Külföldi központokban tarthatják a kiutasított menedékkérőket

Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, vagyis a tagállami kormányok jogalkotási fóruma június 1-jén megállapodott arról, hogy a tagállamok először EU-n kívüli országokban is fogva tarthassák az elutasított menedékkérőket. Az új visszatérési rendelet keretet adna a „visszaküldési központoknak”: olyan külföldi létesítményeknek, ahová jogerős kiutasítási határozat alatt álló embereket vihetnének. Ezzel az EU a június 12-én életbe lépő menekültügyi és migrációs paktum előtt zárná le a migrációs szabályok átalakítását (European Parliament, Council).

A jogszabály a rendezetlen státuszú migránsok lakóhelyének átkutatását is engedélyezné, megszüntetné azt az automatikus jogot, hogy a fellebbezés idejére leálljon a kitoloncolás, és határozatlan idejű fogva tartást tenne lehetővé a biztonsági kockázatnak minősített személyeknél (EFE). A megállapodást a jobbközép Európai Néppárttól a szélsőjobboldali Patriótákig terjedő többség vitte át. A szociáldemokraták, a zöldek és a baloldal ellene szavaztak. A tagállami kormányok közül egyedül Spanyolország utasította el az alkut (El Español, Euronews).

Keret már van, helyszín még nincs

A rendelet alapján bármelyik tagállam kétoldalú megállapodást köthet egy EU-n kívüli kormánnyal fogva tartási központ működtetéséről. Az EU Alapjogi Chartája, vagyis az unió saját alapjogi katalógusa ezekben a központokban is érvényes maradna, mert a tagállamok jogilag továbbra is felelnek azokért, akiket oda átszállítanak (European Parliament). A kísérő nélküli kiskorúakat kizárnák a rendszerből. A gyermekes családokat nem.

Egyelőre egyetlen harmadik ország sem írt alá ilyen megállapodást. Öt kormány — Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia és Görögország — Afrikában és Közép-Ázsiában keres lehetséges partnereket. A legtovább Alexander Dobrindt német belügyminiszter ment: azt mondta, kormánya év végéig kétoldalú megállapodásokat vár, és pénzügyi támogatást vagy vízumkönnyítéseket is adna a befogadásra hajlandó országoknak. A holland Clingendael Intézet szerint kevés ország mondana igent, amelyik pedig igen, az „jelentős ellentételezést” kérhet (Brussels Signal).

Működő modellként csak Olaszország két albániai központja áll rendelkezésre. Az eredmény messze van a céltól: 527 embert szállítottak át, miközben az éves terv 36 000 fő volt. Az olasz bíróságok a fogva tartások több mint felét blokkolták. Az ActionAid számításai szerint a rendszer ágyanként 153 000 euróba került. Albánia már jelezte, hogy 2030 után nem hosszabbítaná meg a megállapodást.

A szűk keresztmetszetet nem ez a jogszabály oldja meg

Az európai visszaküldési rendszer fő hibája diplomáciai: a származási országok sokszor nem adják ki azokat az úti okmányokat, amelyek nélkül a kitoloncolást nem lehet végrehajtani. Franciaország 2025-ben nagyjából 138 000 kiutasítási határozatot adott ki, de ezeknek csak körülbelül 10,5 százalékát hajtotta végre. Algéria hónapokra befagyasztotta az úti okmányok kiadását, ezzel pedig a rendszer ott akadt el, ahol az új jogszabály már nem segít (Le Monde). Németország 4 807 embert deportált 2026 első negyedévében, több mint 20 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban, miközben több mint 237 000 ember áll kiutasítási határozat alatt. Spanyolország 2025-ben a kiutasítási határozatainak mindössze 6,3 százalékát hajtotta végre.

Ezen a számtanon egy visszaküldési központ nem változtat. Akit Ugandában vagy Üzbegisztánban tartanak fogva, azt ugyanúgy nem lehet hazaküldeni, ha a származási országa nem állít ki számára útlevelet. Francia diplomáciai források a Le Figarónak azt mondták, nem látják, „hogyan működne” ez a rendszer (Le Figaro).

A bíróságoknál dőlhet el a lényeg

Két gyengített garancia szinte biztosan bíróság elé kerül. A kitoloncolás elleni fellebbezés nem függesztené fel automatikusan az eltávolítást; a bíróságoknak ügyenként kellene eldönteniük, közbelépnek-e (Euronews). A parlamenti és tanácsi tárgyalók kivették a szövegből azt a független ellenőrzési mechanizmust is, amelyet az Európai Bizottság eredetileg a visszaküldési központokra javasolt (Verfassungsblog).

Az Európai Unió Bírósága előtt futó ügy az egész konstrukciót átírhatja. A Sedrata ügyben (C-414/25) a bíróság arról dönt majd, összeegyeztethető-e az uniós joggal az olasz-albán protokoll. A főtanácsnok áprilisi előzetes véleménye támogatta a protokollt, de teljes ítélet még nincs. Egy elutasító döntés megingatná azt a jogi alapot, amelyre a rendelet épül. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága külön is megakadályozhat egyedi átszállításokat sürgősségi intézkedéssel; ugyanezzel az eszközzel állította le 2022-ben a brit kitoloncoló járatokat Ruanda felé.

A rendeletről még formális szavazást kell tartani az Európai Parlamentben és a Tanácsban, várhatóan heteken belül. A politikai többség megvan. A jogi keret hamarosan jogszabály lesz. Ami hiányzik, az a működés feltétele: egy befogadásra hajlandó harmadik ország, és olyan diplomáciai nyomás a származási országokon, amelyet az EU évek óta nem tudott kikényszeríteni.