Európa 2,4 milliárd eurós gyártási kockázata

Az Aerospacelab vallóniai Charleroi-ban, Marcinelle városrészben épülő óriásgyára augusztus közepén még nem készült el, a termelés pedig a tervek szerint 2027-ben indul (Kölnische Rundschau). A vállalat szeptember 10-én jelentette be, hogy 2,4 milliárd EUR értékű megbízást kapott: 264 alacsony Föld körüli pályán keringő műholdat gyárthat az IRIS²-höz, az EU titkosított kormányzati kommunikációra szánt, önálló műholdrendszeréhez (Aerospacelab, Reuters). Ez az alacsony pályás réteg mintegy 80 százaléka, a teljes műholdflottának pedig háromnegyede (European Commission, Aerospacelab). Európa tehát az IRIS² gyártásának nagy részét egy olyan startupra bízta, amelynek új üzeme még nem bizonyította, hogy képes ekkora sorozatgyártásra.

Mit kell bizonyítania a gyárnak?

Az Aerospacelab szerint a charleroi-i üzem teljes kapacitással évente akár 500 műholdat is gyárthat majd (Kölnische Rundschau). A vállalat azonban nem közölt bizonyítékot arról, hogy a gyár teljesítette volna az átvételi teszteket, megszerezte volna a szükséges minőségi tanúsítványokat, vagy elért volna bármilyen sorozatgyártási mérföldkövet (Aerospacelab).

A gyártási lánc egy további függőséget is teremt. Az Aerospacelab készíti a műholdplatformot, vagyis azt a szerkezeti alapot, amely az energiaellátást, a hajtóművet és a számítástechnikai rendszereket hordozza. A biztonságos kommunikációhoz szükséges hasznos terhet külön, mintegy 500 millió EUR értékű megállapodás alapján a Thales Alenia Space szállítja (Thales Alenia Space). A két részt az Aerospacelab szereli össze, majd a kész műholdakat átadja az Eutelsatnak (European Spaceflight). Ha a Thales berendezései nem mennek át a szükséges teszteken vagy késve érkeznek, az Aerospacelab összeszerelő állomásai akkor is kihasználatlanul maradnak, ha maguk a platformok időben elkészülnek.

Egy korábbi német beszámoló még „legfeljebb 264” műholdról és „legalább 1,8 milliárd EUR” értékű megrendelésről írt. A számok közötti eltérés azt mutatja, milyen kevés részlet nyilvános a ténylegesen aláírt szerződésből (Kölnische Rundschau).

Ki választotta az Aerospacelabot, és ki avatkozhat közbe?

A műholdakat nem közvetlenül az Európai Bizottság rendelte meg. A Bizottság 12 évre szóló koncessziót adott a SpaceRISE-nak, az Eutelsat, a SES és a Hispasat műholdas szolgáltatók konzorciumának (European Commission). Ezen belül az alacsony pályás rendszerért az Eutelsat felel. Az Aerospacelabot is az Eutelsat választotta ki egy olyan eljárásban, amelyben a lehetséges megoldásokról még a végleges ajánlatok beadása előtt tárgyaltak. Miután az Airbus és a Thales visszalépett a pályázó magkonzorciumból, egyedül a SpaceRISE maradt versenyben, így kisebb versenynyomás nehezedett a szerződés feltételeire (Journal of European Public Policy, European Commission).

Összehasonlításképpen: az Airbus toulouse-i gyártósorán legalább 66 műhold készül az első tételben, 2029-es szállítási határidővel (Airbus). A német OHB közel 1 milliárd EUR értékű szerződést kapott 18 közepes Föld körüli pályára szánt műholdplatform fejlesztésére és gyártására (OHB). Az Aerospacelab részesedése mindkettőnél jóval nagyobb.

A nyilvánosan elérhető információkból nem derül ki, ki és milyen eszközökkel léphet közbe, ha az alacsony pályás rendszer késésbe kerül. Nem hozták nyilvánosságra, hogy az Eutelsat csökkentheti-e a megrendelt tételek méretét, kiszabhat-e kötbért, vagy felmondhatja-e a beszállítói szerződést. Ugyanilyen homályos, milyen ellenőrzési jogokat gyakorolhat a Bizottság a koncesszió felett. A koncesszió eredeti értéke 10,6 milliárd EUR volt: ebből 6 milliárdot az uniós költségvetés, 550 milliót pedig a fejlesztést társszervező ESA, vagyis az Európai Űrügynökség biztosít, míg több mint 4 milliárd EUR a magánszolgáltatóktól érkezik (ESA). Miután 2026 augusztusában 348 műholdra bővítették a programot, egy szakmai lap már közel 15,6 milliárd EUR-ra becsülte annak értékét, ezt az összeget azonban a Bizottság nem erősítette meg (Advanced Television). A szerződés azt sem teszi egyértelművé, hogy csúszás esetén az üzemeltetők, a beszállítók vagy az uniós költségvetés viseli-e a többletköltséget.

Szorít a határidő

Az uniós űrprogramokat felügyelő EUSPA szerint az első műholdakat 2029-ben tervezik felbocsátani, az Aerospacelab eszközei pedig 2030-tól követnék őket (EUSPA). A Bizottság ugyanakkor a hordozórakéta-szolgáltatások beszerzését továbbra is a következő lépések között tartja számon, és szolgáltatót sem nevezett még meg (European Commission).

A megrendeléssel az Aerospacelab ténylegesen átvette az IRIS² gyártási felelősségének jelentős részét, a szállítási képességét azonban még nem bizonyította. A vállalatnak igazolnia kell, hogy üzembe helyezte a gyárat és tartósan képes a vállalt termelésre; az Eutelsatnak nyilvánossá kell tennie az átvételi feltételeket; a Bizottságnak pedig el kell magyaráznia, ki fizet, ha felborul az ütemterv. A jelenleg hozzáférhető dokumentumokból erre egyik esetben sem kapni választ.