Átment az uniós bíróságon a katalán amnesztia

Az Európai Unió Bírósága július 16-án kimondta, hogy az uniós jog önmagában nem zárja ki a katalán függetlenségi törekvésekhez kapcsolódó spanyol amnesztiát (Euronews, Brussels Signal). Ezzel a törvénnyel szembeni legerősebb uniós jogi kifogás lényegében kiesett.

Az ítélet azonban senkit nem mentesít automatikusan. Az amnesztiát továbbra is a spanyol bíráknak kell alkalmazniuk az egyes ügyekben, és több bírósági szereplő már jelezte: nem úgy tekintenek a luxembourgi döntésre, mint amely minden vádlottat vagy elítéltet azonnal tisztázna.

Hogyan került az ügy Luxembourgba

Két spanyol bíróság az EUMSZ 267. cikkét használta, vagyis azt az eljárást, amelyben a nemzeti bírák az Európai Unió Bíróságától kérhetnek értelmezést az uniós jogról (Article 267 TFEU). Luxembourg ilyenkor nem veszi át az ügyet: megmondja, hogyan kell érteni az uniós jogot, de a konkrét perről továbbra is a kérdést feltevő bíróság dönt.

A spanyol Tribunal de Cuentas, vagyis az állami számvevőszék azt kérdezte, sérti-e az EU költségvetésvédelmi szabályait, ha az állam elengedi a 2017-es katalán függetlenségi népszavazásra fordított közpénzek miatti pénzügyi felelősséget. Külön ügyben az Audiencia Nacional, a kiemelt büntetőügyekkel foglalkozó bíróság azt vizsgáltatta, hogy a katalán függetlenségi mozgalomhoz köthető terrorizmusvádak amnesztiája aláássa-e az EU terrorellenes irányelvét (RTVE).

Mindkét kifogás elbukott, egy korlát megmaradt

A bíróság mindkét fő támadási irányt elutasította. A közpénzek ügyében arra jutott, hogy a spanyol állami források jogellenes népszavazásra költése nem okozott kárt az EU költségvetésének (Brussels Signal). A terrorizmusra vonatkozó kérdésben pedig elfogadta, hogy a spanyol amnesztia elég szűk: csak a katalán függetlenségi kontextusra vonatkozik, és kizárja azokat a cselekményeket, amelyek szándékosan súlyos emberi jogi sérelmet okoztak.

Egy határt ugyanakkor meghúzott Luxembourg. Kifogásolta azt a rendelkezést, amely két hónapon belüli ügyzárásra kényszeríthette volna a spanyol bírákat, akár még azelőtt, hogy az Európai Unió Bírósága válaszolt volna a kérdéseikre (Internazionale/Reuters). Spanyolország alkothat amnesztiát, de nem zárhatja el közben az uniós bírói kontroll útját.

Puigdemont jogi függőben marad

Azoknak a volt katalán tisztségviselőknek, akik ellen a Tribunal de Cuentas előtt pénzügyi felelősségi eljárás folyik, az amnesztia útja most nagyrészt megnyílt (Eurasia Review). Carles Puigdemont helyzete ennél jóval bizonytalanabb.

Néhány órával az ítélet után Pablo Llarena, a spanyol legfelsőbb bíróság bírája fenntartotta Puigdemont országos elfogatóparancsát (Antena 3). Llarena érvelése nem uniós jogi alapú. Szerinte Puigdemont közpénzekkel való feltételezett visszaélése személyes gazdagodással járt, ezt pedig maga az amnesztiatörvény zárja ki. Luxembourg erről nem döntött, mert ezt a kérdést nem tették fel neki. A következő érdemi fórum így a spanyol alkotmánybíróság lehet, amely őszre halasztotta saját döntését az amnesztiáról (Eurasia Review).

Pedro Sánchez miniszterelnöknek az ítélet politikailag használható eredményt adott. Az ellenzék legerősebb jogi érve, vagyis hogy az amnesztia sérti az uniós jogot, bíróság elé került és elbukott. Sánchez most azt mondhatja parlamenti partnereinek, a kormányát fenntartó két fő katalán függetlenségpárti erőnek, a Juntsnak és az ERC-nek, hogy teljesítette az uniós jogi feltételt (Ouest-France). A függetlenségpárti vezetők azonnali és teljes alkalmazást követeltek. A német és francia értelmezések visszafogottabban kezelték a döntést: jogi ellenőrzőpontként, nem a szeparatizmus politikai jóváhagyásaként (taz).

Az Európai Unió Bírósága azt mondhatta ki, hogy az uniós jog útját állja-e az amnesztiának. Azt már nem dönthette el, hogy a spanyol bíróságok milyen szélesen fogják alkalmazni. Luxembourg levette az uniós jogi akadályt az asztalról; a késlekedés, a mérlegelés és a politikai következmények mostantól Madrid bíróságain múlnak.