Az EU megvonná az ukrán férfiak védelmét

Az uniós belügyminiszterek június 4-én Luxembourgban elvi támogatást adtak annak, hogy a 23 és 60 év közötti ukrán férfiakat kizárják Európa rendkívüli menekültvédelmi rendszerének új kérelmezői közül. Ez lenne az első eset, amikor az EU az életkor és a nem alapján bontaná meg a kollektív védelmet. A javaslat mögött szokatlan támogató is áll: maga Ukrajna. Magnus Brunner biztos újságíróknak azt mondta, „az ukránok is ezt kérik tőlünk” (UNN, Euronews).

Ukrajnában a hadiállapot tiltja, hogy ezek a férfiak elhagyják az országot. Az európai gazdaságok közben számítanak a munkájukra. Az EU Alapjogi Chartája viszont éppen a nem és az életkor szerinti megkülönböztetést tiltja.

Mi változna?

Az átmeneti védelemről szóló irányelv egy 2001-ben létrehozott válságmechanizmus, amelyet először Oroszország teljes körű inváziója után aktiváltak. Az ukrán menekültek ennek alapján egyéni menekültügyi eljárás nélkül kapnak tartózkodási és munkavállalási jogot az EU-ban. A rendszer jelenleg 4,33 millió embert fed le. A felnőtt férfiak aránya 26,6 százalék, vagyis nagyjából 1,15 millió fő (Eurostat).

A védelem 2027 márciusában jár le. Mind a 27 tagállam támogatja, hogy 2028-ig meghosszabbítsák, de a tagországok nagy többsége azt is szeretné, ha a hosszabbítás már nem vonatkozna a mozgósítási korú férfiak új kérelmeire. Akik már rendelkeznek védelemmel, megtarthatnák azt (European Commission).

A szabály módosításához minősített többség kell a Tanácsban, vagyis a tagállami kormányok testületében: a tagállamok 55 százalékának kell igent mondania úgy, hogy ezek az országok az EU népességének legalább 65 százalékát képviseljék. Egyetlen ország önmagában nem tud vétózni. A Bizottság a következő hetekben terjeszti elő a hivatalos jogszabályszöveget (eurointegration.com.ua).

Széles koalíció, belső ellentmondással

A szigorítást Németország és Ausztria viszi leginkább. Alexander Dobrindt német belügyminiszter szerint Berlinnek „kétségei vannak afelől, hogy a katonakorú ukránokra ki kell-e terjednie” a védelemnek (Deutschlandfunk). Johan Forssell svéd migrációs miniszter ennél egyenesebben fogalmazott: ezeknek a férfiaknak „otthon kellene harcolniuk Ukrajna jövőjéért és Európa szabadságáért” (GP.se). Metnar cseh belügyminiszter szerint a tagállamok nagyjából 80 százaléka támogatta a korlátozást (CT24).

Spanyolország és Olaszország ellenzi a változtatást. Fernando Grande-Marlaska spanyol belügyminiszter azt mondta: „minden ukrán állampolgárnak továbbra is védelemben kell részesülnie minden uniós országban” (Euronews). Luxembourg gyakorlati problémára figyelmeztetett: ha a jogosultsági szabályok eltérnek az egyes országokban, akkor az egyik tagállamban elutasított férfiak egy másikban regisztrálhatnak, ami belső vándorlási körforgást indíthat el a határellenőrzés nélküli schengeni térségben (Tageblatt).

A legerősebben szigorítást sürgető országok tartják el a legtöbb ukrán menekültet is: Németország 1,27 milliót, Lengyelország 961 000-et, Csehország 380 000-et (Eurostat, Euractiv). Lengyelország már kerülőutat épít: a CUKR-kártya hároméves munkavállalási engedéllyé alakítja az átmeneti védelmet, vagyis a jogosultakat a rendes tartózkodási rendszerbe tereli. Csehország hasonló, ötéves engedélyt kínál. Mindkét ország meg akarja tartani a munkaerőt, miközben leválasztaná róla azt a humanitárius keretet, amely szélesebb jogokat ad.

Az alapjogi akadály

A Bizottság maga is irányt váltott. Februárban a szóvivője még azt hangsúlyozta, hogy a rendszer „nem tesz különbséget nők, gyerekek és bármilyen korú férfiak között” (Brussels Signal). Négy hónappal később Brunner már vezető opcióként beszélt a kizárásról. Uniós szerv egyelőre nem tett közzé hivatalos jogi véleményt arról, hogy összeegyeztethető-e az Alapjogi Chartával a kollektív védelem demográfiai alapú szűkítése, miközben a Charta éppen ezeken az alapokon tiltja a diszkriminációt (eurointegration.com.ua).

Franciaország nyilvánosan hallgat. A szavazata döntő lehet: ha Párizs nem csatlakozik Madridhoz és Rómához, ez a három ország nem éri el azt a 35 százalékos népességi küszöböt, amellyel blokkolni lehetne a minősített többséget. Franciaország álláspontján múlhat, hogy a kizárásból uniós jog lesz-e, vagy az európai védelmi rendszer megőrzi azt az elvet, hogy az ember jogállása nem függhet az életkorától, a nemétől vagy egy háborúban álló kormány emberigényétől.