Befogadók nélkül jönnének a kitoloncolási központok

Egyetlen harmadik ország sem vállalta, hogy kitoloncolási központot működtetne az EU számára. Ez a visszatérési rendelet központi gyenge pontja: az Európai Parlament június 17-én jóváhagyta a szabályozást, amely először adna jogalapot a tagállamoknak arra, hogy az EU területén kívül tartsanak fenn ilyen létesítményeket (European Parliament, DW).

Tizenkilenc uniós vezető levélben sürgette az Európai Bizottságot, hogy gyorsan támogassa a központokat, akár uniós forrásokkal is (Statsministeriet). Ausztria, Dánia, Görögország és Hollandia a beszámolók szerint már lehetséges helyszíneket keres. Az Európai Unió Tanácsának, vagyis a tagállami kormányok társjogalkotó testületének még formálisan is rá kell bólintania a szövegre. A valódi alkupozíció azonban annál az országnál van, amely saját területén fogadná a kitoloncolásra váró embereket. Ilyen ország egyelőre nincs.

Miért akad el a legtöbb kitoloncolási határozat?

A javaslat támogatói valós problémára mutatnak rá. Malik Azmani parlamenti jelentéstevő szerint az uniós visszatérési határozatoknak csak körülbelül 28 százaléka végződik tényleges távozással (EP interview). Az új szabályok ezért létrehoznának egy, a tagállamokban egységesen érvényes európai visszatérési határozatot, és lehetővé tennék, hogy az érintetteket az EU határain kívüli őrizetbe vigyék.

A kitoloncolások többsége azonban nem azért hiúsul meg, mert az érintetteket rossz helyen tartják fogva. A származási országok nem adnak ki úti okmányt, a konzulátusok húzzák az időt, a bíróságok pedig közbelépnek. A College of Europe elemzése szerint a fő akadály továbbra is az, hogy a származási országokat rá kell venni az együttműködésre és a visszafogadásra (College of Europe). A Parlament jogi eszközt adhat a tagállamok kezébe. Harmadik országot nem kényszeríthet központ befogadására, ahogy származási országot sem arra, hogy visszavegye saját állampolgárait.

Olaszország megpróbálta. Öt embert küldtek vissza.

Eddig Olaszország tesztelt egyedül ehhez hasonló modellt. Albániában két létesítmény működik olasz joghatóság alatt: Shëngjinben az azonosításra, Gjadërben az őrizetre kijelölt központ. Miután a bíróságok 2024 végén elutasították az első őrizetbe vételeket, Róma az EU-n kívüli menekültügyi eljárásokról áttért azoknak az embereknek a fogva tartására, akikkel szemben már távozási határozat született (EFE).

Az eredmény eddig minimális. Az Internazionale az Altreconomia által megszerzett dokumentumokra hivatkozva azt írta, hogy Albániából közvetlenül öt migránst küldtek vissza Egyiptomba. Másokat Albániába vittek, majd végül Olaszországban kötöttek ki. Ugyanez a vizsgálat Gjadër működésének első napjaiban 54 olyan incidenst számolt össze, amely sürgősségi beavatkozást igényelt (Internazionale).

A jogi vita ettől külön kérdés, és még nem zárult le. Az ECRE/ELENA összefoglalója szerint az albán modell az Európai Unió Bírósága elé kerül a C-706/25 és C-707/25 egyesített ügyekben; a bírák azt vizsgálják majd, hogy a létesítmények megfelelnek-e az uniós menekültjognak (ECRE/ELENA). Giorgia Meloni szerint a parlamenti szavazás igazolja az olasz megközelítést (La Nación). A bíróságok erről még nem döntöttek.

A finanszírozási vita és a jogi kockázat

Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök adta a legkonkrétabb menetrendet: 2026 végéig megállapodások, 2027-től működő központok (Le Monde). Németország ugyan részt vesz a lehetséges helyszíneket vizsgáló munkacsoportban, de nem írta alá a tizenkilenc vezető levelét (EUobserver).

Franciaország és Spanyolország minősített többségi szavazás mellett nem tudja megakadályozni a rendeletet; ebben az eljárásban az országok és a népesség meghatározott arányának támogatása kell, egyetlen tagállamnak nincs vétója. Emmanuel Macron ugyanakkor jelezte, hogy Franciaország ellenezné a központok uniós költségvetési finanszírozását, Pedro Sánchez pedig hatástalannak nevezte azokat, és arra figyelmeztetett, hogy rontanák a kapcsolatokat azokkal a tranzitországokkal, amelyekre Európa támaszkodik (Euronews, El País). A jogszabályt nem tudják megölni. A finanszírozását és politikai védelmét viszont megnehezíthetik.

A rendelet egy garanciát is kivesz a rendszerből: a kitoloncolás elleni fellebbezés többé nem állítaná le automatikusan az eltávolítást, erről a bírák döntenének egyedi alapon (European Parliament, Politis). Az ENSZ emberi jogi főbiztosa arra figyelmeztetett, hogy a kormányok nem szervezhetik ki a felelősséget, ha valakit jogellenesen tartanak fogva, vagy nem jut hatékony jogorvoslathoz (European Times). Az Amnesty szerint külön kockázatot jelent, ha embereket olyan országokban tartanak őrizetben, amelyekhez nincs kapcsolatuk, és ahol nem férnek hozzá ügyvédhez (Amnesty).

A Parlament a keretet jóváhagyta. A Tanácsnak még el kell fogadnia. Egy befogadó országnak még igent kell mondania. A luxembourgi és a strasbourgi bíróságoknak pedig még el kell dönteniük, hogy az uniós jogvédelmi garanciák követik-e az embereket az EU határain kívülre. A politikai lendület megvan. A működéshez szükséges válaszok hiányoznak.