Megosztott az E5 a mélységi csapásokról

Észtország külügyminisztere szerint „megéri az árát”, ha ukrán drónok időnként NATO-területre tévednek (Zeit). Olasz kollégája viszont azt mondja: a Róma által Ukrajnának küldött fegyvereket „soha” nem használhatják ukrán területen kívül (Reuters). A két álláspont között Európa legnagyobb katonai hatalmai úgy építenének ki új csapásmérő képességeket Ukrajnának, hogy közben nincs közös válaszuk arra: ki viseli a kockázatot, ha ezek a csapások átnyúlnak a NATO határain.

Egy drónt lelőnek. Másokat nem.

Június 8-án a NATO balti légtérrendészeti missziójában repülő francia vadászgépek lelőttek egy drónt, amely Lettország légterébe lépett Rēzekne közelében, az orosz határ térségében (LRT, NATO). A balti misszió azért rotációs rendszerű, mert Észtországnak, Lettországnak és Litvániának nincs elég saját vadászgépe. Korábbi lengyelországi és romániai esetekben a pilóták követték a drónokat, de nem nyitottak tüzet: vagy a lezuhanó törmelék kockázatát tartották túl nagynak, vagy magát a fenyegetést túl bizonytalannak. Közös doktrína nem mondta meg nekik, hogyan kell dönteniük.

A lettországi Latgale régió lakói és a kelet-lengyelországi települések nem szólhattak bele ezekbe a döntésekbe, és azt sem látják, milyen szabályok alapján dönt egy pilóta a tűzparancsról. Ez a rés, vagyis a NATO tényleges képességei és a nyilvánosan vállalt szabályai közötti különbség áll annak a vitának a középpontjában, amely most öt főváros között húzódik.

Két héttel a lettországi lelövés után Berlinben ült össze az E5-csoport. Az E5 Európa öt legnagyobb katonai költőjét jelenti: Franciaországot, Németországot, az Egyesült Királyságot, Olaszországot és Lengyelországot. A vezetők vállalták, hogy felgyorsítják Ukrajna „mélységi precíziós csapásmérő képességeinek” kiépítését (Élysée, Bundesregierung). Magyarul: nagyobb hatótávolságú fegyverekről van szó. A nyilatkozat arról nem szólt, ki kezeli a kockázatot, ha ezek a fegyverek incidenseket okoznak a szövetség területén.

Öt főváros, öt vörös vonal

Észtország áll az egyik póluson. Margus Tsahkna külügyminiszter szerint elfogadható, ha ukrán drónok időnként szövetséges területre zuhannak, amennyiben a csapások orosz finomítókat és katonai bázisokat semmisítenek meg. Ezt más NATO-kormány nyilvánosan nem mondta ki.

Lettország szintén szükségesnek tartja Ukrajna nagy hatótávolságú csapásmérő képességét, de nem politikai engedékenységgel, hanem eszközökkel válaszol a kockázatra. Riga új radarokat és légvédelmi ütegeket telepít az orosz határ közelébe (NATO). Több elfogóképességet épít, nem nagyobb toleranciát a célt tévesztő drónokkal szemben.

Lengyelország támogatja a katonai hatást. Az ukrán drónkampányok arra kényszerítették Oroszországot, hogy légvédelmi rendszereket vonjon el a frontvonalról, és a hátországban lévő finomítók védelmére csoportosítsa át őket (Rzeczpospolita). Donald Tusk miniszterelnök ugyanakkor határt húzott: azok a biztonsági megállapodások, amelyekből Lengyelországot kihagyják, Lengyelországot nem kötik (gov.pl).

Németország erősíti a NATO keleti határának védelmét, többek között állandó dandárt telepít Litvániába, de kerüli azokat a megfogalmazásokat, amelyek német részvételt sugallnának az Oroszországon belüli célkijelölési döntésekben (Bundesregierung).

Olaszország húzza meg a legkeményebb nyugat-európai határt. Antonio Tajani külügyminiszter szerint a NATO-nak el kell kerülnie még annak a látszatát is, hogy belép a háborúba (Reuters).

A felelősség, amelyet senki sem vállal

A NATO alapszerződése nem ad automatikus választ a kulcskérdésre. Az 5. cikk, vagyis a kollektív védelemről szóló rendelkezés csak akkor lép működésbe, ha a tagállamok közösen úgy ítélik meg, hogy „fegyveres támadás” történt. A 4. cikk konzultációt tesz lehetővé, ha egy tagállam fenyegetve érzi magát. Egy eltévedt drón, amelynek eredete az első órákban gyakran nem világos, egyik kategóriába sem illeszkedik automatikusan (North Atlantic Treaty). Ezért a bevetési szabályok, vagyis a pilótáknak szóló tűzparancsok továbbra is nemzeti hatáskörben maradnak, nem szövetségi szinten dőlnek el.

Franciaország lelő egy drónt Lettország felett. Románia követ egy másikat, de nem nyit tüzet. Lengyelország figyel és riaszt. Mindegyik válasz védhető a maga logikája szerint. Együtt mégis azt üzenik Moszkvának, hogy a NATO keleti határa hasonló incidensekre eltérően reagál.

Az E5 vezetői vállalták a nagyobb hatótávolságú fegyverek támogatását. Azt egyikük sem vállalta, hogy politikailag is magára veszi a kockázatot, amikor ezek a fegyverek szövetséges területen okoznak incidenst. Egyelőre azok fizetik meg ennek az árát, akik a NATO keleti határához legközelebb élnek: olyan költséget viselnek, amelyet a kormányaik nyilvánosan még el sem ismertek, nemhogy szavazásra bocsátottak volna.