EIB-pénz a Rūdninkai bázisra

Litvánia Rūdninkainál épít katonai kampuszt, összesen 369 millió EUR finanszírozással az Európai Beruházási Banktól, a Swedbanktól és az SEB-től (EIB). Az EIB — az EU szerződésekben rögzített közbankja, amelynek mind a 27 tagállam tulajdonosa — ettől még nem vált fegyverbankká. Azzal viszont, hogy finanszírozhatóvá teszi a katonai infrastruktúrát, kijjebb tolja a fejlesztési hitelezés és a védelmi politika közötti határt. A keleti peremországok kormányai már figyelik, hogyan lehetne ugyanezt az utat járni.

A szabály, amely kiesett

Az EIB 2024 szeptemberéig azt írta elő, hogy a védelemhez kapcsolódó projektek bevételének több mint fele civil felhasználásból származzon (EIB). Ez a teszt a legtöbb katonai infrastruktúrát kizárta. Laktanyák, logisztikai központok és gyakorlóterek akkor sem tudtak hitelesen többségi civil bevételt kimutatni, ha nem fegyverekről szóltak.

A tagállami pénzügyminiszterek, akik az EIB kormányzótanácsában ülnek — ez a bank legfőbb döntéshozó testülete — megszavazták a követelmény eltörlését és egy szélesebb biztonsági mandátumot. Fegyverek és lőszerek továbbra sem finanszírozhatók. Egy katonai kampusz épületei, útjai, energiarendszerei és lakhatási elemei viszont már igen: olyan infrastruktúra, amely a katonai működést támogatja, de nem fegyvervásárlás (Scope Ratings). Rūdninkai pontosan ezen a határon áll. Rendeltetése egyértelműen katonai, a hitel mégis belefér, mert infrastruktúrára, nem fegyverre megy.

Ugyanaz a rés, kétféle érdek

A változás jelentése attól függ, Európa melyik részéből nézzük.

A keleti peremen Rūdninkai nem iparpolitikai finomhangolás, hanem biztonsági kérdés finanszírozási csomagba csomagolva. A lengyel sajtó a litván katonai infrastruktúrát a Suwałki-folyosón át húzódó elrettentési lánc részeként írja le: ez az a keskeny szárazföldi összeköttetés, amely Lengyelországot a balti államokkal kapcsolja össze (Onet). Varsó azt szeretné, hogy a NATO-csővezetékek messzebb érjenek, az utakat korszerűsítsék, és a költségek egy része ne a nemzeti költségvetésekben, hanem közös uniós eszközökben jelenjen meg (WP). Lettország hasonló igényt lát, ezért csatlakozott ahhoz a Kanada által vezetett kezdeményezéshez, amely külön Védelmi, Biztonsági és Ellenállóképességi Bankot hozna létre. Ennek az intézménynek azonban egyelőre nincs megerősített tőkéje és hitelezési működése (LRT).

Franciaország más szemüvegen át olvassa ugyanezt a lazítást. A Bpifrance, a francia állami beruházási bank és az EIB 150 millió EUR-t irányított francia biztonsági és védelmi kis- és középvállalatokhoz, az ügyletet pedig nem területi elrettentésként, hanem stratégiai autonómiaként mutatták be (Caisse des Dépôts). Egy külön, nagy összegű EIB-hitel az Airbusnak ugyanezt az üzenetet erősítette: Európa a fejlesztési bankján keresztül is tud védelmi jelentőségű ipart finanszírozni (Le Monde).

A keleti peremnek finanszírozható betonra, utakra és logisztikára van szüksége. Franciaországnak finanszírozható repülőiparra és beszállítói láncokra. A szabályváltozás mindkettőt kiszolgálja, ezért tudott átmenni.

Mit bizonyít az ügylet, és mit nem

Rūdninkai kevésbé látványos, de fontosabb eleme az, hogy a Swedbank és az SEB az EIB mellett jelenik meg. Ha egy közbank hitelt ad egy katonai projektre, a kereskedelmi bankok könnyebben követhetik anélkül, hogy attól tartanának: a védelmi kitettség rontja fenntarthatósági megítélésüket vagy közéleti reputációjukat. Az EIB megerősítette, hogy kereskedelmi bankokon keresztül is bővíti a biztonsági és védelmi vállalatok hitelezését (Scope Ratings). Egy EIB-vel megtámogatott projekt közpolitikai döntésnek látszik, nem kerülendő kockázati fogadásnak.

A svéd példa azonban nem igazol ennél erősebb állítást. A svéd felügyeletek továbbra is a szokásos banki kockázati szabályokat teszik közzé, és nincs nyilvános doktrína, amely előírná a bankoknak, hogy a védelmet hitelezési prioritásként kezeljék. Az SEB és a Swedbank beszállt ebbe az egy ügyletbe. Ez még nem bizonyítja, hogy a skandináv pénzügyi szektor átminősítette volna a védelemhez való viszonyát.

Egy német nyelvű pénzügyi kommentár szerint az EIB a „fegyverbankká” válás felé sodródik (Kettner Edelmetalle). Ez túl erős állítás: a fegyverek és lőszerek formálisan továbbra is ki vannak zárva. A kormányzási feszültséget viszont pontosan jelzi. Az EIB nem teszi közzé, miért fér bele az egyik projekt és miért nem a másik. Az irány látható, az ügyletenkénti indoklás nem.

Rūdninkai egyelőre nem megismételhető modell, hanem egyetlen ügylet, amelynek feltételeit sem az EIB, sem a részt vevő bankok nem tárták fel teljesen. Lengyelországban, Lettországban és Romániában is vannak olyan infrastrukturális projektek, amelyek illeszkedhetnének ugyanebbe a mintába, de hasonló hitelek nyilvános listája nincs. Azt sem mondták ki, ki viseli a veszteséget, ha egy projekt alulteljesít: az EIB, a kereskedelmi hitelezők vagy a fogadó állam. Erre a litván védelmi minisztériumnak, az EIB vezetésének és a magánbankoknak is választ kellene adniuk. Az EIB elmozdította a fejlesztési hitelezés és a védelmi politika közötti határt. A következő kérdés az, hajlandó-e ezt a határt nyilvánosan is felügyelni.