Az EU bővítheti az Aspides műveletet

Július 17-én három hadihajó járőrözött a Vörös-tenger déli részén, miközben Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője Dzsibutiban felszállt az olasz Carlo Bergamini fregattra, és több támogatást kért az európai kormányoktól. A látogatás egy szerkezeti korlátot tett láthatóvá: Kallas katonai opciókat javasolhat, de nem utasíthatja a tagállamokat hadihajók küldésére, és a biztosítókat sem kényszerítheti alacsonyabb díjakra.

Az Aspides művelet, az EU tengeri kísérőmissziója 2024 februári indulása óta több mint 670 kereskedelmi hajót védett meg, és 128 tengerészt mentett ki (EEAS). Kallas aknamentesítő képességet és további hajókat kér (Euronews). Hogy ez meglesz-e, azon múlik, mit vállalnak a vonakodó fővárosok, mennyire terhelhetők tovább az amúgy is szűk kapacitású haditengerészetek, és hogyan árazza a kockázatot a tengeri biztosítási piac.

Védekező mandátum támadó fenyegetésekkel szemben

Az Aspides egy 2024 februárjában, az uniós tagállamok egyhangú döntésével elfogadott tanácsi határozat alapján működik (EUR-Lex). Mandátuma szigorúan védekező: figyeli a tengeri forgalmat, kereskedelmi hajókat kísér, és elfogja az ellenük indított drónokat vagy rakétákat. Szárazföldi célpontokat nem támad, és nem embargóműveletként működik (EEAS). Az amerikai haditengerészet ezzel szemben támadóbb logikát követ: Tomahawk manőverező robotrepülőgépekkel lőtt jemeni húszi fegyverállásokat (Army Recognition). Az Aspides tudatosan a határ másik oldalán marad.

Kallas az EU legmagasabb rangú diplomáciai tisztségviselője. Javasolhat, nyomást gyakorolhat, de egyoldalúan nem írhatja át a katonai mandátumot, és nem vezényelhet át nemzeti hadihajókat. A közös biztonság- és védelempolitikai missziók, vagyis az EU közös katonai műveleteinek keretei, a kormányok közös döntésén és az általuk felajánlott eszközökön alapulnak (German Foreign Ministry). Amikor Kallas az operatív terv módosítását vetette fel, Spanyolország és Olaszország nyilvánosan jelezte: inkább változatlanul hagynák a mandátumot (Ahram Online).

Olaszország óvatossága különösen beszédes. Róma a Bergaminit, korábban pedig az Andrea Doria rombolót adta a misszióhoz, vagyis a vörös-tengeri európai műveletek egyik legnagyobb terhét viseli (Analisi Difesa). Éppen ezért ellenáll annak, hogy világos korlátok nélkül újabb feladatok kerüljenek a műveletre. Franciaország hasonló határt húz: Párizs szerint a jemeni konfliktusnak nincs katonai megoldása, miközben követeli, hogy a húszik állítsák le a hajózás elleni támadásokat (France ONU). A közös képlet egyszerű: kísérni, elfogni, védeni. De nem úgy tenni, mintha a tengeri eszkaláció megoldhatna egy politikai háborút.

A biztosítási rés, amelyet egy fregatt sem zár be

Még ott is, ahol az Aspides katonailag működik, a hajózási társaságok nem tekintik megbízhatónak az útvonalat. A Kuehne+Nagel a Lloyd’s List Intelligence adataira hivatkozva azt írta, hogy júniusban a Báb el-Mandeb-szoroson, vagyis a Vörös-tengert az Ádeni-öböllel összekötő szűk átjárón áthaladó teherforgalom még mindig nagyjából 41 százalékkal maradt el a normálistól, miközben a szuezi forgalom körülbelül 45 százalékkal volt alacsonyabb a válság előtti szintnél (Kuehne+Nagel). A Maersk egy járatot visszaterelt a Szuezi-csatorna felé, de jelezte: ha a helyzet romlik, ismét a hosszabb, Jóreménység foka körüli útvonalra válthat (Ahram Online).

A biztosítás az a mechanizmus, amely a fenyegetést költséggé alakítja, függetlenül attól, van-e hadihajó a közelben. A háborús kockázati díjak a hajótest értékének nagyjából 0,2 százalékáról 1 százalék fölé ugorhatnak, a fedezetet hétnapos blokkokban kötik, és a viszontbiztosítók egyoldalúan kizárhatnak útvonalakat (Marsh). Ha egy fregatt egy konténerhajó mellett halad, az megváltoztatja a katonai kockázatot. A biztosító aktuáriusi modelljét viszont csak az mozdítja el, ha a teljes folyosón közel nullára esik a támadások száma.

Dánia és Hollandia a Maersk, illetve Rotterdam miatt különösen közvetlenül érzi a fennakadást. De egyiküknek sincs akkora haditengerészeti kapacitása, hogy érdemben betöltse a hiányt. A holland védelmi minisztérium az Aspideshez főként törzstiszti hozzájárulást sorolt fel a larisszai görög főhadiszálláson, miközben az elérhető fregattokat már NATO-feladatokra kötötték le (Dutch Defence). Vagyis nem azok az országok tudnak több kíséretet adni, amelyek a leginkább megszenvedik az útvonalak kerülését. A kereskedelmi kitettségből nem lesz automatikusan katonai hozzájárulás.

Az Aspides csökkentheti a veszélyt azoknál a hajóknál, amelyeket ténylegesen kísér. A Vörös-tengert azonban addig nem teszi olcsóvá, kiszámíthatóvá és kereskedelmileg normálissá, amíg a kormányok és a biztosítók nem látják biztonságosabbnak a teljes tengeri folyosót. Ehhez vagy jemeni politikai rendezés kell, vagy olyan alacsony támadási szint, amely már a biztosítási táblázatokat is átírja. Egyiket sem az EU irányítja.