon átáramló folyóvízzel kell elvezetni. Ha a vízszint az intake szivattyúkhoz már túl alacsony, az erőművet le kell állítani.

Magyarországon Paks ugyanennek a problémának a másik oldalát mutatta meg. Az ország áramtermelésének közel felét adó erőmű teljesítménye augusztus elején nagyjából 965 MW-ról 240 MW-ra esett vissza, miközben a Duna történelmi mélypontokra süllyedt. A kormány kővel megrakott uszályokat süllyesztett el, és ideiglenes fenékküszöböt épített a mederben, hogy néhány centiméterrel megemelje a vizet a hűtővízkivétel közelében (ABC News, Telex).

Franciaországban a folyók vízszintje még elég magas, ott azonban a visszaengedett hűtővíz hőmérséklete ütközik a vízi élővilágot védő korlátokba. Augusztus 12-re az ország 57 reaktorából 13-at érintettek a korlátozások, és a környezetvédelmi limitek, valamint a Gravelines-nél a hűtővíz-beömlőket eltömítő medúzák együtt a francia nukleáris kapacitás rekordnak számító 20,4 százalékát vették ki a rendszerből (Boursorama/AFP, Euronews).

Ha egy ország olcsó nukleáris termelést veszít, az európai összekapcsolt áramtőzsdén a szomszédoktól vásárol. Ebben a rendszerben az áram a határokon át a legmagasabb elfogadott ajánlatok felé áramlik, az ár pedig ott emelkedik, ahol drágább erőműveket vagy importot kell bevonni. A francia másnapi áram ára egyetlen nap alatt 34 százalékkal ugrott meg, és augusztus 10-én elérte a 126 €/MWh-t a France Épargne szerint. A Duna bolgár szakaszán működő kozloduji atomerőmű eközben példátlan exportkereslettel szembesült: román és magyar kereskedők 3500-4000 MW kapacitást kerestek (Mediapool). Bulgária így regionális tartalékká vált, de törékeny tartalékká: ha Kozloduyt is vissza kellene fogni, ez az export eltűnne.

Félig üres uszályok, sósodó földek

A Rajnán a német Szövetségi Hidrológiai Intézet szerint hosszú szakaszokon elérték vagy alulmúlták az eddig ismert legalacsonyabb vízállásokat (BfG). Egy 1200 tonnásra tervezett hajó Kaubnál mindössze 180 tonnával haladt át (Argus Media). A Covestro vegyipari vállalat szerint a nyersanyag-szállítás akadozása már a termelést is korlátozta (Tagesschau).

A közút és a vasút valamennyit át tud venni ebből a forgalomból, de az arányok gyorsan kezelhetetlenné válnak. A rajnai áruszállítás 25 százalékos visszaesése havonta nagyjából 3 millió tonna kiesést jelent, ami körülbelül 120 000 plusz teherautónyi rakománynak felel meg; ezt az úthálózat nehezen tudná felszívni (WDR). A német kormány ezért már visszatérő gazdasági kockázatként kezeli az alacsony vízállást (Handelsblatt).

Olaszországban a Pó vízgyűjtőjét nyáron tápláló alpokaljai tavak szinte kiürültek: a Maggiore-tó 5,3 százalékon, a Comói-tó 5,9 százalékon, az Iseói-tó 5 százalékon áll (Il Sole 24 Ore). A tengervíz a Pó-deltában 20-25 kilométerre nyomult be a szárazföld felé, így az öntözővíz a vízkorlátozással már amúgy is számoló rizstermelők számára használhatatlanná válik (Pianura Reno). Az olasz vízenergia-termelés júliusban éves alapon 14,9 százalékkal esett vissza (Affaritaliani), vagyis a szárazság éppen azt az áramkínálatot szűkíti tovább, amelyet máshol is terhel.

A tűzoltás még nem alkalmazkodás

Minden ország talált átmeneti megoldást. Magyarország fenékküszöböt épített. Franciaország nettó áramexportőr maradt. Románia importtal pótolta a kiesést. Csakhogy mindegyik megoldás azon múlik, hogy valahol máshol még maradjon tartalék.

A sürgősségi folyómérnöki beavatkozás megemelheti a vízszintet egy hűtővízkivételnél, de nem teremt vízhozamot. A hőmérsékleti mentességek átmenetileg működtethetik az erőműveket, de a terhelést az ökoszisztémákra tolják. Az import addig segít, amíg a szomszédnak van fölös kapacitása. Európa az aszályos időszakokban megtanulta kölcsönvenni ezt a tartalékot. A mostani számok azt mutatják meg, hol húzódik a határ: az alkalmazkodásnak azelőtt kell megtörténnie, hogy minden szomszéd ugyanarra a mozgástérre szorulna rá.