Mandátumcsapdában az EU oroszországi követe

Az EU egyre közelebb kerül ahhoz, hogy különmegbízottat nevezzen ki az Oroszországgal folytatandó béketárgyalásokra, de a saját szerződései csapdájába léphet. A személyről a tagállamok minősített többséggel dönthetnek, vagyis egyetlen kormány önmagában nem vétózhat. A megbízott politikai üzenetéhez viszont mind a 27 kormány egyetértése kellene. Egy hónappal a döntési pont előtt a jelöltek vitatottak, Moszkva magát az európai közvetítést utasítja el, a közös álláspontot képviselni hivatott fővárosok pedig már most külön utakon járnak.

A jelöltprobléma

Vlagyimir Putyin május 9-én Gerhard Schröder volt német kancellárt nevezte meg kívánatos európai tárgyalópartnerként. Schröder éveken át orosz energetikai vállalatok igazgatóságaiban ült. „Az európai politikusok közül legszívesebben Schröderrel tárgyalnék” – mondta Putyin a győzelem napi sajtótájékoztatóján (Deutschlandfunk). Berlin ezt „látszatajzánlatnak” és Oroszország „hibrid stratégiája” részének minősítette (Euronews). Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője szerint Moszkva jelöltjének elfogadása azt jelentené, hogy Schröder „az asztal mindkét oldalán ülne” (Spiegel, Kyiv Independent).

Schröder elutasítása után kezdődött a valódi vita. Angela Merkel ezután kizárta a saját szerepvállalását, arra hivatkozva, hogy Putyin szemében nincs súlya olyan közvetítőnek, akinek már nincs politikai hatalma (Open Online). Ez az érvelés gyakorlatilag minden nyugalmazott államférfit leértékel a listán, Draghitól Prodin át Niinistöig, és a mezőnyt hivatalban lévő vezetőkre szűkíti. A legerősebb jelöltként Alexander Stubb finn elnök neve merült fel. A Corriere della Serának május 11-én azt mondta, „eljött az ideje, hogy Európa beszéljen Oroszországgal”, de szerinte ehhez erőpozíció, világos mandátum és Ukrajna beleegyezése kell (Yle, Polsat News).

Kallas május 11-én maga is jelentkezett a szerepre, de diplomáciai források néhány nappal később a Politicónak azt mondták, hogy végül kizárta magát. Keményvonalas Oroszország-politikája miatt Moszkva aligha tekintené tárgyalópartnernek (1news.az). A Kreml ezt lényegében megerősítette: Dmitrij Peszkov szóvivő szerint „Kallasnak is az az érdeke, hogy ne legyen tárgyaló” (Azernews).

Az intézményi csapda

Az EU-szerződés 33. cikke alapján a különmegbízottat minősített többségi szavazással lehet kinevezni: ebben a rendszerben a nagyobb tagállamok nagyobb súlyt kapnak, és egyetlen ország nem tud önállóan blokkolni. Magyarország és Szlovákia tehát a személyt nem vétózhatja meg. A megbízott tényleges mandátumához, vagyis ahhoz, milyen álláspontot képviseljen Moszkvában, már egyhangúság kell az Európai Unió Tanácsában. Ez azt jelenti, hogy bármelyik kormány megakaszthatja a tartalmat (BST-Europe, Euronews). Európa ki tudja választani a diplomatáját, de nem biztos, hogy fel is tudja szerelni politikai felhatalmazással.

Robert Fico szlovák miniszterelnök már megmutatta, hol nyílik ki ez a probléma. Május 8–9-én Moszkvába utazott, két órán át tárgyalt Putyinnal, majd azt állította, hogy Zelenszkij üzenetét vitte, mindezt EU-s egyeztetés nélkül (Netky.sk, TA3). Németország válaszul lemondta Merz tervezett pozsonyi látogatását. Lengyelország közben párhuzamos pályát épít a Bukaresti Kilenceken keresztül, vagyis a NATO keleti tagállamainak együttműködésében. A csoport május 13-án kimondta, hogy bármilyen békének „méltányosnak” kell lennie a keleti szárny számára. Nawrocki elnök azt a félelmet idézte fel, hogy a nagyhatalmak a kisebb államok feje fölött egyeznek meg (PISM).

Mit akar Moszkva

Peszkov május 14-én azt mondta, Európa „nem lehet jóhiszemű közvetítő”, mert „valójában közvetlen résztvevője a háborúnak” (The Moscow Times). Oroszország előfeltételei 2024 júniusa óta nem változtak: Ukrajnának négy megyéből kellene kivonulnia, és le kellene mondania a NATO-tagságról, mielőtt a tárgyalások elkezdődnek. Washington közben magának tartja fenn a közvetítői szerepet. Rubio külügyminiszter május 14-én úgy fogalmazott: „mi vagyunk az egyetlen ország a világon, amely közvetíteni tud”.

Az európai különmegbízott ötlete mégsem Brüsszelből, hanem Kijevből jött. Zelenszkij az áprilisi ciprusi csúcson azt mondta, Európának „ott kell ülnie a tárgyalóasztalnál”, külügyminisztere pedig egy konkrét, repülőterekre vonatkozó tűzszüneti javaslatot nevezett meg első, Európa által közvetíthető eredményként (Kyiv Independent, Ukrainian Pravda). Ukrajna nem semleges közvetítőt akar, hanem szövetségest az asztalnál. Ez határozza meg az egész kiválasztási folyamatot: aki elég kemény Kijevnek, azt Moszkva utasítja el; aki Moszkvának elfogadható, az szinte mindenki másnak vállalhatatlan.

A döntés három állomáson halad át: május 27–28-án az uniós külügyminiszterek informális Gymnich-találkozóján, június 15-én a hivatalos tanácsülésen, majd június 18–19-én az Európai Tanács csúcstalálkozóján. Addigra Európának arra a kérdésre kell választ adnia, amelyet három éve kerül: pontosan mit akar mondani Oroszországnak.