Észt páncélozott járművek Moldovának

Több mint 50 millió EUR uniós forrásból több mint 100 taktikai páncélozott járművet kap a moldovai hadsereg (ERR, Digi24). A pénz az Európai Békekeretből érkezik: ez az EU rendes költségvetésén kívüli eszköze, amelyből a tagállamok közösen finanszírozhatnak katonai támogatást partnerországoknak (EUR-Lex).

A keretmegállapodást Észtország védelmi beruházási központja, az RKIK írta alá a moldovai védelmi minisztériummal és a kanadai Roshel gyártóval. A szerződés kézzelfoghatóvá teszi azt, amiről az EU évek óta beszél: biztonsági ígéretekből tényleges katonai eszközök lesznek egy olyan ország számára, amely közvetlen orosz nyomás alatt áll. A beszerzési modell azonban gyorsabban nő, mint az átláthatósági rendszer körülötte.

Hogyan lett Észtország az EU beszerzője

Az Európai Békekeret más logika szerint működik, mint a legtöbb uniós kiadás. A támogatást az Európai Tanács, vagyis az állam- és kormányfők testülete hagyja jóvá. A pénzt nem a rendes uniós költségvetésből, hanem a tagállamok nemzeti hozzájárulásaiból adják össze. Az árakról, a szerződésről és a szállításról azonban valakinek külön is tárgyalnia kell. Moldova esetében ezt Észtország végzi.

Az RKIK 2022 óta kezeli a Moldovának szánt békekeretes beszerzéseket: korábban logisztikai, kommunikációs és megfigyelési eszközökre kötött szerződéseket (ERR). A Roshel-járművekről szóló megállapodás ennek a sorozatnak a legnagyobb eleme, és a 2022–2025-ös támogatási csomag része, amely Moldova mobilitási és szállítási képességeit erősítené (True North Strategic Review, Defence Blog). A járműveknek 2027 májusáig kell megérkezniük.

A felállás tudatos munkamegosztásnak tűnik: egy kicsi balti tagállam, amelynek védelmi intézményei hitelesek, uniós pénzből vásárol. Brüsszel dönt és finanszíroz. Tallinn tárgyal és beszerez. Kisinyov átveszi az eszközöket. Észtország így az EU biztonságpolitikájának gyakorlati végrehajtójává válik, olyan beszerzési tudással, amelyet a nagyobb tagállamok eddig nem vittek hasonló szerepbe.

Gyorsan növekvő vállalás

Moldova Ukrajna után már az Európai Békekeret második legnagyobb kedvezményezettje: 2021 és 2025 között 197 millió EUR támogatást vállaltak számára (EEAS, EEAS). Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője májusban azt javasolta, hogy Moldova éves békekeretes támogatását duplázzák meg 120 millió EUR-ra; ezzel ez lenne a legnagyobb, nem Ukrajnának szánt csomag (EEAS).

Anatolie Nosatîi moldovai védelmi miniszter szerint a járművek javítják a kiképzést, az együttműködési képességet és az európai sztenderdekhez való igazodást (Digi24). Románia, amely Moldovával határos és nyelvi-kulturális kapcsolatban is áll vele, a beszerzést a moldovai védelem közvetlen megerősítéseként kezeli. Kelet-Európában széles a politikai támogatás.

Nem minden tagállam gondolkodik így. Robert Fico szlovák miniszterelnök minden, nem uniós országnak adott katonai támogatást eszkalációs kockázatként keretez, miközben Szlovákiát „békeországként” pozicionálja (European Interest). Kifogásai nem erre a konkrét szerződésre, hanem az Európai Békekeret katonai támogatási logikájára irányulnak. Mégis megmutatják a rendszer korlátját: a békekeretes intézkedésekhez tanácsi tagállami egyetértés kell, és azok a kormányok, amelyek a katonai segítséget provokációnak tartják, a jövőbeli csomagokat lassíthatják.

Az átláthatósági rés

A fő feszültséget nem az ellenvélemény, hanem az átláthatóság hiánya adja. A beszerzési szerződés, a karbantartási terv, valamint az sem jelent meg az áttekintett nyilvános dokumentumokban, hogy a szállítás után ki fizeti a pótalkatrészeket, a javításokat és a kiképzést (Defence Blog). Azt tudni, hogy a járművek megérkeznek. Azt nem, hogy az üzemeltetési lánc kinek a felelőssége lesz.

Ez azért számít, mert a modell bővül. Ha az EU valóban évi 120 millió EUR-ra emeli Moldova békekeretes támogatását, akkor az észt RKIK vagy más nemzeti beszerzési ügynökségek nagyobb összegeket kezelnek majd ugyanilyen korlátozott nyilvános dokumentáció mellett. A kérdés ma már nem az, hogy az EU tud-e páncélozott járműveket venni egy partnerországnak. Tud. Az a kérdés, hogy az adófizetők követni tudják-e, ki hagyta jóvá a pénzt, ki kezeli a flottát az átadás után, és ki felel azért, ha ez a beszerzési modell több országra és nagyobb szerződésekre terjed ki.