Az EU engedi a német energiatámogatás-duplázást

Az Európai Bizottság különösebb zaj nélkül teret ad Németországnak az energiaipari támogatások halmozására. 2026-ban a jogosult üzemek ugyanarra az áramfogyasztásra kétféle állami segítséget is igénybe vehetnek: a villamosenergiaár-kompenzációt és Berlin újabb ipari áramárprogramját. Ez alacsonyabb energiaszámlát ad a német nehéziparnak, és közben próbára teszi, hogy az EU-ban a verseny még közös szabályokon nyugszik-e, vagy egyre inkább azon, kinek van nagyobb költségvetési mozgástere.

Berlin szélesebb kedvezménye mintegy 1 milliárd EUR többletköltséget jelenthet a büdzsének. Az ipari áramár egy 2026 és 2028 között nagyjából 3,8 milliárd EUR értékű német program része, amely a jogosult áramfelhasználásnál körülbelül 50 EUR/MWh körüli célszintet követ. A jogi teret a Bizottság ideiglenes válságkerete adja, amely 2026. december 31-ig nyitva hagyja a rendkívüli állami támogatások lehetőségét.

Hogyan működik a kedvezmény

A villamosenergiaár-kompenzáció az áramszámlába beépülő karbonköltség egy részét téríti vissza. Az ipari áramár közvetlenül a számlát csökkenti. Németország számára az újdonság az, hogy a cégeknek nem kell választaniuk: ugyanaz az áramegység mindkét támogatást megkaphatja. A német acélipari szereplők ezt kettős tehercsökkentési mechanizmusként írják le az energiaintenzív felhasználók számára.

A számtan fontos, de a mechanizmus még fontosabb. Berlin a nagykereskedelmi áramköltség akkora részét vállalja át, hogy a jogosult felhasználás ára 50 EUR/MWh közelébe csússzon. A válságszabályok alapján az energiaintenzív vállalatok támogatása a jogosult villamosenergia-költségek 50 százalékáról 70 százalékára emelkedhet anélkül, hogy ehhez további zöldberuházási feltételeket kellene teljesíteniük.

Németországnak valódi ipari gondja van. Az energiaintenzív ágazatok közel 1 millió embert foglalkoztatnak, és az ipari bruttó hozzáadott érték mintegy 17 százalékát adják. A kibocsátás még mindig nagyjából 12 százalékkal marad el a pandémia előtti szinttől, miközben az energiaintenzív termelés 2026 áprilisában mindössze 0,9 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. Berlin tehát időt vesz a gyenge üzemeknek, nem egy fellendülést jutalmaz.

A költség átlép a határokon

Elsőként a német üzemek nyernek. Elsőként a német adófizetők fizetnek. A nyomás ezután átkerül az egységes piacra, mert a versenytársak ugyanazokba az európai ellátási láncokba szállítanak be, csak nem ugyanazzal az állami háttérrel.

Egy gyár áramszámlája nem pusztán a nagykereskedelmi áramárból áll. Benne vannak a hálózati díjak, adók, járulékok és a fedezeti ügyletek is, vagyis azok az előre megkötött szerződések, amelyekkel a cégek a piaci kilengéseket próbálják kivédeni. Franciaország jól mutatja a problémát: a nagy ipari fogyasztókat is érintő nagyfeszültségű hálózati tarifák 2026. augusztus 1-jétől átlagosan 3,34 százalékkal emelkednek. Egy francia vegyipari vagy acélipari üzem hozzáférhet alacsony karbonintenzitású áramhoz, de akkor is olyan német telephelyekkel versenyez, amelyek végső számláját szövetségi pénzből csökkenthetik.

Olaszország számára nehezebb a választás. Az olasz cégek 2025-ben már eleve átlagosan 278 EUR/MWh áramköltséget fizettek, szemben a németországi 242 EUR/MWh-val, a franciaországi 183 EUR/MWh-val és a spanyolországi 171 EUR/MWh-val. Róma lemásolhatja az ötletet, a méretét már sokkal nehezebben: az olasz parlament költségvetési hivatala 2026-ra a GDP 2,9 százalékára teszi a hiányt, az államadósságot pedig a GDP 138,6 százalékára. Ha Olaszország Németországhoz igazítaná a támogatást, könnyen adósságból kezelné az energiaköltség-problémát.

Lengyelország mindkét oldalon érintett. A német ipar lengyel beszállítóktól is vásárol, így a német üzemek életben tartása a határ túloldalán is megrendeléseket véd. Közben azok a lengyel cégek, amelyek 500 és 2 000 MWh közötti áramot használnak, már most 19,15 EUR-t fizetnek 100 kWh-ért, többet az EU 18,37 EUR-s átlagánál. Egy német támogatás így egyszerre védheti a lengyel beszállítói keresletet és ronthatja a lengyel termelők versenyhelyzetét.

Svédország esetében a szabálykönyv a tét. Dél-Svédország SE4-es áramzónájában az árak nagyjából a német szinten vannak, miközben a svéd ipar stabil uniós szabályok mellett akar elektrifikálni. Ha hasonló árak mellett eltérő támogatások működnek, az előnyt nem a termelékenység, hanem az állami költségvetés adja.

Amit még vizsgálni kell

A kulcsdokumentum továbbra is a Bizottság teljes határozata, amely engedélyezi a támogatások halmozását ugyanarra az árammennyiségre. Az általános állami támogatási keret nyilvános, de a német biztosítékok, a kedvezményezettek pontos köre és az ellenőrzések a hozzáférhető anyagokból nem látszanak világosan.

Arról sincs tiszta, üzemszintű térkép, hogy kik kapnak egymásra rakott támogatást. Az Eurostat figyelmeztetése szerint a nem háztartási áramárak fogyasztási sávonként változnak, és tartalmazzák az energia-, ellátási és hálózati költségeket, valamint az adókat és járulékokat. Az országos átlagok ezért legalább annyit elfedhetnek, mint amennyit megmutatnak.

A német acélipar már tartós, minden költséget tartalmazó 50 EUR/MWh ipari áramárat kér. Ha az ideiglenes válságtámogatás állandó német igénnyé válik, az egységes piac mérlege a közös fegyelemtől annak a tagállamnak az irányába billen, amelyik a legtöbbet tud költeni.