Észtország 1,2 milliárd eurós védelmi vakfoltja

Hanno Pevkur ezen a héten távozott az észt védelmi minisztérium éléről, miután két beszerzési ügy ugyanarra a kérdésre futott ki: meg tudja-e mutatni egy Oroszországgal határos ország, mire ment el a védelmi pénze? Az észt számvevők szerint nem megbízhatóan. Ez nem csak tallinni ügy, mert az EU-s védelmi források is ugyanazokon a nemzeti rendszereken mennek át, amelyek most Észtországban hibáztak.

Ahogy a To Brief már megírta, amikor Pevkur először bejelentette távozását, a botrány lényege az előlegfizetés és az elszámoltathatóság hiánya volt sürgős védelmi beszerzéseknél. A teljes kép két külön ügyből áll össze, és együtt súlyosabb, mint bármelyik önmagában.

A lőszer, amely nem érkezett meg

Az észt Védelmi Beruházási Központ, az RKIK, vagyis a katonai beszerzésekért felelős állami ügynökség a Datasel S.R.L. nevű, Olaszországban bejegyzett céggel kötött szerződést Ukrajnának szánt tüzérségi lőszerekre. A vállalat az indiai Neco Defence Munitionshöz kötődik, de nem volt látható előélete ilyen típusú lőszerek értékesítésében (ERR News, Euractiv).

Észtország nagy összegű előlegeket fizetett. A lőszer vagy nem jutott el Ukrajnába, vagy hiányosnak, illetve nem megfelelő minőségűnek minősítették (Breaking Defense). A számvevők 72,1 millió EUR beszállítói előleget vizsgáltak, és ebből 71,6 millió EUR esetében találtak problémát. A legnagyobb érintett beszállító 59,8 millió EUR-t kapott (Riigikontroll).

A Datasel vitatja az észt álláspontot. A cég szerint 58 millió eurónyi leszállított anyagról állított ki számlát, Észtország pedig idő előtt bontotta fel a szerződést (ERR News). Az ügy választottbíróság előtt van. A nyilvános iratok alapján nem dönthető el, hogy az áru egyáltalán nem érkezett meg, megérkezett, de kifogásolható minőségben, vagy szerződéses alap nélkül utasították vissza. Ha Észtország nem tudja visszaszerezni a vitatott összeget, nagyjából 70 millió EUR terhelheti az észt költségvetést (Kyiv Independent).

A felelősség kérdése nyitott. Pevkur szerint a miniszter politikai irányt szab, de nem választ beszállítót. Magnus-Valdemar Saar, az RKIK korábbi vezetője azt állítja, a fontos döntéseket a minisztériumi vezetés jóváhagyásával hozták meg (ERR). Nyilvánosan elérhető dokumentum nem magyarázza meg, miért tekintették a Dataselt elfogadható beszállítónak.

A készlet, amelyet senki sem tud ellenőrizni

A második ügy különálló, de tovább rontja a képet. Az észt Állami Számvevőszék, a Riigikontroll azt közölte, hogy nem tudta igazolni 1,2 milliárd EUR értékű védelmi készlet nyilvántartásának helyességét. A védelmi erők készletkönyvelése nem mutatta meg megbízhatóan, mely tételeket, milyen mennyiségben és értéken vezettek be, illetve mit hagytak ki indokolatlanul (ERR News, Riigikontroll). Ez nem azt jelenti, hogy 1,2 milliárd eurónyi felszerelés eltűnt. Azt jelenti, hogy a számvevők nem tudták ellenőrizni, egyezik-e a könyvelés a valósággal. Ettől minden más védelmi állítás kevésbé ellenőrizhető.

Észtország a hitelességét részben Ukrajna támogatására és a keleti szárny védelmi készenlétére építette. Most azt sem tudta bizonyítani, hogy egy sürgős lőszerbeszerzési láncot kézben tartott, és azt sem, hogy saját készletei rendesen auditálhatók.

EU-s pénz, nemzeti bizonyítás

A botrány azért fontos Észtországon túl is, mert az EU-s védelmi pénzek felhasználása a nemzeti minisztériumokon múlik: ők választanak beszállítót, ők ellenőrzik a szállítást, és nekik kell használható nyilvántartást vezetniük. Brüsszel nem választ vállalkozót, és nem jár raktárakat ellenőrizni.

Az Európai Békekeret, az EPF, vagyis a Tanács által kezelt, költségvetésen kívüli alap megtérítheti a tagállamoknak az Ukrajnának átadott fegyverek vagy az Ukrajna javára végzett beszerzések költségét (Council). Az ERR News szerint az Európai Bizottság vizsgálja, hogy Észtországnak vissza kell-e fizetnie EPF-hez kötődő összegeket a meghiúsult lőszerügy miatt. Észtországnak emellett 2,34 milliárd EUR értékű megállapodása van a SAFE keretében, amely az EU új védelmi hiteleszköze; az első, 351,6 millió EUR-s részletet már folyósították (European Commission DG DEFIS).

Mindkét eszköz a nehezebb részt nemzeti szinten hagyja. Ha egy beszállító nem teljesít, a szerződő államnak saját bíróságain kell visszaszereznie a pénzt. A cseh lőszerkezdeményezés más modellt mutat: Prága a donorállamokat is beépítette az ellenőrzési láncba, és a donorok auditorai nem találták meg azt a korrupciót, amelyet a bírálók előre jeleztek (CT24). A gyorsaság működhet, ha a pénzzel együtt az ellenőrzés is végigmegy a rendszeren.

Az észt ügy nem bizonyítja, hogy az EU-s védelmi beszerzés korrupt. Azt mutatja meg, hol gyenge Európa legnagyobb új kiadási vállalása: alapvető kérdések maradtak válasz nélkül arról, ki választotta ki a beszállítót, milyen ellenőrzéseket végeztek, mi érkezett meg, és ki vette át. Ezekre a kérdésekre csak akkor kezdtek választ keresni, amikor a miniszter már lemondott, a számvevő pedig megállapította, hogy az előre kifizetett pénz szinte teljes egésze problémás. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak erre kell választ adniuk, mielőtt újabb EU-s hátterű védelmi pénzek mennek át ugyanilyen nemzeti rendszereken.