50 milliárd EUR mozgástér zöldenergiára

Tíz EU-tagállam áll túlzottdeficit-eljárás alatt: Brüsszel hivatalosan is megállapította, hogy a költségvetési hiányuk átlépi az uniós szabályok által megengedett szintet. Az Európai Bizottság most azt engedné meg, hogy a kormányok 2026 és 2028 között évente a GDP 0,3 százalékáig kivehessék az energetikai kiadásokat a hiányszámításból. Az EU-27 egészében ez nagyjából évi 50 milliárd EUR plusz költségvetési mozgásteret jelentene (Bloomberg). Csakhogy az elosztási logika fordított: a rendezettebb költségvetésű országok kapják a legtöbb teret, a legerősebb fiskális nyomás alatt állók pedig alig jutnak hozzá.

Hogyan működne a kivétel?

Az EU 2024 áprilisában átalakított költségvetési szabályrendszere, a Stabilitási és Növekedési Paktum alapján minden tagállamra külön plafon vonatkozik: legfeljebb ilyen gyorsan nőhetnek az állami kiadásai (EKB). Ha egy ország ezt a plafont egy év alatt a GDP 0,3 százalékánál, összesítve pedig 0,6 százalékánál nagyobb mértékben lépi túl, Brüsszel kiadáscsökkentést kényszeríthet ki (CEPR/VoxEU).

Az energetikai javaslat ebbe a rendszerbe építene be kivételt. A hálózatfejlesztésre, energiatárolásra és megújuló beruházásokra fordított, megfelelően igazolt kiadások nem számítanának bele a plafonba (tanácsi tervezet, 2026. március). Az üzemanyag-támogatásokat, az általános árplafonokat és a minden fogyasztóra kiterjedő áfacsökkentéseket viszont kifejezetten kizárnák.

A modell a védelmi kiadásokra már használt mentesítési záradékot másolja, amelyet 17 tagállam vett igénybe. Ugyanabba, a GDP 1,5 százalékában meghúzott keretbe férne bele. Vagyis nem új pénzről van szó, hanem a meglévő mozgástér átcsoportosításáról.

Ki jut pénzhez, és kit zár ki a szabály?

Franciaország hiánya nagyjából a GDP 5,1 százaléka, az ország már túlzottdeficit-eljárás alatt áll, ezért érdemben nem fér hozzá az új rugalmassághoz. A Lecornu-kormány minisztériumokon átívelően 3,2 milliárd EUR hitelkeretet fagyasztott be, és 847 millió EUR-t törölt, hogy még visszafogott energetikai könnyítéseket is finanszírozni tudjon. Francia kormányzati szereplő nyilvánosan nem reagált arra, hogy Párizs kimarad a kivételből.

Olaszország hiánya körülbelül 3,1 százalék, az ország épp kilép az eljárásból, ezért évente nagyjából 6,5 milliárd EUR mozgásteret nyerhet. A Bizottság ugyanakkor a támogatható kiadásokat zöld beruházásokra szűkítette, és elutasította Róma kérését az általános üzemanyagadó-csökkentésre (Euronews).

Portugália, ahol a hiány mindössze 0,1 százalék, a legnagyobb mozgástérrel rendelkezik. Az az ország, amely korábban mentőcsomagra szorult, most kényelmesen jogosult arra a rugalmasságra, amelyre alig van szüksége.

A legerősebb költségvetési pozícióban lévő kormányok kapják a legtöbb helyet. Ott viszont, ahol az energiaszegénység a legkeményebben üti a háztartásokat, a szabály kevés érdemi segítséget ad.

Németország azt tiltja, amit maga is gyakorol

A Merz-kormány elfogadhatatlannak nevezte a Bizottság szélesebb költségvetési bővítési tervét, mondván, minden tagállam jelentős konszolidációs erőfeszítéseket tesz. Svédország Európa-ügyi minisztere még direktebben fogalmazott: „Nincs ingyenpénz”.

Csakhogy Berlin maga is nagyjából a GDP 4 százalékának megfelelő hiánnyal működik, vagyis jóval a 3 százalékos uniós határ fölött. Közben a saját alkotmányos adósságfékét egy 500 milliárd EUR-s, mérlegen kívüli infrastruktúra-alappal kerülte meg. Berlin fiskális fegyelmet kér számon Rómán és Madridon, miközben otthon kreatív költségvetési technikákkal teremt magának mozgásteret.

Az adó, amelyet senki nem akar beszedni

Miközben a kormányok hiányt növelnek, hogy védjék a fogyasztókat, az energiacégek megtartják a rendkívüli profitot: azokat a többletnyereségeket, amelyek a szokatlanul magas nagykereskedelmi árakból fakadnak. Öt ország 2026 áprilisában uniós szintű különadót sürgetett ezekre a nyereségekre. A Bizottság a nemzeti kormányokra hagyta a döntést.

Olaszország 3,9 százalékról 5,9 százalékra emelte az energiacégek regionális iparűzési adóját. Más nagy gazdaság ebben a ciklusban nem vezetett be érdemi rendkívüli profitadót. A költségvetési terhet az adófizetők viselik, az árrést az energiatermelők tartják meg.

Az EKB arra figyelmeztetett, hogy „az átmeneti, célzott és testre szabott elvektől való bármilyen eltérés kontraproduktív lenne, és eltérő monetáris politikai irányhoz vezethetne”. A következő vita lényege így elég világos: közösnek nevezhető-e egy olyan keret, amely főleg azoknak ad költségvetési mozgásteret, akiknek kevésbé van rá szükségük, miközben kizárja azokat, akiknek a leginkább kellene?