Hét hét maradt az EU-pénzekre

Az uniós pénzügyminiszterek ezen a héten két ügyben mozdultak előre. Az egyik arról szól, hogy a tagállamok megkapják-e a nekik jóváhagyott helyreállítási pénzeket. A másik arról, hogy ki felügyelje Európa pénzügyi piacainak szabálykönyvét.

Az első ügy sürgős: kilenc tagállam, köztük Ciprus, Litvánia, Finnország, Németország, Magyarország és négy további ország módosított helyreállítási tervének jóváhagyásáról volt szó (Cyprus Mail). A második hosszabb távú és politikailag kényesebb: Simon Harris ír miniszterelnök-helyettes, aki az ír tanácsi elnökség nevében vezette az ülést, azt mondta, egyhangú támogatást kapott ahhoz, hogy októberig közös tagállami álláspont szülessen az uniós pénzügyi felügyelet egyes részeinek központosításáról (RTÉ).

A szerződés megvan. A pénz még nincs.

Az EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköze, az RRF nem csekként működik, hanem szerződésként. Egy tagállam reformtervet nyújt be, azt az Európai Bizottság és a Tanács jóváhagyja, a pénz viszont csak akkor érkezik, ha az ország teljesíti a konkrét mérföldköveket: elfogad törvényeket, létrehoz intézményeket, vagy befejez projekteket (EUR-Lex, ECA). A módosított terv jóváhagyása tehát azt frissíti, hogy az adott ország mit ígért. Pénzt önmagában nem szabadít fel.

Ez most azért számít, mert az RRF kifut. A még hátralévő mérföldköveket 2026. augusztus 31-ig teljesíteni kell, a kifizetési kérelmeket szeptember 30-ig be kell nyújtani, az utolsó kifizetéseknek pedig év végéig meg kell történniük. Ami ezután bent marad, azt a tagállamok végleg elveszítik (European Parliament Research Service).

Ciprus jól mutatja, mekkora a távolság a brüsszeli jóváhagyás és a tényleges teljesítés között. Makis Keravnos pénzügyminiszter frissített tervvel érkezett Brüsszelbe, de a ciprusi parlamentnek otthon még el kell fogadnia azt a törvényt, amely létrehozza az új vállalkozásfejlesztési szervezetet. Ha augusztus végéig nem nevezik ki az igazgatóságot, nagyjából 50–69 millió EUR támogatás kerülhet veszélybe (Philenews).

Románia nem tartozik ahhoz a kilenc országhoz, amelynek most jóváhagyták a módosított tervét, mégis ez a nagyobb léptékű figyelmeztető példa. Bukarest már elveszített körülbelül 500 millió EUR-t egy sikertelen kifizetési kérelem miatt, és további 8,7 milliárd EUR függ attól, hogy a parlament el tud-e fogadni kilenc még hátralévő törvényt az augusztus végi határidő előtt (Digi24, Romania Insider). Június elején Romániában és Cipruson is a mérföldkövek kevesebb mint felét minősítették teljesítettnek (European Parliament Research Service).

Kié lesz a díjbevétel — és kié a hatalom?

A másik ügy túléli az RRF határidejét. A cél papíron egyszerű: könnyebb legyen egy uniós ország vállalatának egy másik tagállam befektetőitől tőkét bevonni. Európa tőkepiacai ma 27 nemzeti rendszerre tagolódnak, saját felügyeletekkel, saját szabályokkal és saját díjakkal. Ezt próbálja összefűzni a piac-integrációs és felügyeleti csomag, a MISP (Irish Presidency).

Az elvvel mindenki egyetért. A vita arról szól, ki mit felügyeljen. A MISP a nagy alapkezelői csoportok felügyeletének egy részét a nemzeti hatóságoktól az ESMA-hoz, vagyis a párizsi székhelyű Európai Értékpapírpiaci Hatósághoz viheti át, amely az értékpapírpiaci szabályozás uniós koordinációjáért felel (WealthBriefing). Ez azt is jelenti, hogy a felügyeleti díjak, amelyeket a cégek a felügyelő hatóságuknak fizetnek, a nemzeti szervek helyett az ESMA-hoz folynának be.

A határokon átnyúló kibocsátóknak és a nagyobb befektetőknek a kisebb széttagoltság alacsonyabb megfelelési költséget és jobb piaci adatokat jelenthet (European Parliament Research Service). A kisebb pénzügyi központoknak viszont ez közvetlen költségvetési kockázat. A máltai pénzügyi felügyelet, az MFSA tavaly már 1,3 millió EUR hiányt termelt nagyjából 25,6 millió EUR felügyeleti bevétel mellett (The Shift News). Ha az ESMA átveszi a legnagyobb alapkezelői csoportok felügyeletét, ezek a díjak Párizsba kerülnek, miközben a megmaradó nemzeti feladatok költsége otthon marad. A luxemburgi CSSF, amely Európa egyik legnagyobb alapkezelői piacát felügyeli, ugyanezt a számítást a másik oldalról nézi: van akkora mérete, hogy elviselje az átrendeződést, de minden Párizsba vitt feladat szűkíti a saját szerepét (CSSF).

Harris októbert jelölte meg célként arra, hogy a kormányok közös álláspontot fogadjanak el. Ez nyitná meg a tárgyalást az Európai Parlamenttel a végleges jogszabályról (Council). A határidő azt fogja megmutatni, hogy a tagállamok elfogadják-e az alkut: mélyebb tőkepiacokat kapnak, de cserébe szabályozói hatalmat engednek át a nemzeti fővárosokból Párizsnak.

Az uniós tervek jóváhagyása a könnyebbik rész. A végrehajtásnál már pénzről és nemzeti kontrollról kell lemondani. A helyreállítási alapoknál kilenc kormánynak nagyjából hét hete maradt bizonyítani, hogy teljesített, különben a pénz eltűnik. A pénzügyi felügyeletnél a 27 kormány ezen a héten támogatta az integrációt, miközben továbbra is ragaszkodik azokhoz az eszközökhöz, amelyek nemzeti kézben tartják a piacokat. Az első versenynek kemény határideje van. A másodikat tartósabb akadály fékezi.