Szeptemberre csúszik az EU karbonvámja

A kétnapos csúszásnál többről van szó. Az Európai Bizottság július 15-ről július 17-re tolta az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, az ETS felülvizsgálatát (Argus). A tagállamok pedig szeptemberre halasztották a szavazást a karbonhatár-vám importszabályairól (Sendeco2). A két halasztás ugyanarra a konfliktusra mutat: 2030 után is kapjon-e ingyenes szennyezési kvótákat az európai nehézipar, és ha igen, ki fizeti meg ennek az árát.

Miért érnek ennyit az ingyenes kvóták?

Az EU karbonpiaca, az ETS arra kötelezi az erőműveket és a gyárakat, hogy minden kibocsátott tonna szén-dioxid után kvótát vásároljanak. Ennek ára maga a karbonköltség. Azért, hogy a cégek ne egyszerűen az EU-n kívülre vigyék a termelést, Brüsszel bevezette a CBAM-et, vagyis a karbonhatár-kiigazítási mechanizmust: ez az acél, cement, alumínium és más termékek importőreit terheli hasonló díjjal. A CBAM 2026. január 1-jétől szed tényleges bevételt (EUR-Lex).

Az összeg nem jelképes. A CBAM-tanúsítványok ára 2026 második negyedévében tonnánként 75,28 EUR volt (Argus, SteelOrbis). Ezen a szinten minden döntés, amely az ingyenes kvóták jogosultjairól szól, valós pénzeket mozgat.

Szeptember előtt két tábor rajzolódott ki. Mintegy 40 ipari csoport, köztük a BASF, a thyssenkrupp és az ArcelorMittal politikai beavatkozást sürgetett az emelkedő ETS-költségek ellen, üzembezárásokra és termelésáthelyezésre figyelmeztetve (Finanzen.net). Az Európai Néppárt mögéjük állt: Wopke Hoekstra klímabiztost arra ösztönzi, hogy 2030 után is hosszabbítsa meg az ingyenes kvótákat (Euronews).

Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága július 6-án 56 igen és 11 nem szavazattal ennél szigorúbb CBAM-szöveget támogatott. A javaslat nagyjából 180 feldolgozott termékre, például autóalkatrészekre és háztartási gépekre is kiterjesztené a rendszert, és elutasítaná, hogy nemzetközi karbonkreditekkel lehessen kiváltani az uniós kvótákat (European Parliament). A bizottság ezzel közvetlenül szembe került az ipari lobbival a szeptemberi szavazás előtt.

Németországban azért csökkent a kibocsátás, mert leállt a termelés

A német energiaintenzív ipar 2025-ben 97 millió tonna szén-dioxidot bocsátott ki, 5,5 százalékkal kevesebbet, mint korábban. A német környezetvédelmi ügynökség szerint azonban a csökkenést nem tiszta beruházások, hanem a termelés visszaesése és a gyenge kereslet magyarázta (Umweltbundesamt). Kevesebb volt a kibocsátás, mert kevesebbet gyártottak. Oknyomozó újságírói adatok szerint a BASF 2013 óta önmagában 4,7 milliárd EUR értékű ingyenes tanúsítványhoz jutott, és további 800 millió EUR bevétele volt a kvótakereskedelemből (Correctiv). Az ingyenes kvóták nem indítottak el technológiai fordulatot; a meglévő működést támogatták.

Svédország az ellenpélda. Az SSAB nagyjából 6 milliárd EUR-t fektet abba, hogy az acélgyártásban a szenet hidrogénnel váltsa ki (Cyprus Mail/Reuters). Minden év, amelyben a versenytársak továbbra is ingyenes kvótákat kapnak, rontja ennek a beruházásnak a megtérülését. Svédország előbb fizetett, most pedig azt nézi, hogy Brüsszel jutalmazza-e azokat, akik nem tették meg ugyanezt.

Olaszország azt mutatja meg, hogy az iparon belül sincs egységes érdek. Az alapanyaggyártó acélcégek CBAM-védelmet akarnak az olcsóbb külföldi versenytársakkal szemben. Az autó-, háztartásigép- és gépipari gyártók viszont 2030-ig halasztanák a CBAM kiterjesztését a feldolgozott termékekre, mert a rendszer megdrágítja az általuk felhasznált acélt és alumíniumot (SteelOrbis). Lengyelország, ahol az ipari áramárak 170–194 EUR/MWh körül járnak, az energiarendszer pedig erősen szénalapú, a kvótaplafon lassabb csökkentését és az ingyenes kvóták meghosszabbítását sürgeti a legerősebben (WP, RMF24).

Szeptemberben dől el, működik-e a karbonhatár-vám

A szeptemberi szavazás arról dönt, mennyit vonhatnak le az importőrök arra hivatkozva, hogy külföldön már fizettek karbonárat. Ha a levonási szabályok túl engedékenyek, az importőrök kijátszhatják a rendszert, és a határdíj kiüresedik. Ha túl szigorúak, azoknak az országoknak az exportőrei, ahol részleges karbonárazás működik, könnyen álcázott vámként érzékelhetik az uniós rendszert.

Az EU valójában két csoport között választ: azok között a cégek között, amelyek már milliárdokat költöttek a dekarbonizációra, és azok között, amelyek ingyenes kvóták mellett tovább bocsátottak ki. A vizsgált nyilvános adatok nem mutatnak olyan bizonyítékot, hogy az ingyenes kvóták meghosszabbítása kötelező tisztaipari beruházásokhoz vezetne. Németországban a kibocsátás azért csökkent, mert visszaesett a kereslet. Az adatok alapján a könnyítés a meglévő szereplőket védi, nem az ipari átalakulást gyorsítja.