€4 milliárdos karbonalku osztja az EU-t

Öt ország nemmel szavazott, további öt tartózkodott, de a tagállamok így is jóváhagyták a 2026-2030-as időszakra vonatkozó új kibocsátási referenciaértékeket. Ezek döntik el, hogy az európai gyárak mennyi ingyenes szennyezési engedélyt kapnak a következő öt évben. A módosítás nagyjából 4 milliárd EUR könnyítést jelent az energiaintenzív iparnak (BSS/AFP). Ez valójában iparpolitikai lélegeztetőgép: acélműveket, kerámiagyárakat és cementégetőket tart Európában addig, amíg az importárukra kivetett karbonhatárkiigazítás fokozatosan életbe lép, és védelmet ad a lazább klímaszabályok szerint termelő külföldi versenytársakkal szemben.

Hogyan működik a képlet

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere, az ETS, Európa karbonpiaca. Felső határt szab a nehézipar és az energiatermelés teljes kibocsátásának. A vállalatoknak minden kibocsátott tonna szén-dioxid után engedélyt, hivatalos nevén uniós kibocsátási egységet kell leadniuk. Ezek egy részét árverésen veszik meg, más részét ingyen kapják azok az ágazatok, amelyeknél fennáll a „karbonkiszivárgás” veszélye, vagyis hogy a gyárak egyszerűen lazább klímaszabályokkal működő országokba költöznek (Európai Bizottság).

A referenciaérték azt a képletet jelenti, amely alapján kiszámolják, egy-egy üzem mennyi ingyenes kvótát kap. Termékenként határozzák meg, mégpedig abból kiindulva, hogy az adott termék egy egységének előállításához a legtisztább 10 százaléknyi üzem mennyi szén-dioxidot bocsát ki (Európai Bizottság). Ha egy gyár ennél tisztábban termel, az ingyenes kiosztás a megfelelési költségei nagy részét fedezi. Ha szennyezőbb, a hiányzó kvótát a piacon kell megvennie.

A 2026-2030-as frissítés ezeket a termékszintű mércéket kalibrálja újra. Az új értékek mellett az ipar átlagosan a kibocsátás körülbelül 75 százalékára kap ingyenes kvótát, a képlet pedig 14 termékkategóriában már a közvetett, áramfelhasználáshoz kapcsolódó kibocsátásokat is figyelembe veszi. Ez azoknak az üzemeknek csökkenti a költségeit, amelyek elektromos folyamatokra állnak át (UmweltDialog). A következő lépés az Európai Bizottság hivatalos elfogadása (Bloomberg).

Kik szavaztak nemmel, és miért

Lengyelország, Olaszország, Litvánia, Lettország és Málta a lengyel és nemzetközi sajtó beszámolói szerint nemmel szavazott (RMF24, Bloomberg). Hivatalos név szerinti szavazási lista nem jelent meg, ezért a lista egyelőre csak médiabeszámolókon alapul.

A legkonkrétabb ellenérv Olaszországból érkezett. Az olasz kerámiaiparban 242 vállalat, 25 550 dolgozó és 7,5 milliárd EUR árbevétel érintett, az ágazat közvetlen ETS-költsége pedig az új referenciaértékek mellett évi 70 millió EUR-ról 120 millió EUR-ra emelkedhet (Il Resto del Carlino). Giorgia Meloni miniszterelnök az uniós „bürokratákat” támadta, szerinte ugyanis olyan szabályokat szigorítottak, amelyeket a Tanács éppen enyhíteni akart (Il Fatto Quotidiano). Portugália nem szavazott a javaslat ellen, de levélben figyelmeztette Brüsszelt: a referenciaértékek módosítása még azelőtt sújthatja a kerámia-, üveg- és cementipart, hogy gazdaságilag működőképes alternatívák állnának rendelkezésre (Jornal Económico).

A referenciaértékek melletti érvelés főként Hollandiához és a Bizottsághoz köthető: a hiteles karbonár, ha a CBAM nevű karbonhatárkiigazítási mechanizmussal párosul, jutalmazza a hatékony európai termelőket, miközben költséget rak a szennyezőbb importra. A CBAM lényege, hogy az importőröknek fizetniük kell a behozott termékekbe beépülő kibocsátás után (NEa, Európai Bizottság DG TAXUD). Minden ingyen kiosztott kvóta egyben olyan kvóta, amelyet nem árvereznek el, vagyis kevesebb pénz jut a közösségi dekarbonizációs alapokba. Klímaszervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a bőkezű ingyenes kiosztás mellett a vállalatok tényleges karbonköltsége akár közel nullára is csökkenhet, ami kiüresíti azt a beruházási ösztönzőt, amely miatt az ETS-t létrehozták (Sandbag).

A CBAM időzítési problémája

Az időzítés azért fontos, mert a CBAM ugyanebben az időszakban fut fel. 2026-tól a cementet, acélt, alumíniumot, műtrágyát és más érintett termékeket importáló cégek fizetni kezdenek a termékekben megtestesülő kibocsátás után. A fizetendő részarány 2026-ban 2,5 százalékról 2034-re 100 százalékra emelkedik (Finn vámhatóság). Az uniós termelők ingyenes kvótáit ugyanezen menetrend szerint kell kivezetni. Elméletben az egyik rendszer váltja a másikat: a gyárak elveszítik az ingyenes kvótákat, de határvédelmet kapnak a szennyezőbb versenytársakkal szemben.

A gyakorlatban a két rendszer nem illeszkedik pontosan. Az ETS-ben az ingyenes kiosztást üzemszinten, termékre szabott referenciaértékekkel számolják, míg a CBAM-korrekciók az áruk szintjén, vámtarifakódok alapján működnek (Finn vámhatóság). Egy gyár, egy termék és egy importkategória nem mindig fedik egymást. Az ipar szerint a CBAM ráadásul még nem elég kipróbált ahhoz, hogy garantált védelmet adjon. A zöldacél például Európában akkor maradhat beruházásra alkalmas üzlet, ha az áramár nagyjából 50 EUR/MWh körül alakul, ezt a küszöböt azonban sok termelő ma még nem tudja teljesíteni (Eurometal).

Nincs nyilvános táblázat arról, hogy referenciaértékenként pontosan mi változik, a többlet ingyenes kiosztás hogyan oszlik meg a tagállamok között, és mi a nettó hatás a CBAM-védelem és a nemzeti kompenzációs rendszerek beszámítása után. A Bizottság júliusi ETS-felülvizsgálata várhatóan azt is vizsgálja majd, hogy a jövőbeni ingyenes kvótákat dekarbonizációs beruházási kötelezettségekhez kössék-e (S&P Global). Ez dönti el, hogy a 4 milliárd EUR valóban átmeneti híd lesz-e a tisztább termelés felé, vagy feltételek nélküli ipari támogatás. Amíg az adatok nem nyilvánosak, ezt Brüsszelen kívül senki nem tudja ellenőrizni.