2.25%-os EKB-kamat energiaár-pajzs nélkül

Három euróövezeti kormány éppen akkor vezeti ki az energiaárakat fékező intézkedéseket, amikor az Európai Központi Bank, vagyis az eurót használó 20 ország közös jegybankja, újabb kamatemelésre készül. Ezeknek a párhuzamos döntéseknek nincs uniós koordinációs mechanizmusa.

Spanyolországban június 1-jén 10 százalékról 21 százalékra ugrott a lakossági áram áfája (SpainEnglish). Olaszország május 22-én megfelezte a dízel jövedékiadó-kedvezményét, június 6-ig pedig teljesen kivezeti (Il Sole 24 Ore). Németországban június 30-án jár le az üzemanyagadó-kedvezmény, amelynek meghosszabbítását az SPD ellenzi (Handelsblatt). Június 11-én az EKB várhatóan 2,00 százalékról 2,25 százalékra emeli a betéti kamatot; a piacok 77 százalékos esélyt áraznak a lépésre (Polymarket). A kormányok saját belpolitikai logikájuk szerint lépnek. Az EKB a saját inflációs logikáját követi. A számla ugyanazoknál a háztartásoknál jelenik meg, ugyanabban az időszakban.

Előrejelzésre épített kamatemelés

Az EKB érve a „másodkörös hatások” megelőzésére épül. Ez azt jelenti, hogy a drága energia beépülhet a bérekbe és más árakba, így az eredetileg átmeneti sokkból tartós infláció lesz. Az éves infláció áprilisban 3,0 százalékra emelkedett a márciusi 2,6 százalékról, miután az energiaárak éves alapon 10,9 százalékkal nőttek (Eurostat).

A mélyebb adatok viszont más irányba mutatnak. A maginfláció, vagyis az energia- és élelmiszeráraktól megtisztított mutató 2,2 százalékra csökkent az előző havi 2,3 százalékról (Eurostat). A kialkudott bérek 2,6 százalékkal nőnek, a 2025-ös 3,0 százalék után (ECB Economic Bulletin). Az EKB által félt bér-ár spirál eddig nem indult be.

Isabel Schnabel, a szigorítás leghangosabb támogatója egyértelműen fogalmazott: „Az átnézés már nem opció” – mondta, hozzátéve, hogy a kamatoknak akkor is emelkedniük kellene, ha Iránnal megszületne a békemegállapodás (Bloomberg, RTE). Az EKB tehát még azelőtt próbálja megakadályozni az infláció szétterjedését, hogy annak már lenne erős bizonyítéka; a döntés alapját inkább a vállalati várakozási felmérések adják.

A támogatási csapda

Christine Lagarde szerint a kormányzati energiatámogatásoknak „átmenetinek, célzottnak és testre szabottnak” kell lenniük (ECB press conference). Érvelése szerint a széles körű üzemanyag-kedvezmények fenntartják a keresletet, és keményebb szigorításra kényszerítik az EKB-t. Csakhogy amikor a kormányok engednek ennek a logikának, és visszavonják a támogatásokat, az ebből fakadó áremelkedés feljebb tolja a mért inflációt. Ez újabb érvet ad a kamatemelés mellett.

Olaszország jól mutatja a szorítást. A dízel ára literenként 2 euró fölé ment, miután megfelezték a jövedékiadó-kedvezményt (Teleborsa). Giancarlo Giorgetti pénzügyminiszter a kéthetes hosszabbítást „átmeneti intézkedésnek” nevezte. Spanyolországban az áfa visszaemelése egy átlagos villanyszámlát nagyjából havi 8–10 euróval növel (The Spanish Eye). Ezek az emelések a júniusi és júliusi inflációs adatokban jelennek majd meg, utólag igazolva a szigorításpártiak érveit.

Egy kamat, húsz lakáspiac

A kamatemelés Dél-Európát érinti a legerősebben. Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Görögországban a meglévő jelzáloghitelek nagy része változó kamatozású, és az Euriborhoz kötődik, vagyis ahhoz a bankközi kamatlábhoz, amely szorosan követi az EKB politikáját. Az Euribor májusra 2,82 százalékra emelkedett az egy évvel korábbi 2,08 százalékról (EFE). Egy spanyol háztartásnak, amelynek 150 000 eurós változó kamatozású jelzáloghitelét ebben a hónapban árazza át a bank, nagyjából havi 60 euróval kell többet fizetnie (Rankia).

Németország jóval védettebb helyzetben van. A német jelzáloghitelek többségénél 10–15 évre rögzítik a kamatot. Ugyanaz az EKB-döntés, amely egy madridi család költségvetését érezhetően szűkíti, Münchenben alig jelenik meg a havi kiadásokban. Azok az országok veszítik el az energiatámogatásokat, amelyek a jelzáloghitelek kamatemelkedésének is jobban ki vannak téve. A júniusi teher így a dél-európai háztartásokra koncentrálódik, miközben az északi országok viszonylag kevésbé érzik meg.

Az Eurostat májusi inflációs adata június 2-án érkezik, ez lesz az utolsó szám az EKB döntése előtt. Ha a maginfláció 2,2 százalékon vagy az alatt marad, a Kormányzótanács nem már látható másodkörös hatásokra, hanem ezek előrejelzésére emel kamatot. Philip Lane, az EKB vezető közgazdásza elismerte, hogy az átmeneti energiaársokk „legkedvezőbb forgatókönyve” egyre „kevésbé valószínű” (ECB speech). Ha az EKB téved, egy lassuló gazdaságba szigorít bele egy olyan probléma miatt, amely már halványulóban volt.