Üzemanyag-támogatások torzítják a kamatdöntést

A Brent ára 109 dollár fölé ment. A Hormuzi-szoros több mint 80 napja zárva van. Az EU-ban a kormányok milliárdokat költenek üzemanyag-támogatásokra, de mindenki saját konstrukciót épít, érdemi koordináció nélkül. Június 11-én az Európai Központi Bank, amely az eurót használó 20 ország közös kamatlábáról dönt, szinte biztosan kamatot emel egy eleve feszültség alatt álló gazdaságban. A nemzeti költségvetési politika széthúzza az egységes piacot, az EKB pedig nem kap tiszta inflációs jelzést.

A támogatási verseny

A német Tankrabatt, vagyis az ideiglenes üzemanyagadó-csökkentés, literenként nagyjából 17 centtel mérsékelte az árat, és két hónap alatt mintegy 1,6 milliárd EUR-ba került. Ezzel májusban 2,6 százalékra húzta le a hivatalos inflációt. A támogatás június 30-án lejár. A német közlekedési miniszter már jelezte, hogy az állam nem tudja megfizetni a hosszabbítást, a Bundesbank pedig nulla növekedést vár a második negyedévben.

Más kormányok más eszközhöz nyúltak. Lengyelország miniszteri rendelettel kötelező üzemanyagár-plafont vezetett be. Belgium hivatalosan aktiválta olajválság-tervét, az EU-ban egyedüliként. A legszűkebb mozgástere Olaszországnak van: Fabio Panetta, az olasz jegybank elnöke május végén arra figyelmeztetett, hogy az energiasokk érdemben fékezi a növekedést, miközben az inflációt jóval a cél fölé tolja. Róma ezért azt kérte az Európai Bizottságtól, az EU végrehajtó szervétől, hogy az energiakiadásokra is terjessze ki a költségvetési menekülési záradékot, amely válsághelyzetben lehetővé teszi a hiánykorlátok átlépését.

A Bizottság ezt elutasította. Csak szűk kivételt ajánlott a zöld beruházásokra, az üzemanyag-támogatásokat kifejezetten kizárva. Ez illeszkedik a 2026 eleji költségvetési tárgyalások mintázatába: a Bizottság politikailag eladható engedményt tesz, de a korlátokat elég szorosan tartja ahhoz, hogy a hiányszabályok érvényben maradjanak. Külön azt is fenntartotta, hogy „nincs azonnali ellátásbiztonsági aggály”, és kötelező intézkedések helyett önkéntes koordinációt javasolt.

Az üzemanyag-támogatásokról szóló kutatások következetesen azt mutatják, hogy ezek aránytalanul nagy előnyt adnak a magasabb jövedelmű háztartásoknak, amelyek többet autóznak. Az OECD arra figyelmeztetett, hogy az általános adócsökkentések és árplafonok ellátási válság idején gyengítik az energiatakarékossági ösztönzőket.

Miért nincs tiszta jelzés az EKB előtt?

Ez a költségvetési széttartás nehezíti az EKB június 11-i döntését. A piacok széles körben kamatemelésre számítanak, három év után először. Az EKB több vezető döntéshozója, köztük Isabel Schnabel igazgatósági tag, nyilvánosan is amellett érvelt, hogy az energiasokkot már nem lehet átmeneti jelenségként kezelni.

A német Tankrabatt külön torzítást visz a rendszerbe. Mivel mesterségesen lenyomja a hivatalos inflációt, elferdíti azt az euróövezeti mutatót is, amely alapján az EKB kamatpolitikát alakít. Amikor a támogatás július 1-jén kifut, a német infláció mechanikusan visszapattan, és vele együtt az euróövezeti átlagot is feljebb húzza. A Bizottság 2026 tavaszi gazdasági előrejelzése pontosan ezt a csapdát írja le: az expanzív költségvetési politika fűti azt az inflációt, amely szigorúbb monetáris politikát kényszerít ki, ez pedig a magas adósságú országokban a költségvetési fenntarthatóságot veszélyezteti.

Olaszország egészen másként visel el minden kamatemelést, mint Németország. Az EKB-nak van eszköze az ilyen eltérések kezelésére: a transzmisszióvédelmi eszköz, vagyis az a vészhelyzeti kötvényvásárlási mechanizmus, amely azt hivatott megakadályozni, hogy az állami hitelfelvételi költségek elszabaduljanak. Ha azonban az EKB kamatemelés közben vetné be, egy eddig soha nem aktivált mechanizmust tenne próbára.

Mi marad nyitva?

Június 11. után minden attól függ, megnyílik-e újra a Hormuzi-szoros. Ha a szoros nyáron is zárva marad, a Bizottság kedvezőtlen forgatókönyve további olajár-emelkedéssel és 2027-ig magas euróövezeti inflációval számol. A Nemzetközi Energiaügynökség tagállamai már nyúlnak a stratégiai tartalékokhoz. Az EU-nak pedig továbbra sincs kötelező mechanizmusa arra, hogy összehangolja, mire, kinek és meddig költ a 27 kormány.

Huszonhét külön üzemanyag-támogatásból nem lesz energiapolitika. Monetáris politikai rémálomból annál inkább.