Európa lemaradt a kvantumcégek tőzsdéjén

A világ 11 tőzsdén jegyzett kvantumszámítástechnikai vállalata közül egy sem európai. Ezt a francia számvevőszék friss jelentése emelte ki, és a szám jól mutatja az európai technológiai politika visszatérő gondját: erős kutatóhelyek, gyenge ipari felskálázás, növekvő távolság az Egyesült Államoktól és Kínától. A Cour des comptes a kvantumtechnológiát „jelentős szuverenitási kérdésnek” nevezte, Franciaország helyzetét pedig „törékenynek” minősítette (Le Figaro).

A jelentés nem azt állítja, hogy a francia tudomány gyenge lenne. A hiány inkább ott van, ahol egy technológiából iparág lesz: az államok nem lépnek elég gyorsan első vevőként, ezért a startupoknak nincs stabil bevételük; a gyártás nem tanulja meg nagy sorozatban előállítani az alkatrészeket; és kevés az a növekedési tőke, amely átsegítené a cégeket a prototípus és a piacképes termék közötti hosszú éveken.

Három verseny fut, de az egyik már most sürget

A kvantumtechnológia valójában három különböző pálya. A kvantumszámítógép a szubatomi részecskék viselkedését használná olyan feladatokra, amelyek a hagyományos gépeket túlterhelik. Ezek az eszközök ma még közelebb állnak a teremméretű prototípushoz, mint a gyakorlati termékhez: a kutatók továbbra is azt próbálják megoldani, hogyan lehet a törékeny kvantumállapotokat elég sokáig stabilan tartani ahhoz, hogy hasznos számításra legyenek alkalmasak.

A kvantumszenzorika rendkívül pontos „belső fület” adhat a gépeknek: akkor is képes követni a mozgást, amikor a GPS-jelet zavarják. Ez katonai navigációban és tengeri szállításban különösen fontos (GMV). A kvantumkommunikáció pedig úgy működik, mint egy felnyitást jelző boríték: ha valaki elfog egy kvantumtitkosított jelet, maga a beavatkozás megváltoztatja az állapotát, így a lehallgatás észlelhetővé válik.

Mindhárom terület számít, de a legközelebbi határidő nem hardveres, hanem szoftveres. A mai titkosítás olyan zár, amely jelenleg jól működik. Egy kellően erős kvantumszámítógép viszont idővel főkulccsá válhat. Az ellenfelek ezt már most beárazzák: ma begyűjthetik a titkosított adatokat, és később, erősebb gépekkel próbálhatják feltörni őket.

Ezért adta ki 2024-ben az amerikai NIST az első három posztkvantum titkosítási szabványát (NIST). A bankok, felhőszolgáltatók és távközlési cégek már olyan új titkosítási eljárásokra állnak át, amelyek a mai telefonokon és szervereken futnak. Ebben a versenyben nem kvantumgépeket kell építeni, hanem a rendszereket kell megvédeni a jövő kvantumgépeitől.

Erős csomópontok vannak, európai lánc még nincs

A bejelentett állami beruházások jól mutatják a léptékkülönbséget. Kína nagyjából 15,3 milliárd dollárt, az Egyesült Államok 3,8 milliárd dollárt vállalt kvantumtechnológiára (CSIS). Emmanuel Macron 2026 és 2030 között további 1 milliárd EUR közpénzt ígért, amivel Franciaország tízéves kerete meghaladja a 3 milliárd EUR-t (Journal du Progressiste). Hollandia a Nemzeti Növekedési Alapon keresztül 615 millió EUR-t fektetett a Quantum Delta NL programba (Nationaal Groeifonds). Németországban a DLR kvantumszámítástechnikai kezdeményezése 80 alkalmazási projekten fut (DLR QCI).

Európának tehát vannak erős elemei. Hollandiában ott van a QuTech, a TU Delft és a TNO közös kutatóközpontja (QuTech), valamint az ASML, amely egyedüli beszállítója a legfejlettebb chipek gyártásához szükséges extrém ultraibolya litográfiai rendszereknek (ASML). Belgiumban az imec azon dolgozik, hogyan lehet kvantumprocesszorokat a meglévő félvezetőgyártási módszerekkel előállítani (imec). Franciaország és Németország egy friss miniszteri találkozón a kvantumtechnológia, a mesterséges intelligencia, az űripar és a fúziós energia területén is szorosabb együttműködésről állapodott meg (deutschland.de).

Az összekötő intézményi réteg is épül. A francia Pasqal vezette Q-PLANET közös gyártási tesztkörnyezet: azt vizsgálja, hogyan lehet a laborban működő kvantumchip-terveket ismételhető ipari gyártássá alakítani. A programban 11 tagállamból 28 partner vesz részt (Servola). A Deutsche Telekom koordinálja a PETRUS2-t, amely páneurópai kvantumbiztos kommunikációs hálózatokat építene (Telekom).

Hogy ezek a kezdeményezések időben beérnek-e, azon múlik, milyen döntéseket hoz Franciaország, Németország, az Európai Bizottság és a nemzeti védelmi beszerzési rendszer a következő két-három évben. A nagy léptékű, üzleti folyamatokat átalakító kvantumszámítástechnika továbbra is technikailag bizonytalan, és évekre van a széles körű alkalmazástól. A bejelentett finanszírozás önmagában nem jelent telepített rendszereket.

Az viszont már látszik, hogy Európa biztonságos kommunikációs rendszereinek, pénzügyi infrastruktúrájának és védelmi hálózatainak még ebben az évtizedben kvantumálló titkosításra lesz szükségük. Azok az országok, amelyek a hardvert, az alkatrészeket és a szabványokat ellenőrzik, tartós előnybe kerülnek azokkal szemben, amelyek csak felhasználók maradnak. A francia számvevőszék megnevezte a problémát. A verseny nem a laborokban dől el, hanem a közös gyártósorokon, a chipgyártásban és az állami beszerzési szerződésekben.