Nincs még ára az uniós csomagdíjnak

Az Európai Parlament szeptember 16-án megszavazta az EU teljes vámkódexének lecserélését, és ezzel kezelési díjat vezetett be az EU-n kívülről közvetlenül az európai fogyasztóknak küldött árukra. Az európai sajtóban azonnal megjelentek a 2, 7, sőt 10 eurós összegek is. Egyik sem szerepel a jogszabályban. A díjat az Európai Bizottság még nem határozta meg, az összeg, a számítás módja és a beszedés részletei pedig olyan, még meg sem szövegezett részletszabályoktól függenek, amelyekre egyelőre nincs tervezet (European Parliament, EUnews).

A Parlament arról már döntött, hogy ki felel a vámhatóságnak, amikor megérkezik egy csomag. Az alapesetben ez mostantól az online piactér, például a Temu, a Shein vagy az AliExpress lesz, nem pedig a vásárló. A platform úgynevezett „vélelmezett importőrré” válik, és felel az adatszolgáltatásért, a vámokért, valamint a szabályok betartásáért (Brussels Times). A beszedésnek legkésőbb 2026. november 1-jén meg kell kezdődnie, de csak akkor, ha az Európai Bizottság végrehajtási rendszere addig elkészül.

Két díj, nem egy

A különbség azért fontos, mert most két külön intézkedés rakódik egymásra, amelyeket a legtöbb híradás összemos. A 3 eurós átalányvám, amely július 1-je óta érvényes a 2026/382/EU rendelet alapján, megszüntette azt a korábbi mentességet, amely a legfeljebb 150 euró értékű küldeményeket vámmentesen engedte be. Ez vám, amelyet a szállítmányban szereplő termékkategóriák után vetnek ki, nem csomagonként. Egy ingeket és egy telefontokot tartalmazó csomagra így 6 euró vám is juthat, nem 3. A lengyel vámadatok jól mutatják az eltérést: a hatóságok az előző évben több mint 26 millió, összesen mintegy 130 millió termékkategóriát tartalmazó küldeményt vámkezeltek, vagyis átlagosan körülbelül öt kategória jutott egy szállítmányra (Prawo.pl).

A kezelési díj más célt szolgál: a vámhatóságok e-kereskedelmi adatok feldolgozásának, kockázatelemzésének és az áruvizsgálatoknak a tényleges költségeit fedezné. A 3 eurós vámra rakódik rá, nem helyette lép életbe (RTL Belgium). A sajtóban terjedő 2 euró egy, a tárgyalásokon megvitatott lehetőség volt. A 7 és 10 eurós összeget a lengyel e-kereskedelmi kamara, illetve az Európai Textilipari Szövetség, az Euratex követelte lobbicélként (dlaHandlu.pl, Fakt). Egyik összegből sem lett jogszabály.

A határ odébb került, az áru nem

A 3 eurós vám már átalakította a logisztikát. A belga vámhatóság júliusban éves összevetésben 53 százalékos visszaesést mért a liège-i repülőtér kiscsomag-forgalmában, miközben az egyszerűsített vámnyilatkozatok száma nagyjából a felére esett (Boursorama/AFP, The Loadstar). A To Brief korábbi beszámolója szerint a Hollandiába érkező, EU-n kívülről feladott csomagok száma júliusban és augusztusban 46 százalékkal csökkent (To Brief). Hasonló visszaesést mértek Szlovéniában és Franciaországban is.

A liège-i repülőtér teljes áruforgalma ugyanebben az időszakban 4 százalékkal nőtt (Aktus-CCI). A nagyobb, összevont szállítmányokra vonatkozó vámnyilatkozatok száma mintegy hárommillióval emelkedett. A holland vámhatóság kifejezetten arról számolt be, hogy a külföldi webáruházak az összevont import és az uniós raktározás felé mozdulnak (Euronews). A hírek szerint a Shein és a Temu a lengyelországi Wrocław környékén épít ki logisztikai kapacitást. A lengyel raktárból a német fogyasztónak küldött csomag már nem import. Az áru ettől még összevont szállítmányként lépett be az EU-ba, ahol bevallották, megfizették utána az adókat, és vámellenőrzés alá került, az utolsó kilométeres kézbesítés viszont már belföldi szállítás.

A változás vagy javítja a jogérvényesítést, vagy csak máshová helyezi az ellenőrzés súlypontját. A határ menti csomagfeldolgozó pontokon csökken a forgalom, a raktárellenőrzések, a termékbiztonsági hatóságok és a belföldi piacfelügyelet viszont több feladatot kap.

Ki fizet, ki nyer

Az uniós kiskereskedők a reform egyértelmű nyertesei. Olyan értékesítési csatornával versenyeztek, amely teljes egészében megkerülte a vámfizetést. Ez az előny megszűnt. A vámhatóságok számára pedig egy megnevezett, adatokkal és pénzügyi kapacitással rendelkező partner jelenik meg a milliónyi egyéni címzett helyett.

A fogyasztók helyzete kevésbé egyértelmű. Minden fix díj a legolcsóbb vásárlásokat sújtja a legerősebben: egy 5 eurós terméknél a jelenlegi 3 eurós vám önmagában az ár 60 százalékát jelenti, még az áfa előtt. Egyetlen platform sem vállalta nyilvánosan, hogy magára vállalja a költségeket, és azt sem közölte, hogyan hárítaná tovább ezeket (Tagesschau). A nagy platformok óriási forgalomra oszthatják szét a megfelelési költségeket, és uniós raktárakba fektethetnek. A kisebb, EU-n kívüli eladók erre kevésbé képesek. A reform kiegyenlítheti az uniós és az EU-n kívüli kiskereskedők közötti versenyt, miközben a legnagyobb platformokat a kisebb versenytársaikkal szemben tovább erősítheti.

A Parlament által jóváhagyott változás legfontosabb eleme a felelősségi lánc: a vámhatóság előtt a platform felel, a díjat az Európai Bizottság állapítja meg, a fogyasztó tényleges számlája pedig továbbra is nyitott kérdés. Aki konkrét felárat mond, olyan bizonyosságot sugall, amelyet a jogszabály nem tartalmaz.