Minőségi küszöböt húzna az EU

Az európai kormányok évente a GDP nagyjából 14–15 százalékát költik beszerzésekre: kórházi szoftverekre, buszflottákra, takarítási szerződésekre, útfelújításokra (Európai Parlament, Európai Bizottság). A közbeszerzés az a pont, ahol az adófizetői pénzből konkrét szolgáltatás, infrastruktúra és munkahely lesz. Ennek a pénznek ma még jelentős része ahhoz kerül, aki a legalacsonyabb árat adja. Az Európai Bizottság szeptember 9-én várhatóan azt javasolja, hogy az ár-érték arányt ne lehessen többé szinte kizárólag az árral mérni.

Az olasz és német sajtóban kiszivárgott tervezet arra kötelezné a közbeszerzőket, hogy az ár mellett a minőséget is pontozzák, és eszközt adna nekik az európai kötődésű beszállítók előnyben részesítésére (ANSA, Il Fatto Quotidiano). Ez egyelőre csak a jogalkotási folyamat kezdete: a javaslatot az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának is jóvá kell hagynia, a most futó tenderekre pedig továbbra is a jelenlegi szabályok vonatkoznak (Vergabevorschriften.de).

A tempó szempontjából fontos jogi részlet, hogy a Bizottság rendeletet, nem irányelvet javasol. Az irányelvet a 27 tagállamnak külön nemzeti jogszabályokkal kellene átültetnie, ami éveket vehet igénybe. A rendelet ezzel szemben elfogadása után közvetlenül alkalmazandó az egész EU-ban.

A legalacsonyabb árra épülő beszerzés nem nyert, hanem veszített

A változtatás mellett mérhető adatok szólnak. Az Európai Számvevőszék szerint 2021-ig egy évtized alatt 23,5 százalékról 41,8 százalékra nőtt azoknak az uniós közbeszerzéseknek az aránya, amelyekre csak egyetlen ajánlat érkezett, miközben az ajánlattevők átlagos száma csaknem megfeleződött: 5,7-ről 3,2-re esett (Európai Számvevőszék). 2023-ban 20 tagállam még mindig a szerződései több mint felét kizárólag ár alapján ítélte oda (Európai Parlament).

A legolcsóbb ajánlat költsége gyakran a munkavállalóknál jelenik meg. Az Európai Parlament az Európai Munkaügyi Hatóság megállapítására hivatkozva azt írta, hogy a kizárólag ár alapján elbírált tenderek növelik a be nem jelentett munka kockázatát, mert a vállalkozók a bérköltségek leszorításával próbálnak nyerni (Európai Parlament). A Bizottság 2025-ös saját értékelése is arra jutott, hogy a meglévő szabályok csak részben hoztak eredményt a zöld és szociális célokban, miközben a határon átnyúló részvétel korlátozott maradt, az adathiányok pedig korrupciós kockázatokat hagytak kezeletlenül (Európai Bizottság).

Így működne a pontozás

Egy tisztán ár alapú tenderen a legolcsóbb, a feltételeknek megfelelő ajánlat nyer. Minőséggel súlyozott rendszerben a közbeszerző előre meghatározott képletet használna: például 60 pontot adna a minőségre, 40-et az árra. A szerződést az vinné el, aki összesítésben a legjobb pontszámot kapja.

A kiszivárgott tervezet szerint a minőségi tényezőknek, például az éghajlati teljesítménynek, a munkajogi normáknak, az innovációnak és a biztonságnak legalább 30 százalékot kellene képviselniük az értékelésben. A munkaerő-igényes szerződéseknél, így az építőiparban, a takarításban és a biztonsági szolgáltatásoknál ez a küszöb 50 százalékra emelkedne (Il Fatto Quotidiano, LavoriPubblici). Az a cég, amely főként bérek lefaragásával versenyez, így elveszítené előnye egy részét. Az a vállalkozás viszont, amely jobb munkafeltételeket vagy alacsonyabb teljes életciklus-költséget kínál, magasabb ajánlati ár mellett is nyerhetne.

A tervezet egy „európai preferencia” nevű eszközt is tartalmaz. Ez lehetővé tenné, hogy a közbeszerzők hátrébb sorolják vagy kizárják azokat az ajánlatokat, amelyek értékének kevesebb mint fele származik az EU-ból vagy olyan országból, amelyet közbeszerzési kereskedelmi megállapodás fed le. Ilyen például a WTO kormányzati beszerzésekről szóló megállapodása, a GPA, amelyben az Egyesült Államok, Japán és Kanada benne van, Kína viszont nincs (ANSA). A gyakorlatban ez főként a kínai beszállítókat célozná a stratégiai ágazatokban. Az EU ezt a logikát már kipróbálta: a nemzetközi közbeszerzési eszköz első intézkedésével kizárta a kínai szereplőket az orvostechnikai eszközökre kiírt tenderekből, Kína pedig azonnal hasonló válaszlépést tett (Crowell).

A vita arról szól, ki nyer és ki fizet

Franciaország stratégiai eszközként kezeli a közbeszerzést (L'Opinion). Olaszország a legolcsóbb ajánlatra épülő gyakorlatot törné meg, és a munkavállalókat védené. A lengyel Solidarność szakszervezet „a legalacsonyabb ár diktatúrájának végét” ünnepelte (Solidarnosc). Kilenc kisebb, illetve északi tagállam, Csehország, Finnország és Svédország vezetésével, 2025 decemberében arra figyelmeztetett, hogy a széles európai preferencia csökkentheti a versenyt és emelheti az árakat. Azt kérték a Bizottságtól, hogy ezt csak meghatározott ágazatokban, teljes hatásvizsgálat után alkalmazza (MarketScreener, Euronews).

A német közbeszerzési jogászok más kockázatot látnak: szerintük az önkormányzati hivataloknak nincs elég kapacitásuk arra, hogy klíma-, munkaügyi és innovációs szempontból is jogilag stabil minőségi kritériumokat írjanak (Ausschreibungen Staatsanzeiger). Ez a kapacitáshiány a reform valódi sebezhető pontja. A minőségi pontozás csak akkor működik, ha a beszerzők mérhető feltételeket tudnak megfogalmazni, és ellenőrizni is képesek az ajánlattevők ígéreteit. Enélkül a kötelező minőségi küszöb könnyen az alulárazást válthatja fel túlígéréssel, miközben azoknak a nagy, bejáratott szereplőknek kedvez, amelyek papíron jól tudnak teljesíteni.

Az adatok alapján a legalacsonyabb árra épülő közbeszerzés nem hozott elég versenyt, és olyan ösztönzőket teremtett, amelyek a munkaerőköltségek lefaragása felé tolják a cégeket. Az viszont, hogy a kötelező minőségi pontozás megoldja-e ezt, főként azon múlik majd, hogy Európa-szerte több ezer ajánlatkérő képes lesz-e szakszerűen elvégezni egy olyan feladatot, amelyet eddig sokuktól nem is vártak el.