Észt Roshel-járművek Moldovának

Az észt védelmi beszerzési központ több mint 100 kanadai gyártású Roshel páncélozott járműre kötött szerződést Moldova fegyveres erői számára. A megállapodás értéke sajtóértesülések szerint meghaladja az 50 millió EUR-t, a szállításokat pedig 2027 májusáig várják (Digi24). A pénz az Európai Békekeretből érkezik, vagyis abból az EU-s költségvetésen kívüli alapból, amelyből katonai támogatásokat finanszíroznak. A vevő egy észt állami ügynökség, a kedvezményezett a háborús övezettel határos moldovai hadsereg, a szállító pedig egy kanadai cég. Ez a lánc pontosabban mutatja meg, hogyan fegyverzi fel az EU a partnereit, mint bármelyik csúcstalálkozó zárónyilatkozata.

Miért nem vehet fegyvert az EU költségvetése?

Az uniós szerződések tiltják, hogy a rendes EU-költségvetésből katonai kiadásokat finanszírozzanak. Ezt a korlátot a tagállamok az Európai Békekerettel kerülték meg: az alapot közvetlenül ők töltik fel, és az Európai Unió Tanácsa, vagyis a nemzeti kormányok fóruma irányítja a szokásos költségvetési szabályokon kívül (Council). Ettől az EPF gyorsabb és rugalmasabb, mint a hagyományos uniós pénzköltés. Az ára viszont az, hogy az Európai Parlamentnek, amely normál esetben ellenőrzi az EU-s források felhasználását, jóval gyengébb beleszólása van.

Moldova az EPF második legnagyobb kedvezményezettje Ukrajna után. Az EU 2021 óta 197 millió EUR-t irányított az országba ezen az alapon keresztül, főként felszerelésre és kiképzésre, hogy a moldovai hadsereg közelebb kerüljön az uniós normákhoz (European Commission, Vocea Basarabiei). A Tanács 2024 áprilisában külön Moldovának szóló támogatási intézkedéseket is jóváhagyott, a döntést Oroszország Ukrajna elleni háborújához kötve (Council).

Brüsszel jóváhagy, Észtország vásárol, Moldova átveszi

A Roshel-szerződés nemcsak a járművek miatt fontos, hanem azért is, mert láthatóvá teszi a mögötte álló beszerzési modellt. Az EU politikai döntést hozott Moldova katonai támogatásáról, de nincs olyan központi uniós ügynöksége, amely páncélozott járműveket vásárolna. Ezt a szerepet most az észt RKIK, vagyis a nemzeti védelmi beruházási központ tölti be: lebonyolítja a tendert, aláírja a szerződést és kezeli a szállítást. Az uniós kormányok adják a politikai felhatalmazást és a pénzt, Moldova pedig megkapja a felszerelést.

Ez a konstrukció egyre inkább bevett megoldássá válik az EU keleti peremén. Lehetővé teszi, hogy az unió védelmi ügyekben is cselekedjen anélkül, hogy szövetségi beszerzési bürokráciát építene. Közben nyitva hagy egy alapvető kérdést: miért éppen az RKIK lett a végrehajtó, és miért nem egy másik tagállam ügynöksége? Nyilvános dokumentum nem magyarázza el a kiválasztás szempontjait, a beszállító kiválasztásának feltételeit vagy az egységárat.

A kanadai beszállító egy másik tanulságot is megmutat: az EPF-ből finanszírozott, partnerországoknak szóló beszerzések nem korlátozódnak uniós gyártókra. Korábbi, Moldovához kapcsolódó észt tendereken kanadai, amerikai, brit, japán és dél-koreai ajánlattevők is indulhattak (SSB).

A szomszédok figyelnek

Románia számára, amely közös határon osztozik Moldovával, az ügy közvetlen biztonsági számítás. Moldova Románia és a háború átterjedésének kockázata között fekszik. A Galați és Constanța közelében történt drónincidensek kézzelfoghatóvá tették ezt a közelséget (DW Romania). Egy jobban felszerelt moldovai hadsereg kevesebb sebezhető pontot jelent az EU területe és a háborús zóna között.

Magyarország ezzel szemben többször élt a tanácsi vétó lehetőségével, hogy lassítsa az Ukrajnának és Moldovának szánt uniós támogatásokat (Portfolio). Budapest ezt a szerződést nem akadályozta meg. A jövőbeli, több milliárd eurós EPF-források azonban továbbra is politikai késlekedés tárgyai lehetnek, miközben az EP-képviselők már arra sürgették a tagállamokat, hogy növeljék Moldova részesedését (Moldova1).

Gyorsaság, korlátozott ellenőrzéssel

A Roshel-ügy szállítási tesztként is működik: az uniós szintű felhatalmazásból a beszámolók szerint konkrét eszközbeszerzés és határidős szállítás lett. A nyilvános dokumentáció viszont szűkös. Nem látszik, ki és milyen alapon választotta ki az RKIK-t, mennyi az egy járműre jutó ár, és hol ellenőrizhetik az állampolgárok a teljesítésről szóló jelentéseket. Az Európai Parlamentnek az EPF szerkezete miatt eleve korlátozott a költségvetési befolyása. A moldovai parlament szerepéről sem derül ki érdemi információ a szerződésről elérhető beszámolókból.

Az EU olyan védelmi szállítási rendszert épít, amely gyorsabban mozog, mint amit a rendes költségvetés lehetővé tenne. A Roshel-szerződés azt bizonyítja, hogy ez a rendszer képes eszközöket eljuttatni a partnerországokhoz. Azt még nem mutatja meg, ki ad választ, amikor a nyilvánosság azt kérdezi: miért ezt az ügynökséget bízták meg, miért ez a beszállító nyert, és valójában mennyibe kerülnek a járművek.