Az EU 90 milliárd eurót kockáztat

Az EU nem vett el 3,2 milliárd EUR-t Oroszország befagyasztott számláiról, és nem utalta át Kijevnek. Az Európai Bizottság június 25-én ezt az összeget egy 90 milliárd EUR-s ukrajnai hitel első részleteként folyósította (European Commission/EEAS). A pénzt az EU a kötvénypiacokról vonta be. A befagyasztott orosz tartalékok ebben a konstrukcióban csak közvetett szerepet játszanak, a tényleges pénzügyi kockázat viszont az uniós tagállamokra kerül. Azt pedig továbbra sem rendezte senki, ki viseli a veszteséget, ha Oroszország végül nem fizet jóvátételt Ukrajnának.

Hogyan működik valójában a hitel?

Az EU kötvényeket ad el befektetőknek, az így bevont pénzt pedig továbbhitelezi Ukrajnának. A feltételek szokatlanok: Ukrajnának csak akkor kell visszafizetnie a tőkét, ha Oroszország később háborús jóvátételt vagy más kártérítést fizet. A jogászok ezt korlátozott visszkereseti jogú konstrukciónak nevezik. Egyszerűbben: ha Oroszország nem fizet, a veszteséget a hitelező viseli (White & Case).

Egy korábbi, közvetlenebb terv szerint az orosz tartalékokat egyszerűen Ukrajnának adták volna, de ezt jogi kifogások és EU-n belüli politikai ellenállás miatt elvetették (Euronews). A kompromisszum három lépésből áll. Először befagyasztották az orosz jegybank nagyjából 210 milliárd EUR értékű tartalékait, amelyek főként készpénzben és értékpapírokban vannak európai pénzügyi intézményeknél. Oroszország nem mozgathatja és nem használhatja ezeket, de jogilag továbbra is a tulajdonosa marad.

Másodszor az EU elkülöníti a befagyasztott tartalékokon keletkező kamatot és befektetési hozamot. Az uniós szabályok szerint ezt a bevételt Ukrajna támogatására kell fordítani (European Commission/EEAS, Ashurst). Harmadszor ebből a bevételből fedezik részben azt a kamatot, amelyet az EU a hitel finanszírozására kibocsátott kötvények után fizet. A Bizottság szerint ilyen hozamokból eddig 3,8 milliárd EUR jutott Ukrajnának (European Commission/EEAS).

A bevétel azonban nem fedez mindent. Az uniós tagállamok a közös adósság után évente becslések szerint 3 milliárd EUR finanszírozási költséget fizetnek (Euronews). A konstrukciónak van egy beépített gyenge pontja is: ha csökkennek a kamatok, apad a hozam. Az EKB, vagyis az euróövezet kamatlábait meghatározó Európai Központi Bank már kamatcsökkentési ciklusban van, ezért a befagyasztott tartalékok idővel valószínűleg kevesebb bevételt termelnek. Az viszont nem világos, ez milyen gyorsan jelenik meg a tényleges hozamokban.

Belgium a törésvonalon ül

A befagyasztott orosz tartalékok nagy része az Euroclearnél van, egy belgiumi központú vállalatnál, amely a határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók elszámolását végzi. Amikor kötvények vagy részvények országok között gazdát cserélnek, az Euroclear működik közvetítőként. Ez a koncentráció Belgiumot különösen kitetté teszi.

Bart De Wever belga miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy a tartalékok teljes elkobzása, vagyis nemcsak a hozam, hanem a tőke elvétele modern precedens nélküli kisajátítás lenne. Szerinte ez megingathatná a bizalmat az Euroclearben és az euró nemzetközi szerepében is (Ground News). Belgium ezért azt akarja, hogy minden tagállam közösen viselje a jogi kockázatot, mielőtt az EU továbblépne.

Ez a kockázat már nem elméleti. Az orosz jegybank megtámadta a határozatlan idejű befagyasztást az EU luxembourgi Törvényszékén, arra hivatkozva, hogy az sérti a tulajdonjogot és az állami immunitást (Ashurst). Ha a bíróság szűkíti a befagyasztás jogalapját, összeomolhat az a tiszta jogi választóvonal, amely ma elválasztja „a hozam felhasználását” „a tőkéhez nyúlástól”. Ennek első következményeit Belgium érezné meg.

Ki nyer, és ki fizeti a számlát?

A közvetlen nyertes Ukrajna. Szviridenko miniszterelnök megerősítette, hogy a 3,2 milliárd EUR már az állami költségvetésben van, és közalkalmazotti béreket, illetve nyugdíjakat finanszíroznak belőle (Ukrainska Pravda). Idén még két részlet várható: 3,7 milliárd EUR szeptemberben, majd 1,45 milliárd EUR december előtt (PubAffairs).

A számla az uniós adófizetőkre kerülhet, ha a mechanizmus megbicsaklik. A visszafizetés olyan orosz jóvátételtől függ, amely lehet, hogy soha nem érkezik meg. A befagyasztott eszközök hozama olyan kamatkörnyezettől függ, amely éppen lefelé tart. A jogalap pedig egy olyan bírósági döntésen múlik, amely még nem született meg. Európa ezzel vagy hidat épített a későbbi orosz jóvátétel felé, vagy olyan hitelt vállalt magára, amelyet végül csendben az európai költségvetések fizetnek ki.