Nyolc uniós országot szorítanak az adósságkorlátok, miközben az energiaárak 50 százalékkal emelkednek

Február óta 50 százalékkal drágult az olaj. Nyolc uniós kormányt közben kötelező kiadási plafon köt. Az európai költségvetési szabályok a védelmi kiadásokra adnak menekülőutat, az energiaválságra nem. A hormuzi válság így azt mutatta meg, hogy Európa egy típusú vészhelyzetre lazított a szabályokon, de egy másik érkezett meg.

Az uniós kormányok a Hormuzi-szoros február végi lezárása óta nagyjából 11 milliárd EUR értékű energiatámogatást vállaltak, szemben a 2022-es orosz gázválság idején elköltött több mint 700 milliárd EUR-val (Bruegel). A különbséget nem csak politikai óvatosság magyarázza, hanem az EU fiskális rendszerébe beépített jogi korlát is.

A védelemre van rugalmasság, az energiára nincs

Tavaly 17 uniós ország aktiválta a nemzeti mentesítési záradékot, a reformált Stabilitási és Növekedési Paktum, vagyis az EU költségvetési szabálykönyvének azt az elemét, amely a védelmi kiadásoknál évente a GDP 1,5 százalékáig engedi a deficitkorlát túllépését (az EU Tanácsa). Giorgia Meloni olasz miniszterelnök ugyanezt a mozgásteret kérné az energiára. Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének küldött május 17-i levelében azt javasolta, hogy a záradék terjedjen ki az „energiaválság kezeléséhez szükséges rendkívüli intézkedésekre” is (Il Fatto Quotidiano, Open.online).

Brüsszel elutasította a kérést. Olof Gill bizottsági szóvivő szerint a mentesítési záradék „nincs a mérlegelt lehetőségek között” (Open.online). A holland pénzügyminiszter ennél egyenesebben fogalmazott: „a sokkokra nem lehet újabb adósság a válasz” (EUNews.it). Jogi értelemben a záradék csak a védelmi költségvetési kategóriára vonatkozik. Az energiára való kiterjesztéshez új rendelet kellene, a „takarékos” blokk, vagyis Németország, Hollandia és Ausztria pedig tényleges vétóerővel bírna a tanácsi tárgyalásokon.

Ki költhet, és ki nem

Nyolc ország áll túlzottdeficit-eljárás alatt. Ez az EU hivatalos eljárása azokkal az államokkal szemben, amelyek hiánya meghaladja a GDP 3 százalékát. Franciaországra, Olaszországra, Belgiumra, Lengyelországra, Romániára, Szlovákiára, Máltára és Finnországra kötelező kiadási plafon vonatkozik (az EU Tanácsa). Franciaország 2026-ban mindössze 1,2 százalékos nominális kiadásnövekedést engedhet meg magának, vagyis ennyivel nőhetnek a kiadások az infláció figyelembevétele előtt, miközben a hiány a GDP 5 százaléka körül jár (Le Monde). Ha az infláció 1,2 százaléknál magasabb, ez a plafon reálértéken kiadáscsökkentést kényszerít ki.

A korlátok miatt Európa válasza széttöredezett. Franciaország havi 180 millió EUR értékben ad valóban célzott üzemanyag-visszatérítést: havi 50 EUR fix támogatást kapnak azok az autósok, akik évi 17 000 EUR-nál kevesebbet keresnek, és legalább 15 kilométert ingáznak a munkahelyükre (Le Figaro, Info.fr). Ehhez képest Németország tompább eszközt használ: júniusig 17 centtel csökkenti az üzemanyagadót 1,6 milliárd EUR költséggel, miközben az első hetek adatai szerint ebből csak nagyjából 11 cent jutott el ténylegesen a fogyasztókhoz (Bundesregierung, Stern). Olaszország üzemanyagadó-csökkentése havonta körülbelül 1 milliárd EUR-ba kerül, de május 22-én lejár, és nincs megerősített döntés a meghosszabbításáról (Autoblog.it, Contropiano).

Spanyolország, amelyre nem vonatkozik túlzottdeficit-eljárás, az uniós energiatámogatási kiadások csaknem felét adja. A fiskális felügyelet alatt álló országok költenek a legkevesebbet, éppen ott, ahol a fogyasztóknak sok esetben nagyobb szükségük lenne a segítségre.

Nem azok kapják a pénzt, akiknek a leginkább kellene

A francia célzott visszatérítés kivételnek számít. Az uniós energiatámogatási intézkedések több mint 72 százaléka nem célzott: általános áfa- vagy jövedékiadó-csökkentés, amely literenként ugyanannyit ad mindenkinek (Bruegel). Mivel a tehetősebb háztartások abszolút értékben többet autóznak és több energiát fogyasztanak, ezek az intézkedések több eurót juttatnak azoknak, akik kevésbé szorulnak rá. Az OECD 2022-es válságról készült utólagos értékelése ugyanezt a mintát rögzítette: a támogatások közel 80 százaléka jövedelemtől függetlenül minden fogyasztóhoz eljutott.

A teher az alsó jövedelmi csoportoknál sűrűsödik. A legalacsonyabb jövedelmű francia háztartások költségvetésük akár 12,7 százalékát üzemanyagra költik (Transport & Environment). Az EU egészében azok a vidéki háztartások, amelyeknek nincs valós tömegközlekedési alternatívájuk, kiadásaik nagyjából 7 százalékát önmagában energiára fordítják (JRC). Hollandiában a dízel ára éves alapon 58 százalékkal nőtt, az IMF pedig 1,2 százalékról 1,0 százalékra vágta az ország növekedési előrejelzését (IMF/Welingelichtekringen).

A francia jegybank kormányzója öt szóban foglalta össze a csapdát: „már nincs több pénzünk” (Le Figaro). Európa a katonai fenyegetésekre épített fiskális rugalmasságot, most viszont olyan energiasokkal néz szembe, amelyre nem készített szabályt. A szoros zárva maradt, a szabályok merevek, a költséget pedig azok a háztartások viselik, amelyeknek a legkevesebb mozgásterük van.