Bolgár vasúti szerződéseket vizsgál az EPPO

Georgi Peev bolgár közlekedési miniszter szerint az Európai Ügyészség, vagyis az uniós forrásokat érintő csalásokkal foglalkozó EU-s vádhatóság 17 vasúti szerződést vizsgál Bulgáriában. A 2019 és 2021 között aláírt szerződéseknél Peev állítása szerint a bolgár nemzeti vasúti infrastruktúra-kezelő, az NKZHI nagyjából 765 millió EUR értékű kötelezettséget vállalt úgy, hogy ehhez nem volt biztosított finanszírozás (24 Chasa, Boulevard Bulgaria).

A nyilvánosan ismert tényállás alapján egyelőre nem bizonyított bűncselekményről van szó. A biztos pont az, hogy egy állami vállalat olyan szerződéseket írt alá, amelyek fedezetét nem tudta igazolni. A büntetőjogi kérdés most az, hogy közben veszett-e el uniós pénz.

Az EPPO maga nem erősítette meg a vizsgálatot (Fakti). Az ügy jelenleg Peev nyilvános nyilatkozatain és bolgár sajtóértesüléseken áll. A miniszter ugyanakkor nem névtelen háttérinformációt szivárogtatott: ő mondta ki a szerződések számát, és azt is, hogy tárcája teljes körűen együttműködik az ügyészekkel. Ez inkább egy új kormány elődei mérlegét feltáró politikai lépésének tűnik, nem ügyészségi kiszivárogtatásnak.

Ha a jogsértéseket igazolják, Bulgáriának több mint 400 millió EUR kapcsolódó uniós támogatást kellhet visszafizetnie, vagy ekkora forráscsökkentéssel szembesülhet (BNR News, Fakti). Egyelőre nem világos, pontosan melyik uniós finanszírozási program érintett. Külön szálon az OLAF, az EU közigazgatási csalásellenes hivatala két gördülőállomány-beszerzési szerződést vizsgál.

Uniós ügyészség, nem uniós rendőrség

Az EPPO nem uniós rendőrség. A stratégiai irányítás Luxemburgból jön, de az ügyek a tagállamokon belül futnak: az európai delegált ügyészek a nemzeti rendőrségre, bíróságokra és bizonyítási szabályokra támaszkodnak (EPPO, 2017/1939-es rendelet). Bulgáriában tehát egy uniós ügyészi lánc átveheti az európai pénzeket érintő ügy irányítását, de a nyomozást és az eljárást bolgár nyomozók és bírák viszik végig.

Ez a vegyes modell a vasúti ügyben különösen fontos. Az EPPO irányíthatja a nyomozást, és csökkentheti annak esélyét, hogy az ügy belföldön elakadjon. A rosszul vezetett közbeszerzési iratokon vagy a hiányzó dokumentáción viszont nem tud utólag javítani. A hivatal 2024-ben 6 547 bűnügyi bejelentést dolgozott fel, és becslése szerint több mint 24,8 milliárd EUR kárt tárt fel az éves jelentése alapján. Ezek gyanított összegek, nem bíróságon bizonyított veszteségek. Sok ügy éppen a gyanú és a bizonyíthatóság közötti térben bukik el, főleg akkor, ha az eredeti iratok eleve nem állják ki az ellenőrzést.

A részt nem vevő tagállamokkal való összevetés mutatja, miért számít az EPPO-tagság. Azok az országok, amelyek beléptek a rendszerbe, kényelmetlen nyomozásokkal szembesülhetnek, cserébe kapnak egy részben a hazai politikai kontrollon kívül álló ügyészi csatornát. Azokban az országokban, amelyek kimaradtak, például Magyarországon, a gyanús uniós pénzügyek kizárólag a nemzeti ügyészségnél maradnak (EPPO részt vevő államok).

A végrehajtásnál szakad el a lánc

A bolgár vasúti ügy egy olyan sérülékeny pontra mutat rá, amely nem csak Bulgáriára jellemző: a politikai finanszírozási döntések alatti végrehajtási láncra. Közbeszerzés, engedélyezés, a fedezet ellenőrzése, teljesítés, ellenőrzési nyomvonal. Az Európai Számvevőszék többször jelezte, hogy gyengék azok a rendszerek, amelyeknek az uniós pénzekkel szembeni csalásokat kellene feltárniuk és szankcionálniuk (ECA). Az EPPO több tagállamra kiterjedő, összehangolt rajtaütéseket is végrehajtott uniós forrásokat érintő ügyekben (Euronews). Romániában közben párhuzamos figyelmeztetések szólnak arról, hogy az ország milliárdokat veszíthet a helyreállítási alapból, ha a projektek nem teljesítik az uniós kifizetési határidőket (Libertatea).

Egy projekt formálisan átmehet a nemzeti jóváhagyási rendszeren úgy is, hogy a pénz elköltését eldöntő alapvető kérdést senki nem vizsgálja meg rendesen. A bolgár ügyben ez a kérdés meglehetősen egyszerű volt: volt-e igazolt fedezet a szerződés mögött? A miniszter saját nyilatkozatai szerint nem volt.

A 17 szerződés tartalmát, a vállalkozókat, a konkrét finanszírozási programokat és a feltételezett bűncselekményeket egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Amíg az EPPO vagy egy bíróság nem erősíti meg az ügy pontos kereteit, a legerősebb következtetés az, amelyet Peev maga is levont: a bolgár vasúti rendszer több százmillió eurónyi olyan kötelezettséget vett magára, amelyet nem tudott fedezettel alátámasztani. A büntetőeljárásnak azt kell tisztáznia, hogy uniós pénz is ment-e vele, és felel-e ezért bárki.