23,8 százalékkal drágult az uniós üzemanyag

2026 augusztusában az uniós fogyasztók 23,8 százalékkal többet fizettek a magánautók üzemanyagáért, mint egy évvel korábban (Eurostat). Az adat a harmonizált fogyasztóiár-indexből származik, amelyet minden uniós ország azonos módszertannal számít. A mutató azt követi, mennyit fizetnek az autósok a benzinkutakon, az adók és az esetleges állami kedvezmények figyelembevételével. Azt viszont nem mutatja meg, hogy a drágulásból mekkora rész vezethető vissza az olaj árára, és mekkora részért felelősek a kormányok.

Miért változtatja meg a számítást a fix adó?

Az üzemanyag ára több rétegből áll. Az alapot a dollárban jegyzett nyersolaj, valamint a finomítás, a szállítás és a kiskereskedelem költségei adják. Erre rakódik a jövedéki adó, amely literenként meghatározott összeg. A kormányok ezután az egész összegre, így a jövedéki adóra is felszámítják az általános forgalmi adót. Németországban is ez a rendszer érvényesül (German Finance Ministry).

A fix adóréteg torzítja a százalékos összehasonlítást. Ha megugrik a nyersolaj ára, a jövedéki adó változatlan marad, ezért a kúton fizetett összeg kisebb arányban emelkedik, mint az olaj ára. Az ellenkezője történik, amikor megszűnik egy átmeneti adócsökkentés: a benzin akkor is drágulhat, ha közben az olaj ára nem változik. Németország májusban és júniusban literenként 14,04 centtel csökkentette az üzemanyag adóját, a mintegy 1,6 milliárd EUR-ra becsült intézkedés azonban júliusban véget ért (Bundestag).

Gyors és széles körű, vagy olcsóbb és célzott?

Németország ismét a gyors megoldást választja. A szövetségi kormány és mind a 16 tartományi kormány szeptember 18-án megállapodott arról, hogy október 1. és december 31. között újabb, literenként 14 centes adócsökkentést vezetnek be. A csomag becsült költsége 2,5 milliárd EUR, amelyet fele-fele arányban finanszíroz a szövetségi költségvetés és a tartományok (Bundesregierung, ZDF). Szeptember 22-én az intézkedés még a Bundestag, vagyis az alsóház, valamint a tartományokat képviselő Bundesrat jóváhagyására várt (Tagesschau). Németország nincs egyedül: Spanyolország július óta fokozatosan kivezetett jövedékiadó-csökkentést alkalmaz, amely szeptember 30-án jár le, ha nem hosszabbítják meg (BOE).

Az adócsökkentés mérsékli az állam bevételeit, a végső árat azonban a kereskedők szabják meg. A közgazdászok áthárításnak nevezik, hogy a kedvezmény mekkora része jelenik meg a kútoszlopon. A német 2022-es üzemanyag-kedvezményről az ifo Institute azt állapította meg, hogy annak csak egy része jutott el az autósokhoz (ifo). Az állam ettől függetlenül a teljes kieső adóbevételt elszenvedi.

Franciaország a másik utat választotta. A szeptember 22-én bejelentett csomag kiterjeszti a munkába autózóknak nyújtott támogatást. A Libération szerint akár 5,5 millió ember is jogosult lehet, az intézkedésről szóló beszámolók pedig 100 EUR összegű kifizetést említenek.

Az új konstrukció a korábbi, minden autósnak járó francia üzemanyag-visszatérítés dokumentált gyengeségére reagál. A Cour des comptes, a francia állami számvevőszék 7,6–8 milliárd EUR-ra tette a program költségét, és megállapította, hogy abból a legtöbbet a legnagyobb üzemanyag-felhasználók nyerték (Cour des comptes). A munkavállalóknak célzottan kifizetett támogatás közelebb juthat a kormány által kiválasztott csoportokhoz, bár a jogosultsági szabályok csak hozzávetőlegesen mérik fel a rászorultságot. A benzinár és a francia üzemanyag-infláció közben változatlan marad.

Amikor a szomszéd adócsökkentése átlépi a határt

A nemzeti döntések a határokon túl is éreztetik a hatásukat. A NRC szerint szeptember 18–19-én Hollandiában mintegy 2,81 EUR-ba került egy liter dízel, miközben Németországban az újabb csökkentés előtt körülbelül 2,47 EUR volt az ára. A határ menti holland kutak arra figyelmeztetnek, hogy a különbség további növekedése keletre, Németországba tereli a vásárlókat (Omroep Gelderland). Minden Németországban megtöltött tank oda helyezi át az értékesítést, valamint az arra rakódó üzemanyag-adót és áfát. Arról egyelőre nincs adat, hány liter üzemanyag kerül át a határon.

A két megközelítés mást kínál. A széles körű adócsökkentés azonnal megjelenik a kutakon, és lefelé húzza az árindexet. Az állam közben minden egyes litert támogat, így a tehetősebb és a külföldi autósok tankolását is, ráadásul a megtakarítás egy része a kereskedőknél maradhat. A célzott támogatás kevésbé terheli meg a költségvetést, az inflációs mutatót viszont magasan hagyja.

Ezért kell óvatosan olvasni az Eurostat táblázatát. Az olaj ára, az árfolyamok, a finomítói és a kiskereskedelmi árrések az adók mellett egyaránt alakítják a végeredményt. A rangsor azonban azt hasonlítja össze, mennyit fizetnek az autósok az állami beavatkozások után, így nem árulja el, melyik országot érte a legnagyobb tényleges olajsokk. Az a tagállam, amely csökkenti az üzemanyag adóját, kedvezőbbnek tűnik a táblázatban annál a szomszédjánál, amely közvetlen kifizetésekkel segít, még akkor is, ha mindketten ugyanazokat az autósokat próbálják megvédeni.