360 milliárd eurónál az EU–Kína-hiány

Az EU három éve a Kínától való kockázatcsökkentést hirdeti, a számok azonban az ellenkező irányba mutatnak. Az Európai Bizottság május 29-én „nem fenntarthatónak” nevezte az EU és Kína közötti kereskedelmi és beruházási viszonyt, ami Brüsszel eddigi legélesebb megfogalmazása Pekinggel szemben. A kijelentés egy olyan év után hangzott el, amelyben az EU kínai kereskedelmi hiánya 18 százalékkal, 359,8 milliárd EUR-ra nőtt (Eurostat, Courthouse News). Az EU kevesebbet exportált Kínába, miközben többet importált onnan, a Bizottság pedig arra figyelmeztet, hogy a kínai ipari túlkapacitás 29 millió európai munkahelyet veszélyeztethet (Le Monde).

A május végi brüsszeli jelzés ugyanakkor politikai állásfoglalás volt, nem jogszabály. Kötelező erejű intézkedés nem született belőle. Az EU tényleges kínai függősége pedig azóta mélyült, hogy három éve meghirdették a kockázatcsökkentést.

A függőség, amely mélyült

A Friedrich Naumann Alapítvány ugyanazon a héten közzétett tanulmánya számszerűen is megmutatta, hol akadt el a stratégia. Németország kínai importtól való függősége 2023 és 2025 között minden kritikus kategóriában nőtt: a lítiumakkumulátoroknál 49,7 százalékról 66,5 százalékra, az antibiotikumoknál 65,3 százalékról 72,9 százalékra, a napelemeknél 89 százalékról 92,6 százalékra (n-tv). A ritkaföldfém-import volumene megháromszorozódott.

A minta nem német sajátosság. Olaszország kínai importja 2019 és 2025 között 91 százalékkal ugrott meg, ami a nagy uniós gazdaságok között a legmeredekebb növekedés (Corriere della Sera). Az EU egészében a napelemimport 98 százaléka Kínából érkezik, az akkumulátor- és tisztatechnológiai ellátási láncok nagyjából 70 százaléka pedig kínai gyártókon fut keresztül (Bruegel, EU JRC). Európa attól a beszállítótól próbálna elszakadni, amelyre közben egyre nagyobb szüksége van.

Franciaország szigorítana, Németország óvatosabb

Öt ország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia és Litvánia május 25-én közös dokumentumban sürgetett gyorsabb kereskedelemvédelmi lépéseket (Corriere della Sera). Stéphane Séjourné uniós kereskedelmi biztos erre hárompilléres tervvel állt elő: egyetlen ország részesedése se haladhassa meg a 60 százalékot egy ellátási láncon belül; a lassú, termékenkénti vizsgálatokat ágazati védintézkedések váltsák fel; és szigorodjanak a külföldi állami támogatásokra vonatkozó szabályok (Le Monde).

Németország nem írta alá a dokumentumot. Berlin nem utasítja el általában a kereskedelemvédelmet, de célzott, a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival összeegyeztethető eszközöket akar, nem olyan általános ellátásilánc-korlátokat, amelyek kínai megtorlást válthatnak ki (Handelsblatt). Katherina Reiche gazdasági miniszter ugyanazon a héten negyvenfős üzleti delegációval utazott Pekingbe, „kölcsönösséget” és megbízható ritkaföldfém-hozzáférést keresve. Megállapodás nélkül tért haza (Deutschlandfunk).

A német óvatosság mögött világos gazdasági kitettség áll. A Kínával folytatott kétoldalú kereskedelem 2025-ben elérte a 250 milliárd EUR-t, miközben a német autóexport 2022 óta megfeleződött (Euronews, Krone). Az ellentmondás azonban nem csak Berliné. Olaszország aláírta a keményebb fellépést sürgető dokumentumot, közben pedig tárt karokkal fogadta a kínai Dongfenget, amely a Stellantisszal közösen irányítana egy cassinoi gyárat (Il Fatto Quotidiano). Magyarország, amely az EU-ba érkező kínai működőtőke 44 százalékát szívta fel, közvetlenül ütközhet a javasolt ellátásilánc-korlátokkal: ezek alááshatják a BYD és a CATL épülő magyarországi beruházásait (Portfolio).

A retorika gyorsabb, mint a végrehajtás

Séjourné három pilléréhez egyelőre nincs jogszabályszöveg. A tervezett „túlkapacitás elleni eszköz”, amely lehetővé tenné, hogy az EU megelőző jelleggel blokkolja az előállítási költség alatti áron érkező importot, még konzultáció alatt áll; hivatalos javaslat legkorábban 2026 harmadik negyedévében várható (Atlantic Council). A külföldi közvetlentőke-befektetések szűréséről szóló frissített rendelet, vagyis az érzékeny ágazatokban történő külföldi felvásárlások állami ellenőrzése 2025 decemberében politikai megállapodásig jutott, de csak 2027 végén kezdik alkalmazni (Consilium).

Egy konkrét változás viszont hamarosan életbe lép: július 1-jétől megszűnik a csomagokra vonatkozó 150 eurós vámmentességi küszöb (European Commission). Ma kínai e-kereskedelmi platformokról, például a Temuról és a Sheinről érkező mikrocsomagok milliói lépnek be vámmentesen az EU-ba, ami lenyomja a helyi kereskedők árait és mozgásterét. Ha minden csomagra vámot kell kivetni, az közvetlenül ennek az üzleti modellnek az árrését találja el.

Kína nem várja meg, amíg Európa dönt. Peking már 42,7 százalékos vámot vetett ki az uniós tejtermékekre (Euronews), késleltette az Airbus-tanúsításokat, korlátozta a ritkaföldfémek exportját, és hét európai védelmi vállalatot szankcionált (Radio Free Europe).

Az Európai Tanács június 18-án dönthet az irányról. A mélyebb ellentmondás számszerű: Európának kínai napelemekre, akkumulátorokra és ritkaföldfémekre van szüksége ahhoz, hogy teljesítse saját klímacéljait. A hazai ipar védelme lassítja a dekarbonizációt; a korlátlan import viszont leépíti azt az ipari bázist, amely nélkül hosszabb távon nem lehet önállósodni (CER). Három évvel a kockázatcsökkentés meghirdetése után a függőség csak mélyült. Június 18-án Európának arról kell döntenie, melyik veszteséget tartja kezelhetőbbnek: ha visszafogja saját zöld átállását, vagy ha végignézi ipari alapjainak további gyengülését.