Nyolc állam rutinná teszi Schengent

Luxemburgba minden munkanap reggelén több mint 200 000 ember jár át Franciaországból, Belgiumból és Németországból dolgozni (STATEC). A Trier–Wasserbillig útvonalon ingázók annak a falunak a közelében haladnak el, ahol öt kormány 1985-ben aláírta az európai útlevélmentes övezetet létrehozó schengeni megállapodást. Németország mostani döntése, amellyel 2027 március közepéig meghosszabbítja az ellenőrzést mind a kilenc szárazföldi határán, azt jelenti: az ígéretet ismét éppen ott függesztik fel, néhány kilométerre attól a helytől, ahol papírra vetették.

Alexander Dobrindt német belügyminiszter augusztus 18-án értesítette az Európai Bizottságot a hosszabbításról. Berlin az irreguláris migrációra és az EU külső határaira nehezedő nyomásra hivatkozik (Yahoo/Reuters, Európai Bizottság). Az ellenőrzés minden német szárazföldi határt érint: Ausztriát, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Luxemburgot, Dániát, Svájcot, Csehországot és Lengyelországot. A rendszer 2024 szeptembere óta működik, és az autós, vasúti, illetve távolsági buszos közlekedést is érinti. Nem a vízumszabályok változtak meg, hanem a határátlépés hétköznapi tapasztalata ott, ahol elvileg nyitott határoknak kellene lenniük.

Nyolc kormány, ugyanaz a minta

Németország nem egyedül mozog ebbe az irányba. Nyolc schengeni állam tart fenn jelenleg belső határellenőrzést: Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország és Svédország (Európai Bizottság). Ausztria a 2015-ös migrációs válság óta folyamatosan hosszabbítja meg az ellenőrzéseket. Franciaország a 2015. novemberi terrortámadások óta tartja fenn őket.

Lengyelország példája mutatja, hogyan erősíti önmagát ez a logika. Varsó saját ellenőrzéseket működtet a német és a litván határon, ezeket 2026 októberéig hosszabbította meg (ddb24). Donald Tusk miniszterelnök kormánya nem a nyitott határok nyelvén védi Schengent: a biztonságos határokat a nemzetbiztonság egyik pilléreként írja le. Lengyelországot tehát érinti a német hosszabbítás, miközben maga is ugyanannak a gyakorlatnak a résztvevője. Így a Tanácsban, ahol az EU-kormányok egyeztetik a jogszabályokat, nehéz politikai többséget építeni a gördülő határellenőrzések ellen: azok az államok is ellenőriznek, amelyeknek leginkább okuk lenne tiltakozni.

Mit mondhat a Bizottság, és mit tud megállítani

A Schengeni határellenőrzési kódex, vagyis az útlevélmentes közlekedést szabályozó uniós rendelet csak „végső eszközként” engedi meg az ideiglenes belső határellenőrzést, ha súlyos veszély fenyegeti a közrendet vagy a belső biztonságot (EUR-Lex). A 2024-es reform legfeljebb két évre, hat hónapos szakaszokban tette lehetővé az ellenőrzések fenntartását. Ezzel a kormányok nagyobb mozgásteret kaptak arra, hogy az intézkedéseket életben tartsák, miközben továbbra is ideiglenesnek nevezik őket. Az Európai Unió Bírósága ugyanakkor az Ausztria tartós ellenőrzéseihez kapcsolódó ügyekben kimondta: a tagállamok nem kerülhetik meg az időkorlátokat azzal, hogy ugyanarra a fenyegetésre hivatkozva újra és újra meghosszabbítják az intézkedést. Az „ideiglenes” jelzőnek jogi tartalma van.

A Bizottság eszközei lassúak. Megvizsgálhatja a tagállami értesítéseket, arányossági véleményt adhat ki, végső soron pedig kötelezettségszegési eljárást indíthat, vagyis formális jogi úton kényszerítheti ki az uniós szabályok betartását. Egy tagállami döntést azonban az első napon nem tud megakadályozni. Magnus Brunner migrációs biztos augusztus elején arra szólította fel Németországot, hogy fokozatosan vezesse ki az ellenőrzéseket. A Bizottság egy 2026. júniusi véleményben Franciaországnak is ezt ajánlotta. A vélemény azonban nem bírósági tilalom.

Németország legerősebb érve az, hogy az ellenőrzések eredményeket hoznak. A bajor határrendészet szerint 2024 szeptembere és 2026 júliusa között 21 647 jogosulatlan belépést észleltek, és 1 068 embercsempészt tartóztattak le (Presseportal/Bundespolizei). Ezek a számok azonban önmagukban nem döntik el, hogy az intézkedés arányos-e. A határátkelőknél mért kevesebb átlépés jelezhet útvonalváltást, előzetes megállapodásokat vagy menekültügyi szabályváltozásokat is, nem feltétlenül maguknak az ellenőrzőpontoknak a hatását. Ha csökken az észlelések száma, az éppúgy szólhat az ellenőrzések megszüntetése mellett, mint a meghosszabbításuk mellett.

A Schengeni határellenőrzési kódex továbbra is kivételes eszközként kezeli a belső ellenőrzést. Nyolc kormány viszont hétköznapi kormányzati eszközként használja. Ha a Bizottság nem indít kötelezettségszegési eljárást annak tesztelésére, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélete szerint mit jelent ténylegesen az „ideiglenes”, Schengen kivétele továbbra is hosszabbításról hosszabbításra válik rutinná. Ennek árát pedig azok fizetik meg a mindennapokban, akiknek a rendszer eredetileg mást ígért: az ingázók, a fuvarozók és a határ menti települések.