EU: a 13 év alatti tiltás csak javaslat

Szeptember 17-én az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő az EU KIDS Act formájában. A rendelet életkor szerint eltérő hozzáférési szabályokat állapítana meg a közösségimédia-platformokra, az online játékokra, az AI-társalkalmazásokra és a videómegosztó szolgáltatásokra. Több sajtótermék már hatályos uniós tilalomként számolt be róla. Erről nincs szó. A javaslatnak még át kell mennie az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa jogalkotási folyamatán; a tagállami miniszterekből álló Tanács a tárgyalások során át is írhatja a szöveget (COM(2026) 681, A Bizottság bejelentése). A vita középpontjában két kérdés áll: előírhatnak-e a tagállamok szigorúbb korlátokat a brüsszeli javaslatnál, és hogyan ellenőrizhetik a platformok a gyerekek életkorát úgy, hogy közben ne hozzanak létre új adatvédelmi problémát.

Mit tenne a javaslat?

A KIDS Act négy életkori kategóriát hozna létre. 13 éves kor alatt nem lehetne hozzáférni az érintett szolgáltatásokhoz. 13 és 14 éves korban a szülő nyithatna korlátozott fiókot, napi egyórás használati limittel és kizárólag jóváhagyott kapcsolatokkal; a kamerák alapértelmezés szerint ki lennének kapcsolva. 15 éves kortól a tinédzserek maguk kezelhetnék a fiókjukat. A 18 év alattiaknál kötelezőek lennének bizonyos biztonsági beállítások is, például az alapértelmezetten privát profil és a végtelen görgetés korlátozása (Bizottsági csomag).

A jogi kötelezettségek a platformokra, nem a családokra hárulnának. A szolgáltatóknak kellene kialakítaniuk a hozzáférési korlátokat, érvényesíteniük az alapértelmezett beállításokat, és megfelelési jelentéseket benyújtaniuk független auditoroknak. A nemzeti szabályozóhatóságok ezeknek az ellenőrzéseknek a megállapításai alapján intézkednének (DG CONNECT). A javaslat hatálya a közösségi médiánál szélesebb lenne: a kockázatot hordozó online játékokra, az AI-chatbotokra és az alkalmazásáruházakra is kiterjedne (COM(2026) 681, BiometricUpdate).

A hatályos Digital Services Act már tiltja, hogy a platformok profilalkotással kiskorúként azonosított felhasználókat célozzanak meg hirdetésekkel, minimális életkort azonban nem határoz meg (DSA). A KIDS Act az általános gyermekvédelmi kötelezettséget konkrét szabályokká alakítaná: rögzítené a korhatárokat és a termékek alapértelmezett beállításait, továbbá meghatározná, milyen bizonyítékokat kell a platformoknak a szabályozóhatóságok rendelkezésére bocsátaniuk.

A tagállami miniszterek nem értenek egyet a korhatárokról

Dánia, Spanyolország és Franciaország egyaránt támogatja az uniós szintű fellépést, a küszöbértékeket azonban másképp határoznák meg. Christina Egelund dán digitalizációs miniszter egységes, 15 év alatti tilalmat szeretne, amelyet a fiatalabb tinédzserek esetében szülői hozzájárulással sem lehetne megkerülni (DR). Spanyolország elfogadás előtt álló organikus törvényjavaslata 16 évnél húzná meg a határt (La Moncloa). Franciaország saját nemzeti szabályozási kísérlete 2026-ban megbukott: a Conseil constitutionnel, az ország alkotmánybírósága, megsemmisített egy közösségimédia-életkorhatárról szóló törvényt, mert az aránytalanul korlátozta a véleménynyilvánítást, és nem határozott meg megfelelő adatvédelmi garanciákat (Conseil constitutionnel).

Ezek még kezdeti tagállami álláspontok, nem a Tanácsban kialakult végleges tömbök. Csak akkor jelentenek valódi jogalkotási alkupozíciót, ha a miniszterek a tárgyalások során koalíciókat építenek mögéjük. A nézetkülönbség ugyanakkor a Bizottság saját szövegének bizonytalanságára is rámutat. Brüsszel a javaslatot úgy mutatja be, mint amely „egységes életkort” vezetne be az Európai Unió egészében, ugyanakkor a 15 évet uniós szintű „minimum életkornak” nevezi (Artículo14, Berlingske). A két megfogalmazás eltérő irányba mutat. Ha a rendelet nem hagy mozgásteret a magasabb korhatárra, Dánia 15, illetve Spanyolország 16 éves korhatára jogilag összeegyeztethetetlen lenne vele. Ha a javaslat csak alsó küszöböt állapít meg, a tagállamok ennél magasabbat is előírhatnának. A Bizottság nyilvános kommunikációja eddig nem tisztázta, melyik értelmezést követi.

Az életkor-ellenőrzés a javaslat gyenge pontja

Minden életkori korlátozás azon múlik, hogy a szolgáltató tudja-e, valójában hány éves a felhasználó. A Bizottság közzétett egy életkor-ellenőrző eszközt, amely azt hivatott igazolni, hogy valaki elér-e egy meghatározott életkort, a személyazonossága felfedése nélkül (A Bizottság életkor-ellenőrzési megoldása). A német digitális iparági szövetség, a Bitkom arra figyelmeztetett, hogy a nemzeti eID általában 16 éves kor előtt nem érhető el, ezért a kizárólag az uniós digitális személyazonosság-tárcára épülő rendszer éppen a védeni kívánt gyerekeknél nehezen lenne alkalmazható (Bitkom). A francia adatvédelmi hatóság, a CNIL az életkor önbevallását használhatatlannak, a dokumentumok feltöltését kockázatosnak, az arcból végzett életkorbecslést pedig megbízhatatlannak tartja (CNIL). Ausztrália kormányzati tesztje az életkor-ellenőrzési technológiákról arra jutott, hogy egyetlen módszer sem működik megbízhatóan (Ausztráliai teszt).

A francia alkotmánybíróság döntése világossá teszi a jogi tétet. A Conseil constitutionnel a nemzeti törvényt a francia alapjogok mércéjével vizsgálta, és nem találta megfelelőnek. Egy uniós rendeletnek hasonló vizsgálaton kellene átmennie az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján, amely védi a véleménynyilvánítás szabadságát (11. cikk), a magánéletet (7. cikk) és a személyes adatokat (8. cikk) (EU Alapjogi Charta). Egy esetleges jogi megtámadás az Európai Unió Bírósága elé kerülne Luxemburgban, ahol hasonló arányossági tesztet alkalmaznának.

A Bizottság meghúzta a korhatárokat. Most az Európai Parlamentnek és a tagállami minisztereknek kell eldönteniük, hogy ezek a határok egységesen vonatkozzanak-e az egész EU-ban, és hogyan érvényesíthetik azokat a platformok anélkül, hogy a szabályozás által védeni kívántnál több személyes adatot gyűjtenének.