Gázhiányt hagyhat a holland terv

A holland kormány azt mérlegeli, hogy 80 százalékról nagyjából 65 százalékra csökkenti a gáztárolók feltöltési célját. Ez körülbelül 21 TWh gázt jelentene, amely nem kerülne a föld alatti tárolókba a tél előtt (NOS). S. van Veldhoven-Van der Meer klímaügyi miniszter szerint az Európai Bizottság azt kérte a tagállamoktól, hogy alacsonyabb célt tűzzenek ki, mert így mérséklődhet a gázárakra nehezedő felfelé irányuló nyomás. A számítás egyszerű: most olcsóbb gáz, később kisebb biztonsági tartalék.

Miért hajtja fel az árakat a tárolók feltöltése?

Az európai gázrendszer szezonális logika szerint működik. A szolgáltatók nyáron, amikor a kereslet és rendszerint az ár is alacsonyabb, gázt vásárolnak, betárolják föld alatti létesítményekbe, télen pedig, amikor a fűtési igény megemeli a fogyasztást, kiveszik onnan (Tagesschau). Az üzleti modell azon múlik, mekkora a különbség a mostani vételár és a következő télen várható eladási ár között. 2026-ban ez a különbség lényegében eltűnt. Az árak már most magasak: a Hormuzi-szoros közelében zajló harcok és az ázsiai vevőkkel folytatott verseny felhajtják az LNG, vagyis a tartályhajókon szállított cseppfolyósított földgáz árát. Aki most vásárol, nem biztos, hogy télen visszakeresi a költségét (Gasunie).

Amikor a magáncégek önként nem töltenek, az állam lép be. Hollandia felhatalmazta az állami szereplőként működő EBN-t, hogy piaci hiány esetén legfeljebb 80 TWh gázt tároljon be (Tweede Kamer PDF). Németország ugyanezzel a dilemmával szembesül. Ha azonban egyszerre több ország állami vásárlásokkal tölti a tárolókat, az felhajtja a TTF árát. A TTF, teljes nevén Title Transfer Facility, a hollandiai gáztőzsdei csomópont, ahol Európa fő nagykereskedelmi gázára kialakul. Az októberi TTF-kontraktus augusztus 31-én napközben 70,85 €/MWh szintig emelkedett, miközben az év elején még nagyjából 29 €/MWh körül járt (Euronews, StorageCurve).

Az Európai Bizottság éppen az ilyen helyzetekre hagyott mozgásteret. Az uniós gáztárolási rendelet 2025-ös módosítása megtartotta a 90 százalékos jogi referenciaértéket, de nehéz piaci körülmények között megengedi a tagállamoknak, hogy ettől legfeljebb 10 százalékponttal elmaradjanak, bizottsági döntéssel pedig további 5 százalékpontos csökkentés is lehetséges (EUR-Lex). A Bizottság gázkoordinációs csoportja júliusban azt is jelezte, hogy a télre a 80 százalékos szint elegendő lehet (European Commission).

A 21 TWh kérdése

Uniós szinten 15 százalékpontnyi tárolói kapacitás nagyjából 170 TWh gázt jelent a blokk összesen 1 130 TWh-s kapacitásából (Global Energy Flow). Ez azért számít, mert a tárolt gáz általában az európai téli fogyasztás 25–30 százalékát fedezi (IEU Monitoring). Ha kevesebb gáz van a föld alatt, kisebb a mozgástér egy hideghullám idején.

Európa biztonsági tartaléka szempontjából Németország a kulcsszereplő. Az uniós tárolói kapacitás mintegy ötöde ott van, de szeptember elején a német tárolók csak 53 százalékos töltöttségen álltak. A Le Monde szerint a német LNG-terminálok egy téli csúcsnapon az ügyféligények alig 10 százalékát tudnák fedezni (Le Monde, NexusEuropa). Ha Németország alacsony készlettel megy bele a télbe, erősebben versenyez ugyanazokért az LNG-szállítmányokért. Ez a verseny a TTF-árban jelenik meg, vagyis abban az árban is, amelyet a holland háztartások megéreznek.

Ki nyer, ki fizet?

Rövid távon a holland családok vannak a legközvetlenebbül kitéve az árváltozásnak. Az Oxford Economics szerint a nagykereskedelmi gázárak Hollandiában szinte azonnal megjelennek a lakossági számlákban, míg Franciaországban és Spanyolországban hónapokkal később, Németországban pedig csaknem egy év alatt gyűrűznek át (Euronews). Ha az alacsonyabb feltöltési cél ősszel lehűti a TTF-et, először a holland háztartások nyernek rajta. Ha viszont az alacsony készletszint télen tartósan magas árakat eredményez, ugyanezek a háztartások fizetik meg először az árát.

Az ipar kockázata mélyebb. Sebastian Heinermann, az INES ügyvezető igazgatója arra figyelmeztetett, hogy ha a német tárolók töltöttsége alacsony marad, és a tél hideg lesz, a cégek termeléscsökkentésre kényszerülhetnek, mert a gázköltség meghaladhatja azt a szintet, amelyet még el tudnak viselni (Tagesschau). A Goldman Sachs elemzői szerint egy hideg tél, amelyben Európának Ázsiával kell versenyeznie a szűkös LNG-kínálatért, a decemberi TTF-árat 100 €/MWh fölé viheti. Ez az a szint, amelynél az európai vevők már eleget fizetnének ahhoz, hogy az ázsiai kikötők helyett ide vonzzák a szállítmányokat (RMF24).

A holland állami üzemeltető, a Gasunie fogalmazta meg a legvilágosabban a kompromisszumot. A 115 TWh-s cél arra készült, hogy a rendszer egy harmincévente előforduló kemény telet is kezelni tudjon; további intézkedések nélkül Hollandia erre a forgatókönyvre „nem lenne megfelelően felkészülve” (Gasunie). A döntés még nem végleges (NOS). A logikája viszont már látszik: az alacsonyabb cél először árpolitikai eszköz, és csak utána a biztosítás csökkentése. Hogy a választók melyik oldalára emlékeznek majd, azt a januári időjárás dönti el.