Az EU elengedheti a €10bn-os magyar pert

Az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola szerdán azt mondta a képviselőknek, hogy a teljes ház álláspontját kéri ki két ügyben: a 7. cikk szerinti jogállamisági eljárásról, vagyis arról az uniós szerződéses mechanizmusról, amellyel a demokratikus normákat megsértő tagállamokat lehet szankcionálni, valamint az Európai Bizottság elleni külön perről, amely a 2023-ban Magyarországnak felszabadított több milliárd euró miatt indult (Telex). Mindkét konzultációt Magyar Péter miniszterelnök kérése előzte meg. Magyar szerint a jogi eljárás ma már nem Orbán Viktort, hanem az ő reformkormányát fenyegeti azzal, hogy elesik a működéséhez szükséges uniós pénzektől (The Straits Times/Reuters).

A valódi kényszerítő erő a perben van

A politikai figyelmet a 7. cikk viszi el. Az Európai Parlament 2018 szeptemberében indította el Magyarországgal szemben a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást. Az ügy azóta is a Tanács nyitott aktái között van, de nem halad előre, mert a szankciós szintre lépéshez az állam- és kormányfők egyhangúsága kellene, vagyis egyetlen tagállam is blokkolhatja. A képviselők 2024 áprilisában határozatban sürgették a tagállami kormányokat tömörítő Tanácsot, hogy lépjen. Nem történt érdemi előrelépés. A 7. cikk politikailag megbélyegezte Magyarországot, de Budapestnek egyetlen centjébe sem került.

A per más természetű. Az Európai Unió Bírósága előtt futó C-225/24 számú ügyben az Európai Parlament a Bizottság 2023. decemberi döntését támadja, amellyel nagyjából 10,2 milliárd EUR magyar kohéziós forrást szabadítottak fel. Ezek az uniós pénzek a régiók közötti gazdasági különbségek csökkentését szolgálják (CURIA). A Parlament érvelése szerint a Bizottság úgy engedte el a pénzt, hogy nem ellenőrizte kellően: Magyarország valóban végrehajtotta-e az igazságügyi és korrupcióellenes reformokat, amelyek a hozzáférés feltételei voltak.

Tamara Ćapeta főtanácsnok 2026 februárjában a Parlament álláspontját támogatta. Azt javasolta a Bíróságnak, hogy semmisítse meg a Bizottság döntését, mert a reformoknak a pénz felszabadítása előtt „hatályban kellett volna lenniük és ténylegesen alkalmazni kellett volna őket”. A főtanácsnoki indítvány nem köti a bírákat, de a Bíróság az esetek többségében követi. Ha ez most is így történik, az kimondaná: a befagyasztott források feloldásáról szóló bizottsági döntéseket nemcsak politikailag lehet vitatni, hanem bíróság előtt is. Ez az egész feltételességi rendszerre hatna, vagyis arra a gyakorlatra, amely uniós pénzeket reformkövetelményekhez köt.

Az ígéretek jutalmazásának csapdája

Magyar érvelése első ránézésre következetes. 2026 áprilisában legyőzte Orbánt, májusban 16,4 milliárd EUR értékű reform-forrás megállapodást kötött Ursula von der Leyennel, a Bizottság elnökével, és azt állítja: a per olyan pénzeket veszélyeztet, amelyekre a kormányának épp a korrupcióellenes vállalások teljesítéséhez van szüksége. Ezek közé tartozik az Európai Ügyészséghez való csatlakozás is; ez az uniós szerv a határokon átnyúló csalási ügyeket vizsgálja. Magyar szerint az eljárás ejtése eltávolítaná a jogi bizonytalanságot a már elindított reformok útjából (The Straits Times/Reuters).

A Bizottságnál azonban kirajzolódott egy minta. Háromszor engedett el, illetve készített elő magyar vagy lengyel forrásokat: 2023-ban Orbán alatt, 2024-ben Donald Tusk visszatérése után Lengyelországnak, majd 2026-ban Magyar kormányának. Mindhárom esetben azelőtt mozdult, hogy független ellenőrzés igazolta volna: a reformok nemcsak papíron léteznek, hanem a gyakorlatban is működnek. A Parlament magyarországi jelentéstevője, Tineke Strik azt mondta, hogy az októberi tényfeltáró misszió eredményeit megvárnák, mielőtt bármilyen javaslat születne a 7. cikk szerinti eljárás visszavonásáról (Telex). Ha a Parlament még a látogatás és a bírósági ítélet előtt ejtené a pert, azzal azt üzenné: a politikai fordulat önmagában lezárhatja a jogi ellenőrzést.

Ez az üzenet nem állna meg Budapestnél. A To Brief korábbi beszámolói szerint a lengyel kormány Magyarország irányváltását gyakorlati lehetőségként kezelte arra, hogy feloldják az Európai Békekeretből járó visszatérítések és az Ukrajna-támogatások koordinációja körüli blokkokat, amelyeket Orbán korábban feltartott. Ha a feltételesség bármikor visszafordíthatóvá válik, amikor barátságosabb kormány kerül hatalomra, az eszköz még a következő próba előtt veszíti el a hitelét.

Ami nyitva marad

Az Európai Unió Bírósága még nem döntött a C-225/24-es ügyben. Ha a Parlament az ítélet előtt visszavonja a keresetet, elvész annak lehetősége, hogy a Bíróság kimondja a bizottsági pénzfeloldási döntések bírósági felülvizsgálhatóságát. Ha viszont a Bíróság megsemmisíti a Bizottság döntését, miközben a Parlament politikailag már hátralépett, mindkét intézmény nehéz jogi helyzetbe kerül: lenne egy bírósági megállapítás arról, hogy a pénzt nem lett volna szabad felszabadítani, de egyik szereplő sem állna készen arra, hogy ennek következményeit levonja az EUMSZ 266. cikke alapján, amely előírja az uniós intézményeknek a bírósági ítéletek végrehajtását.

Magyar szándékai lehetnek őszinték. Az EU-nak azonban továbbra sincs megbízható eszköze arra, hogy a tények ellenőrzése előtt különbséget tegyen valódi és csak előadott reform között. A Parlament októberi látogatása lenne az első pont, ahol ezt érdemben vizsgálni lehetne. Magyar most azt kéri a képviselőktől, hogy még ez előtt tegyék le az egyik legerősebb jogi eszközüket.