Dublini perben dől a CETA bírósága

Októberben egy dublini tárgyalóteremben dőlhet el, meddig ér az EU egyik fontos kereskedelmi megállapodásának jogi mozgástere. Lynn Boylan, a Sinn Féin EP-képviselője beperelte az ír kormányt, mert szerinte a CETA, vagyis az EU és Kanada közötti kereskedelmi egyezmény ratifikálására elfogadott új ír törvény alkotmányosan továbbra sem állja meg a helyét (Irish Times). A vita első látásra ír belügynek tűnik, valójában az uniós kereskedelempolitika egyik gyenge pontját mutatja meg: Brüsszel letárgyalhat és ideiglenesen elindíthat egy megállapodást, de egyetlen tagállam alkotmánya évekre jogilag félkész állapotban tarthatja.

A CETA kereskedelmi része már működik. Az EU és Kanada közötti vámok szinte mind eltűntek, amikor 2017 szeptemberében megkezdődött az egyezmény ideiglenes alkalmazása (Council of the EU, Western People). Az európai feldolgozóipari és agrár-élelmiszeripari exportőrök alacsonyabb kereskedelmi akadályokkal dolgozhatnak, és kanadai közbeszerzéseken is indulhatnak (Rijksoverheid). A német ifo intézet hosszú távon 0,19 százalékos növekedést becsült a CETA nyomán a reál egy főre jutó jövedelemben, vagyis az inflációval kiigazított fejenkénti jövedelemben (consulting.de). Makroszinten ez kicsi szám, de az előnyei már most konkrét ágazatoknál jelennek meg. A kérdés ezért nem az, hogy a kereskedelmi rész működik-e, hanem az, miért nem zárult még le az egyezmény jogi folyamata.

A befektetői bíróság, amelyben nincs egyetértés

A CETA úgynevezett vegyes megállapodás: egyes részei uniós hatáskörbe tartoznak, más elemei viszont olyan területeket érintenek, amelyeknél a tagállami kormányoknak is dönteniük kell (Council of the EU). Ahhoz, hogy a teljes egyezmény jogilag hatályba lépjen, minden uniós országnak a saját alkotmányos szabályai szerint ratifikálnia kell.

A még vitatott rész az Investment Court System, vagyis az ICS: egy állandó befektetői bírósági rendszer, ahol a CETA hatálya alá tartozó külföldi befektető az adott ország rendes bíróságait megkerülve perelhetne egy kormányt, ha szerinte az megsértette a beruházásvédelmi vállalásokat (European Commission). Az ellenállás középpontjában éppen ez áll: a külföldi vállalatok olyan külön jogi utat kapnának, amely a hazai cégeknek és állampolgároknak nem jár.

Az ír legfelsőbb bíróság 2022-ben kimondta, hogy Írország a fennálló jogi helyzetben nem ratifikálhatja a CETA-t, mert a befektetői bírósági rendszer mellett az ír bíróságok nem tudnák érdemben felülvizsgálni a tribunál döntéseit (Comhlámh). Ugyanez a bíróság 6:1 arányú többséggel jelezte azt is, hogy a problémát új törvénnyel, alkotmánymódosítás nélkül is rendezni lehetne (Irish Times).

A kormány erre válaszul fogadta el a 2026-os Arbitration (Amendment) Actet. A törvény szerint a befektetői tribunálok kártérítési döntéseit Írországban csak a High Court engedélyével lehet végrehajtani, és a bíróság megakadályozhatja a végrehajtást, ha a döntés ütközne Írország alkotmányos rendjével (William Fry). Boylan keresete szerint ez a megoldás még mindig nem ad elég ellenőrzést az ír bíróságoknak. Októberben az derül ki, hogy a bíróság is így látja-e.

Ugyanez a vita máshol is zajlik Európában

Írország nincs egyedül a késlekedéssel. Belgiumban Vallónia 2016-ban blokkolta a CETA-t; a regionális parlamentek csak 2026 júniusában szavazták meg a jóváhagyást (PFWB). Franciaországban az alsóház elfogadta a ratifikációt, a szenátus viszont elutasította (Vie publique). Hollandiában a törvényjavaslat az egyik kamarán már átment, de 2026 júniusában még a szenátusi eljárásban járt (Eerste Kamer).

A minta eltérő politikai rendszerekben is hasonló. A CETA vámcsökkentő és piacnyitó részei viszonylag kevés ellenállást váltanak ki. A befektetői jogokról szóló rész már nem. A francia agrárszervezetek attól tartanak, hogy a más szabványok szerint előállított kanadai marhahús árnyomást gyakorolhat az európai termelőkre (Fondation Robert Schuman). Német környezetvédő szervezetek szerint a szerződéses bíróságot környezetvédelmi szabályozások megtámadására is felhasználhatnák (Umweltinstitut). Ezek kockázatok, nem bizonyított veszteségek, de politikailag elég súlyosak ahhoz, hogy megakasszák a ratifikációt.

A dublini tárgyalás arról dönt majd, hogy az ír törvényi javítás teljesíti-e a legfelsőbb bíróság feltételeit. Ha nem, Brüsszelnek Kanadán túlmutató kérdéssel kell szembenéznie: fenntartható-e, hogy az EU befektetői bíróságokat ír kereskedelmi egyezményekbe, miközben a tagállami alkotmányos rendszerek újra és újra megállítják ezeket.