Az EU $44.10-nál befagyasztja az olajplafont

Az EU-tagállamok július 15-én abban állapodtak meg, hogy még egy hétig 44,10 dolláron hordónként tartják az orosz olajra vonatkozó ársapkát (Euronews, Denník N). Ha ezt nem teszik meg, a szabályozásba épített képlet automatikusan nagyjából 58 dollárra emelte volna a plafont. Ez úgy enyhítette volna a Moszkvára nehezedő nyomást, hogy közben egyetlen kormánynak sem kellett volna politikai döntést vállalnia róla. A szélesebb, 21. szankciós csomagról továbbra sincs megállapodás (Aktuality.sk).

Szolgáltatási fegyver, nem embargó

Az ársapka nem tiltja ki az orosz olajat a világpiacról. A nyugati szolgáltatásokat célozza: az EU-hoz és a G7-hez kötődő hajózási cégek, biztosítók, brókerek és finanszírozók csak akkor vehetnek részt a tengeren szállított orosz nyersolaj üzletében, ha a rakományt az ársapkán vagy az alatt adják el. A plafon fölött ki kell szállniuk az ügyletből (Tanács, EUR-Lex).

A konstrukció két ellentétes célt próbál egyszerre kezelni. Csökkentené Oroszország hordónkénti bevételét, de úgy, hogy az orosz olaj továbbra is eljusson a piacra, különben a globális árak szaladnának el. Az ársapka szintjén ez a két cél ütközik.

Első ránézésre a 44 dolláros plafon nem tűnik erős korlátnak, ha az orosz Urals nyersolaj nagyjából 40 dollár körül forog. Csakhogy éppen a szűk mozgástér adja a szabály erejét. 44 dollárnál szinte minden rakomány a jogi határ közelében mozog, ezért a hajózási cégeknek és a biztosítóknak komolyan kell venniük a megfelelési ellenőrzést. Ha az árak akár kicsit is emelkednek, a nyugati szolgáltatók tényleges jogi kockázatot vállalnak.

58 dolláros plafonnál ez a súrlódás eltűnne: a legtöbb rakomány automatikusan megfelelne a feltételeknek, és Oroszország ismét könnyebben férne hozzá a nyugati hajózáshoz és biztosításhoz. Moszkva piaci áron adhatná el az olajat, a nyugati cégek pedig tovább keresnének az üzleten (Upday, Business AM).

Az eredeti, 2022-es rendeletbe épített felülvizsgálati záradék a friss piaci átlagok alapján számolja újra az ársapkát. Ahogy az olajárak elmozdultak, a képlet magától felfelé vitte volna a plafont. Az Európai Bizottság ennek megakadályozására hat hónapos befagyasztást javasolt (E&E News). Ebből egy hét lett.

Lyukas, de nem jelentéktelen

Az ársapka erősen szivárog. A CREA, vagyis az energia- és tisztalevegő-kutatással foglalkozó Centre for Research on Energy and Clean Air szerint az orosz tengeri olajszállítás 54 százaléka már olyan árnyéktankereken megy, amelyek kívül esnek a nyugati joghatóságon (CREA). A nyugati szolgáltatások azonban nem tűntek el. Áprilisban az orosz nyersolajexport közel 30 százalékát még mindig G7-hez kötődő tankerek vitték, sok esetben görög tulajdonban lévő hajók, miközben a kereskedők által használt árnyilatkozatokat széles körben megbízhatatlannak tartják (RUSI).

Ha az ársapka valóban semmit sem számítana, nem lenne ekkora vita a szintjéről.

Ki melyik útvonaltól függ

A tárgyalási törésvonal kétféle gazdasági kitettséget követ.

A vezetékes olajat használó országok, köztük Magyarország és Szlovákia, a Barátság kőolajvezetéken kapnak orosz nyersolajat, a világpiaci árhoz képest kedvezménnyel. A magyar MOL finomítói üzlete éppen ebből az árkülönbségből profitál: olcsóbban szerzi be az orosz alapanyagot, miközben európai termékárakon értékesít. Budapest most ennek a többletnek egy részét próbálja elvonni a Brent-Urals különbözetre kivetett progresszív teherrel. A Brent a globális referenciaár, az Urals pedig az orosz, diszkonttal értékesített olajfajta (Telex). Közben az Egyesült Államok külső nyomást is helyez a nagy orosz energiaimportőrökre: Washington akár 100 százalékos vámokat is kilátásba helyezett velük szemben (444).

A tengeri szolgáltatásokból élő országok, például Görögország, Ciprus és Málta, az ellenőrzési rendszer belsejében ülnek. Athén érvelése szerint a túl alacsony ársapka az üzletet átláthatatlan, harmadik országbeli flottákhoz terelné, vagyis az európai hajózási ágazatot büntetné anélkül, hogy érdemben csökkentené az orosz bevételeket (DW). Ez egyszerre valós szabályozástechnikai probléma és kereskedelmi érdek.

A magasabb ársapka nyertesei könnyen azonosíthatók: az orosz exportőrök, a rakományokat kezelő kereskedők, a feláras fuvardíjakat beszedő hajótulajdonosok és a diszkontált nyersolajat vásárló finomítók. Az alacsonyabb sapka először Oroszországnak fáj, de szűkíti az európai tengeri szolgáltatók mozgásterét is, és csökkenti azoknak a vezetékes olajra építő finomítóknak az árrését, amelyek a kedvezményből élnek.

Az EU-nak július 23-ig van ideje. A múlt heti befagyasztás megmutatta, hogy a szankciós rendszer puszta képlettel, politikai döntés nélkül is képes gyengíteni önmagát. Most ez a tervezési hiba mutatja meg a legélesebben, mennyire veszi komolyan Európa a Moszkvára gyakorolt saját gazdasági nyomását.