Az üzemanyag-támogatás a nemzeti kasszáktól függ

Az uniós vezetők csütörtökön Brüsszelben úgy zárták le az energiáról szóló vitát, hogy nem született olyan intézkedés, amely növelné az üzemanyag-kínálatot vagy mérsékelné az árakat (Euronews). A legtöbb figyelmet kapható terv, vagyis az energiabeszerzés kiterjesztése a földgázon túli energiahordozókra, még nem határozta meg, kik vennének részt benne, milyen üzemanyagokról lenne szó, és hogyan, illetve mikor indulna el (Bizottsági tájékoztató). A már elérhető segítséget a tagállami kormányok adják: egyes gazdákat, halászokat és közlekedési vállalkozásokat támogathatnak. Hogy ez mekkora segítséget jelent, az az adott ország költségvetésétől függ.

A hivatalos dokumentumok egyelőre tárgyalásokról, nem pedig kész csomagról tanúskodnak. Az Európai Tanács október 15-én ellenőrzött ülésoldalán a résztvevőkön kívül nem szerepelt más eredménydokumentum (Európai Tanács). A kiszivárgott következtetéstervezet a hírek szerint a támogatási szabályok ideiglenes meghosszabbítását és az energiakereslet önkéntes összehangolását is támogatta (Agence Europe). Ez a megfogalmazás arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy megoldást, de nem nevezi meg sem a beszerzőt, sem a támogatást, sem a termelési célt.

Miért drágább az üzemanyag, ha közben van belőle?

Az ellátási szűkösség Európán kívül kezdődik. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint a harmadik negyedévben naponta mintegy 1,7 millió hordóval kevesebb dízel és gázolaj állt rendelkezésre, mint egy évvel korábban (Nemzetközi Energiaügynökség). Az ügynökség a hiányt az iráni háborúval, a Hormuzi-szoros körüli fennakadásokkal és a kieső finomítói kapacitással hozta összefüggésbe. Az európai importőrök ugyanazokért a szállítmányokért versenyeznek, mint a világ más vevői, ezért a szűkülő kínálat mellett többet kell fizetniük, ha fenn akarják tartani az ellátást.

Így maradhat stabil az ellátás magas árak mellett is. Az Európai Bizottság Olajkoordinációs Csoportja szeptember 29-én arról számolt be, hogy az ellátás stabil, az európai finomítók viszont már közel maximális kapacitáson működnek (Európai Bizottság). A benzinkutakon nem fogyott el az üzemanyag: megérkezik, csak drágábban, a teljes terheléssel működő finomítók pedig rövid távon nem tudnak többet előállítani. Ursula von der Leyen finomítókkal folytatott egyeztetésein nem született sem termelési cél, sem indulási dátum.

Az idei drágulás mögött nem a közúti üzemanyagok szén-dioxid-kibocsátását terhelő díj áll. A tervezett uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, az ETS2, amely a közúti üzemanyagra és a fűtésre vonatkozna, csak 2028-ban indul (Cseh kormány).

Mit hozott legutóbb a közös beszerzés?

Az EU már próbálkozott közös beszerzéssel. A gázválság idején az AggregateEU nevű platform összegyűjtötte a vállalatok igényeit, majd egyesítve mutatta meg azokat a beszállítóknak. A vevők ezután a platformon kívül kötötték meg saját szerződéseiket, így az „összehozás” csak kapcsolatfelvételt jelentett, vásárlást nem.

Az Európai Számvevőszék nem tudta ellenőrizni, hogy a konstrukció olcsóbb szerződésekhez vezetett-e, mert az Európai Bizottság nem látta a végleges feltételeket (Európai Számvevőszék). A Nemzetközi Energiaügynökség pedig nem talált bizonyítékot arra, hogy a program többlet cseppfolyósított földgázt juttatott volna Európába (ügynökségi áttekintés).

Szűkös kínálatnál különösen fontos, mit mutat ez a tapasztalat. A nagyobb vevő előrébb kerülhet a sorban, de ettől nem lesz több hordó: más vevőktől veszi el a szállítmányt. Von der Leyen terve közös szerződéskötésre jogosítana fel egy megbízott szervezetet, de azt még nem határozták meg, kik vennének részt benne (Bizottsági tájékoztató). Amíg a Bizottság nem tisztázza, hogy ez a szervezet a kormányok, a vállalatok vagy mindkettő nevében vásárolna, az sem világos, ki viselné az ár, a szállítás és a nemteljesítés kockázatát.

Ki fizeti a támogatást?

A legkézzelfoghatóbb segítséget az állami támogatási szabályok teszik lehetővé: ezek alapján az EU engedélyezi, hogy a kormányok támogatást adjanak a vállalatoknak. A tagállamok az igazolt többlet-üzemanyag- vagy műtrágyaköltségek akár 70 százalékát átvállalhatják a gazdáktól, halászoktól és egyes közlekedési vállalkozásoktól (Bizottsági METSAF-szabályok). A szabályokat április 29-én fogadták el, és december 31-én járnak le (Euronews).

A meghosszabbítás egyelőre ígéret. Von der Leyen ezt vállalta, de a Bizottság szabályokat ismertető oldalán október 15-én még nem szerepelt módosítás (Bizottsági METSAF-szabályok). A támogatás az arra jogosult vállalatok költségeit enyhíti, a benzinkúti árat nem csökkenti, az autósok pedig nem részesülnek belőle.

A számlát a tagállamok fizetik, mert nincs közös uniós alap erre a célra (Európai Parlament Kutatószolgálata). Ugyanaz a támogatási lehetőség ezért azoknak a kormányoknak kedvez jobban, amelyeknek több pénzük van erre. A Bizottság október 8-án elutasította az olasz és a görög kormány kérését, hogy nagyobb mozgásteret kapjanak az uniós költségvetési szabályok mellett, vagyis többet költhessenek vagy vehessenek fel hitelt (Reuters); erről akkor mi is beszámoltunk (To Brief).

A már elköltött pénz jelentős része nem azokhoz jut, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. A Bizottság tavaszi előrejelzése szerint az energiapiaci intézkedésekre fordított nemzeti kiadás az év végéig 38,6 milliárd euróra nőhet, ha a tagállamok fenntartják a programokat; ennek nagyjából háromnegyede nem célzott támogatás (Európai Bizottság). Az ilyen támogatás minden energiafogyasztóhoz eljut, nem csak azokhoz, akiket a leginkább sújtanak a magas árak, így kevesebb pénz marad a fuvarozóknak és a gazdáknak szánt, áprilisi szabályok szerint adható támogatásra.

A csúcstalálkozón nem született olyan intézkedés, amely növelné Európa üzemanyag-kínálatát. A közös beszerzésnek nincsenek meghatározott résztvevői, a támogatás meghosszabbításáról pedig nem jelent meg szabályszöveg. A téli segítség a tagállami támogatásokból érkezik majd: az arra jogosult vállalkozásokhoz jut el, nem az autósokhoz, és annyi lesz belőle, amennyit az egyes kormányok megengedhetnek maguknak. Ahhoz, hogy meg lehessen ítélni a közös üzemanyag-beszerzés értelmét, a Bizottságnak előbb tisztáznia kell, ki írná alá a szerződéseket, és ki vállalna értük garanciát.