Balkáni irányba bővül a gázfolyosó

Kilenc ország tizenegy gázrendszer-üzemeltetője szeptember 4-én, Thesszalonikiben együttműködési megállapodást írt alá a Vertikális Gázfolyosó nyugat-balkáni kiterjesztéséről (Novini.bg, Powergame). A gázrendszer-üzemeltetők azok a vállalatok, amelyek a nemzeti vezetékhálózatokat működtetik; maga a folyosó pedig nem egyetlen csővezeték, hanem nemzeti hálózatokból, határkeresztező összeköttetésekből és LNG-terminálokból összerakott útvonal.

Ezen az útvonalon próbálnák a tengerparttal nem rendelkező délkelet-európai országok kiváltani az orosz gázt, mielőtt 2027-ben életbe lépnek az EU jogi határidői. A mostani bővítés azonban egyelőre inkább szándéktérkép: több vezeték, amelyre építene, még nem készült el.

A déli kapcsolatok működnek

A folyosó belépési pontján a kapacitás már létezik, és kereskedelmi alapon használják is. A görögországi Alexandrúpoli terminál, vagyis az a tengeri úszó egység, amely a hajón érkező cseppfolyósított földgázt visszaalakítja vezetékes gázzá, 2024 vége óta működik, évi 5,5 milliárd köbméteres kapacitással (Adevarul). Az Athén melletti, régebbi Revithúsza terminálon 2040-ig szinte az összes kirakodási időablakot lekötötték (OT, Serbia Energy). A kereskedők tehát hosszú távra számolnak ezzel az iránnyal.

Északabbra, Bulgária felé az IGB interkonnektor az indulása óta több mint 39 millió MWh gázt szállított (ICGB). Júliusban már megírtuk, hogy a kereskedők több évre előre lekötötték a görög-bolgár határkapacitás 46 százalékát, ami azt jelzi, hogy az útvonal mögött valós piaci érdeklődés áll (To Brief).

Rövid távon Bulgária a szűk keresztmetszet. A Bulgartransgaz szeptember 1-jén befejezte egy párhuzamos csőszakasz kiépítését a Kulata és Kresna közötti terhelt részen, így több gáz haladhat észak felé. A nagyobb fejlesztés azonban, amely a román határnál csaknem megduplázná a kapacitást, évi 9,4 milliárd köbméterre, további építésektől függ, és ezek 2027-28-ig tartanak (Economic.bg, Jurnalul).

Bulgárián túl Moldova már időben korlátozott jogokat értékesít azoknak a kereskedőknek, amelyek az ország hálózatán keresztül ukrán tárolókba vinnének gázt. 2026 márciusában az egyik útvonalon rekordméretű, napi 25 500 MWh-s kapacitáslekötés történt (Moldpres). Ez még kis mennyiség, de azt mutatja, hogy a lánc egészén át lehet mozgatni gázt.

A nyugat-balkáni ág még többnyire papíron létezik

A thesszaloniki aláírással Észak-Macedónia rendszerüzemeltetője, a NOMAGAS és a szerb Transportgas Srbija is csatlakozott a csoporthoz. A szolgáltatók egy júliusi athéni találkozón már áttekintették az egyes határpontokon elérhető kapacitásokat, a tarifaszabályokat és az ütemterveket, majd közös munkacsoportot hoztak létre (Gastrade).

Görögország és Észak-Macedónia egy 123 kilométeres interkonnektort épít Nea Mesimvria és Negotino között, az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank finanszírozásával (NOMAGAS). Ettől északra a NOMAGAS 29,4 millió eurós szerződést ítélt oda a Szerbia felé vezető kapcsolat 22,4 kilométeres észak-macedóniai szakaszára; a cél a 2028 negyedik negyedévi befejezés (Balkan Green Energy News). A nagyjából 144 kilométeres szerb szakaszról nincs hasonló részletességű nyilvános szerződéses információ.

Szerbia jól mutatja a folyosó alapfeszültségét. A Srbijagas tíz évre évi 300 millió köbméter kapacitást foglalt le Alexandrúpoliban (Vreme). Ez tényleges lekötés, de nagyjából a szerb éves fogyasztás tizedét fedezi. Közben Szerbia továbbra is rövid távú szállítási megállapodásokat hosszabbít a Gazprommal (Enerdata). A folyosó Belgrádnak egyelőre tárgyalási pozíciót ad, nem teljes ellátási alternatívát.

Ki nyer, ki fizet

Az EU oroszgáz-kivezetési rendelete, amelyet 2026 januárjában fogadtak el, 2027 januárjától megtiltja a hosszú távú orosz LNG-szerződéseket, a vezetékes orosz gáz kivezetésére pedig 2027 végét szabja határidőnek (Európai Bizottság, Európai Parlament). Ez adja a folyosó politikai sürgősségét.

Görögország és Bulgária elosztóközponti szerepet és tranzitdíjakat nyerhet. Románia kétszeresen járhat jól: most tranzitországként, később termelőként, ha a fekete-tengeri Neptun Deep mező a tervek szerint 2027-ben termelni kezd (OMV). Észak-Macedónia zsákpiacból lehetséges tranzitországgá válhat.

Magyarország és Szlovákia a politikai peremen ül. Mindkét ország továbbra is támaszkodik a TurkStreamen érkező orosz gázra, vagyis arra a vezetékre, amely Oroszországból Törökországon át hoz gázt Délkelet-Európába. Szlovákia fő tranzitüzemeltetője 2025-ben mindössze körülbelül 5,4 milliárd köbmétert mozgatott meg, szemben a korábbi 17,8 milliárddal, miután leállt az ukrajnai tranzit (Pravda.sk). Közben a horvátországi Krk LNG-terminál versengő, nem orosz útvonalat kínál, kapacitását pedig a tervek szerint 2026 végére megduplázzák (HRT).

Az adatokban azonban ott van a figyelmeztetés. Amikor Ukrajna 2025 decemberében két tranzitútvonalon hirdetett aukciót, egyetlen vállalat sem kötött le egy köbmétert sem (LIGA.net). Az együttműködési megállapodások és tarifakedvezmények önmagukban kevesek, ha az ár, az időzítés és a kereslet nem találkozik. Thesszalonikiben politikailag szélesebb lett a folyosó. Fizikailag még nem teljes, kereskedelmileg pedig nem garantált.