EKB nekiment Berlin Commerzbank-blokádjának

Az EKB alelnöke kimondta azt, amit Európában sokan gondolnak a német álláspontról. Luis de Guindos egy Financial Times-interjúban úgy fogalmazott: „nagyon nehéz a kormányoknak egyszerre azt állítaniuk, hogy támogatják a megtakarítási és beruházási uniót, majd azt mondaniuk: nem, ezt a konkrét ügyletet ellenezzük”. Az ügylet az UniCredit ajánlata a Commerzbankra. A kormány a német. Egy vezető uniós intézmény nyilvánosan szembesíti az EU legnagyobb tagállamát azzal, hogy a saját maga által épített egységes piac szabályait csak addig támogatja, amíg azok nem érnek hazai érdeket.

Az UniCredit már most a Commerzbank 38,87 százalékát ellenőrzi közvetlen részvényeken, swapokon és derivatív ügyleteken keresztül (Corriere della Sera, Ad Hoc News). A Commerzbank igazgatósága május 18-án elutasította a teljes egészében részvénycserén alapuló ajánlatot, mert azt túl alacsonynak és túl homályosnak tartja. A német állam 12 százalékos pakettel rendelkezik, és minden lehetséges eszközt keres az ügylet megállítására. A csereajánlat június 16-ig marad nyitva.

A konfliktus a bankunió egyik tartós hibáját teszi láthatóvá. Elvben minden főváros támogatja az európai bankpiac integrációját. A gyakorlatban mindenki talál okot arra, hogy a saját bankjánál már ne így legyen.

Berlin nem talál jogi kart

Németországnak nincs közvetlen hatásköre az ügylet megakadályozására. Ezt a szerepet 2014-ben az EKB, vagyis az euróövezeti bankokat közvetlenül felügyelő Európai Központi Bank vette át a nemzeti felügyeletektől. A német versenyhatóságok jelentik az utolsó formális akadályt, de az összeolvadás első látásra nem ütközik nyilvánvaló versenyjogi küszöbökbe.

A kormány mérlegelte, hogy a KfW állami fejlesztési bankon keresztül nagyobb részesedést vásárol, nagyjából 5 milliárd EUR értékben. A pénzügyminisztérium tagadta, hogy ilyen terv lenne napirenden. A szélsőjobboldali AfD arra szorítja Friedrich Merz kancellárt, hogy a külföldi befektetések átvilágításáról szóló jog alapján minősítse a Commerzbankot stratégiai infrastruktúrának. Ez az út alkotmányjogilag ingatag, és szinte biztosan uniós jogi eljárást vonna maga után. Spanyolország ellen már kötelezettségszegési eljárás folyik, miután Madrid korlátozásokat tett a belföldi BBVA–Sabadell-fúzióra (Ainvest).

Kik veszítik el az állásukat

A Commerzbank nagyjából 24 000 vállalati ügyfélcsoportot szolgál ki, és a német külkereskedelem 30 százalékát kezeli. A ver.di szakszervezet becslése szerint akár 15 000 munkahely is megszűnhet, főként Frankfurtban és Münchenben. Az üzemi tanács szerint a szám 23 000-ig emelkedhet. Az UniCredit eddig nem tett nyilvános foglalkoztatási vállalást.

Van ugyanakkor előzmény. Amikor az UniCredit 2005-ben megvette a HypoVereinsbankot, nagyjából 9 000 állást szüntetett meg, de megtartotta a márkát, és önálló német egységen keresztül tovább hitelezte a kis- és középvállalatokat. A helyi üzleti ügyfelektől való kivonulás, amelytől sokan tartottak, nem következett be. A Commerzbank szerepe azonban sokkal mélyebben beágyazódik a német gazdaság működésébe, ezért lépnek fel most erősebben a szakszervezetek.

Az ügylet Németországon túl Lengyelországot is érinti: a Commerzbanké az mBank 69,1 százaléka, márpedig az mBank az ország ötödik legnagyobb bankja (Pb.pl). Az UniCredit már jelen van a lengyel piacon, így a felügyeleteknek a várható koncentrációt is vizsgálniuk kell.

Minden főváros védi a sajátját

Európában minden ország nyitottságról beszél, miközben védi a saját bankjait. Franciaország nemrég megerősítette a felügyelet jogkörét a banki felvásárlások blokkolására, miközben továbbra is támogatja az európai tőkepiaci uniót. A Le Monde az egész integrációs projektet „Arlésienne”-nek nevezi: mindig ígérik, sosem valósul meg.

A széttagoltság ára mérhető. Európa 25 legnagyobb bankja együtt nagyjából annyit ér, mint az Egyesült Államok négy legnagyobb bankja külön-külön együtt. Az EKB becslése szerint a zöld átálláshoz 2030-ig évente 1,2 billió EUR finanszírozásra lesz szükség. Egyetlen európai bank sem tud ekkora mérleggel dolgozni, ha közben lényegében a saját hazai piacára szorul. Ahogy Kiriákosz Pierrakákisz, az eurócsoport elnöke fogalmazott: „Európai bajnokokra van szükségünk, nem nemzeti bajnokokra.”

Az intézményi befektetőknek június 16-ig kell eldönteniük, felajánlják-e részvényeiket. A német jelzés nemcsak erről az ügyletről szól majd, hanem arról is, hogy a következő határon átnyúló bankfúziót egyáltalán érdemes-e megpróbálni Európában.