9 000 hellyel kevés az EU-szolidaritás

Június 12-én a görög határőrizeti szervek megkezdték a hétnapos menekültügyi előszűréseket az EU átalakított migrációs rendszerében. Ugyanezen a napon a német belügyminiszter megerősítette: Németország legalább szeptemberig fenntartja a belső határellenőrzéseket. Mindkét országra ugyanaz a tíz jogszabály vonatkozik. A végrehajtás feltételei azonban élesen eltérnek.

A paktum minden uniós országtól azt várja el, hogy az irregulárisan érkezőket hét napon belül előszűrje, biometrikus ellenőrzést végezzen az Eurodacban, vagyis az EU közös ujjlenyomat-adatbázisában, majd az érintetteket menekültügyi vagy visszaküldési eljárásba irányítsa. A szabályok nagy része rendelet, tehát külön nemzeti törvény nélkül is közvetlenül alkalmazandó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendszer magától működni kezd: a tagállamoknak hatóságokat kell kijelölniük, ügyintézőket kell képezniük, létesítményeket kell kialakítaniuk, és össze kell kötniük az adatbázisaikat.

Gyors igazodás, rendeleti rövidítés, túlterhelt hivatalok

Litvánia teljes jogszabálycsomagot fogadott el, ombudsmani hivatalt jelölt ki az alapjogi ellenőrzésre, és 73,9 millió EUR uniós forrást különített el (Lrytas). Ciprussal kétoldalú megállapodást kötött 58 ember áthelyezéséről, a szolidaritási kötelezettség fennmaradó részére pedig 1,14 millió EUR-t fizetett be (LRT). A számok kicsik, de a gépezet működik.

Franciaország a gyorsaságot választotta a parlamenti részletezés helyett. A kormány felhatalmazási törvényjavaslatot terjesztett be, hogy a francia jogot rendeleti úton igazítsa a paktumhoz, ne pedig cikkenként vitassa meg a parlamentben (Vie publique). A Le Monde beszámolója szerint a jogalkalmazók és a civil szervezetek most rendeletek, miniszteri utasítások és körlevelek mozaikjában próbálnak eligazodni. Ezt nevezték „jogbizonytalansági zónának”.

Hollandia az uniós követelményekre saját szigorításait is ráépítette: megszüntetné az állandó menekültügyi engedélyeket, és szűkítené a családegyesítés lehetőségét. Az IND, a holland bevándorlási hivatal arra figyelmeztetett, hogy az összeadódó feladatok túlterhelhetik a szolgálatot. Az országban továbbra is körülbelül 23 000 befogadóhely hiányzik, és a 342 önkormányzatból 100 egyáltalán nem biztosít szállást (DutchNews).

Politikai elutasítás jogkövető csomagolásban

Lengyelország átmeneti, egy évre szóló mentességet kapott a 2026-os szolidaritási alapból. A Bizottság ezt azzal indokolta, hogy Lengyelország több mint egymillió ukrán menekültet fogad be, és a belarusz határon politikai nyomásgyakorlásra használt migrációval néz szembe (Onet). A belügyminisztérium ezután azt közölte, hogy Lengyelország „nem fogad be migránsokat más államokból, és az ezzel kapcsolatos költségeket sem viseli”. Az egyéves kivételből így a tartós kimaradás politikai nyelve lett.

Berlin szerint a paktum csökkenti majd az irreguláris másodlagos mozgásokat, vagyis azt, amikor a menedékkérők az első belépési ország után más tagállamba mennek tovább, és ezzel feleslegessé teheti a belső határellenőrzéseket. Alexander Dobrindt belügyminiszter mégis legalább 2026. szeptember 15-ig fenntartja ezeket, anélkül hogy nyilvános küszöböt szabott volna a megszüntetésükhöz. A tizenhat német tartományból csak három akar másodlagos migrációt kezelő központokat létrehozni (Tagesschau).

A szolidaritást előre felvizezték

A paktum tehermegosztási mechanizmusának az lett volna a célja, hogy az olyan frontországok, mint Görögország és Olaszország, ne egyedül viseljék a menekültügyi nyomást. A jogszöveg éves minimumokat rögzít: 30 000 áthelyezést és 600 millió EUR pénzügyi hozzájárulást (Commission Q&A).

A tagállamok ennél kevesebbet ajánlottak fel. Az Euronews szerint a 2026-os vállalás 21 000 áthelyezésnél és 420 millió EUR-nál állt meg. A tényleges számok tovább csökkennek, ha az olyan mentességeket is beleszámítjuk, mint Lengyelországé.

Görögország június 9-én fogadta el a végrehajtási törvényt (gr.euronews.com), és már működteti az előszűrést és a határeljárásokat. A Human Rights Watch arra figyelmeztetett, hogy a paktum által előírt független ellenőrzés nem feltétlenül ér el oda, ahol a kényszerítő határőrizeti gyakorlatok történnek. A szabályok az előszűrési pontokon garantálnak megfigyelőket. Arra már nem terjednek ki, ami azelőtt történik, hogy valaki belépne a rendszerbe.

A Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat, és behajthatja az elmaradt szolidaritási befizetéseket. Menekültügyi hivatalokat azonban nem tud működtetni, határállomásokat nem tud személyzettel ellátni, és befogadóhelyeket sem tud építeni. Lengyelország mentességét 2026 decemberében kell újra megvizsgálni. Ez lesz az első próba arra, hogy a szolidaritási kötelezettségek mennyit érnek, amikor szembekerülnek a nemzeti politikával.