Európa kimarad az Abu Dhabi-i tárgyalásokból

November 10–11-én Washington, Kijev és Moszkva részvételével tárgyalások kezdődnek Abu-Dzabiban az orosz–ukrán háború lezárásáról (Kushner bejegyzése). Washington azt mondja, az európai partnerekkel „a tárgyalások margóján” egyeztet, szélesebb formátumot pedig csak „előrelépés esetén” nyitna meg (RFE/RL).

Európaiak nélkül azonban éppen az maradna ki, akinek egy megállapodást a gyakorlatban fenn kell tartania: a katonai erő. Franciaország és az Egyesült Királyság közösen vezeti a Multinational Force Ukraine nevű, a harcok lezárulta utáni időszakra tervezett nemzetközi erő parancsnokságát; ezt Kijev kérte (Francia védelmi minisztérium). Hollandia is készül a részvételre, de a parlamentnek jelezte: a tényleges csapatküldésről később, politikai döntés születik, mert a békefeltételek még nem tisztázottak (holland kormány). A tervezet szövegétől függetlenül katonákat csak akkor küldenek, ha a nemzeti parlamentek erre felhatalmazást adnak.

Körvonalak garanciák nélkül

A Fehér Ház eddig célokat sorolt fel, tervet nem mutatott be. Kushner bejegyzése öt célt nevez meg: a megbízható válságkommunikációtól az európai biztonság „tartós keretrendszeréig” jut el, emellett fenntartaná a NATO központi szerepét, és kimondaná, hogy egyetlen ország sem vétózhatja meg egy másik szövetségi választását (Kushner bejegyzése, RFE/RL). A szövegből nem derül ki, mely erőkre vonatkoznának a „kölcsönös intézkedések”, ki ellenőrizné őket, mi történne megszegésük esetén, és milyen szerepet kapna Európa a végrehajtásban (Le Grand Continent).

November 5-én Trump a Fehér Házban fogadta Vlagyimir Putyin megbízottját, Kirill Dmitrijevet, és „nagy”, „Ukrajnán túlmutató” megállapodást vetített előre (Politico). Volodimir Zelenszkij erre írásos garanciákat követelt: ezeknek meg kellene nevezniük, ki, milyen eszközökkel és mikor válaszolna egy újabb orosz támadásra (Ukrinform). A héten közzétett körvonalak egyik kérdésre sem adnak választ; Zelenszkij pedig azt mondta, előzetesen alig ismerte a részleteket (CNN).

Ki beszél Európa nevében?

Európának először abban kell megállapodnia, ki tárgyaljon a nevében. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök november 5-i levelében arra kérte António Costát, az uniós vezetők fórumaként működő Európai Tanács elnökét, hogy tisztázzák, „ki ül az Európai Unió nevében a tárgyalóasztalnál, és milyen felhatalmazással”; sürgette, hogy Európa egységesen szólaljon meg Ukrajna ügyében (Corriere della Sera). Costa azt válaszolta, hogy az európai érdekeket az EU intézményein keresztül kell képviselni, és napirendre vette a kérdést a november 13-i dublini vezetői találkozón (La Stampa). Külön megbízottat nem nevezett meg.

A balti-tengeri államok külügyminisztereinek varsói találkozója után Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője azt mondta: az Uniónak részt kell vennie minden olyan megállapodás végrehajtásában, amely a biztonsági garanciákat, a szankciókat vagy Ukrajna uniós csatlakozását érinti (Európai Külügyi Szolgálat). A lengyel külügyminiszter, Radosław Sikorski ennél is egyértelműbb feltételt szabott: Európa biztonsági rendjéről csak tűzszünet után tárgyalna. Arra figyelmeztette a nyugati fővárosokat, hogy ne tárgyaljanak „a keleti szárny mintegy 120 millió lakosának feje fölött” (Euronews).

Moszkva közzétett követelései megmagyarázzák, miért ragaszkodik Varsó ehhez a sorrendhez. Oroszország továbbra is magának követeli a Krímet és négy ukrán régiót, Ukrajnát a NATO-n kívül tartaná, az ukrán hadsereget pedig kisebbre szabná (AP). A 2021. decemberi szerződéstervezetei ennél is tovább mentek: a NATO bővítésének megakadályozását, valamint a szövetség katonai jelenlétének korlátozását javasolták az 1997 után csatlakozott államokban (NATO). Ha a háború lezárulta előtt elutasítják Európa biztonsági rendjének átalakítását, kisebb az esélye, hogy ezek a követelések egy későbbi tervezetbe is bekerüljenek. A keleti fővárosok ezt hallják ki a „több mint Ukrajna” kifejezésből.

Európa valóban kimarad a tárgyalások első fordulójából, de ettől még a megállapodás végrehajtása nem kerülhet meg minden európai szereplőt. Washington nem kötelezheti el az európai csapatokat, és nem hozhat uniós döntéseket. Az eddig közzétett szövegek nem teremtenek jogi kötelezettséget; a tényleges megállapodás tartalmát azok határozzák majd meg, akik kidolgozzák a részleteket. Az európai kormányok döntenek azokról a vállalásokról, csapatokról és uniós lépésekről, amelyekre a végrehajtáshoz szükség lesz. Két akadály marad: meg kell állapodni abban, ki képviseli az Uniót, majd Washingtont is rá kell venni, hogy helyet adjon ennek a képviselőnek. Meloni levele nyomán az első kérdés a dublini vezetők elé kerül. A másodikról kizárólag az Egyesült Államok dönthet.