Európai gázár: €100, előbb az ipar fizet

Az európai irányadó földgázár szerda délután rövid időre elérte a megawattóránkénti 100 eurót: ez mintegy 4 százalékkal haladta meg az előző kereskedési nap árát, és 2022 óta először járt ezen a szinten (Reuters). A drágulás azt mutatja, hogy Európának többet kell kínálnia az ázsiai vevőknél a hajóval szállított gázért, miután a Hormuzi-szoroson akadozni kezdett a forgalom. Ezt az árat először a gyárak és a gáztól függő áramtermelés érzi meg; a legtöbb háztartáshoz csak később jut el.

Az ár a holland Title Transfer Facility (TTF) jegyzéséből származik. Ez a virtuális kereskedési csomópont szolgál az európai földgáz-nagykereskedelem irányadó árául. A szóban forgó határidős kontraktus novemberi szállítású gázra szól (ICE). Az ár csak magát a gázt tartalmazza, a szállítási költséget, az adókat és a szolgáltatói árrést nem. A szerdai 100 eurós szintet a jegyzés csak rövid időre érte el, nem maradt tartósan ott.

Miért emeli a Hormuzi-szoros blokádja a holland gázárat

A cseppfolyósított földgáz (LNG) olyan földgáz, amelyet lehűtve folyadékká alakítanak, így hajóval is szállítható. A globális LNG-kereskedelem mintegy ötöde halad át a Hormuzi-szoroson az európai gázvezeték-üzemeltetők szövetsége, az ENTSOG szerint (ENTSOG). Az uniós energiahatóságok munkáját összehangoló ACER arról számolt be, hogy idén nyáron nem érkezett jelentős mennyiségű katari LNG az EU-ba (ACER).

Európa közvetlenül viszonylag kevés katari gázt vásárol, a kiesés mégis felhajtja az árat. Mivel az öbölbeli szállítmányok elakadtak, az európai és az ázsiai vevők ugyanazokért a szabadon átirányítható rakományokért versenyeznek. A tőzsdei ár addig emelkedik, amíg elegendő tanker Európa felé indul. A meglévő szerződések alapján vásárlók a megállapodott árat fizetik, amely csak részben vagy késéssel követheti a tőzsdei jegyzést.

A szűkösebb mozgástér a tárolók töltöttségén is látszik. Az EU föld alatti gáztárolói október 28-án 74,96 százalékos töltöttségen álltak, szemben az egy évvel korábbi mintegy 83 százalékkal (GIE AGSI). Európa kisebb tartalékkal vág neki a télnek.

Az ENTSOG azt vizsgálta, meddig tart ki ez a tartalék. Ha az LNG a feltételezések szerint érkezik, a tárolók töltöttsége a tél végén még 29 százalékos lesz (ENTSOG). Ez tartalékot hagy egy hideg tavaszra. Ha viszont az LNG-behozatal nagyjából 20 százalékkal elmarad, a töltöttség 13 százalékra csökken (ENTSOG). A tárolók így sem ürülnének ki, de a mozgástér jelentősen szűkülne. Az ENTSOG megjegyzi, hogy a vizsgálat a vezetékek és a terminálok kapacitását teszteli, nem azt jósolja meg, mely szállítmányok érkeznek meg. A német hálózati szabályozó, a Bundesnetzagentur jelenleg stabilnak tartja Németország gázellátását, és alacsonynak ítéli az ellátási nehézségek kockázatát (Bundesnetzagentur). A rendelkezésre álló adatok szerint Európában az ár jelenti a problémát; az ellátás szűkösségére egyelőre nincs jel.

Ugyanaz a gázár, mégis nagyon eltérő számlák

A magas töltöttség önmagában nem teszi olcsóvá a gázt. Olaszország tárolói 90,88 százalékig, Németországéi 61,73 százalékig voltak tele (GIE AGSI), a következő szállítmányokért azonban mindkét ország ugyanazt a tőzsdei árat fizeti. A különbséget inkább az adja, hogy az áramtermelés mennyire támaszkodik a gázra.

Az európai napi nagykereskedelmi áramaukciókon óránként az a legdrágább erőmű szabja meg az árat, amelyre a kereslet kielégítéséhez még szükség van. Ez gyakran gázerőmű. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) becslése szerint 2026 első 16 hetében az elemzett olasz órák 66 százalékában befolyásolta a földgáz a nagykereskedelmi áramárat (EEA). Olaszországban ezért szorosan együtt mozog az áram ára a gázéval. Spanyolországban, ahol a nap- és szélenergia gyakran fedezi a keresletet, ugyanez az arány mindössze 9 százalék volt (EEA). A fix szerződésű cégek és háztartások közvetlenül nem az aukciós árat fizetik, a szerződések megújításakor azonban már érvényesül annak hatása.

A gázár emelkedése a szerződések miatt késéssel jelenik meg a számlákban. Az EKB elemzése szerint az euróövezeti országok több mint felében egy-három hónap alatt jutott el a nagykereskedelmi gázár változása a lakossági árakig (ECB). A fix árú szerződések, a szabályozott tarifák és a szolgáltatók fedezeti ügyletei, vagyis az előre, rögzített áron vásárolt gáz magyarázzák a késést a többi országban. Mintegy harmadukban hét-tizenkét hónapig tartott, mire a nagykereskedelmi árváltozás megjelent a lakossági árakban (ECB).

Lengyelország példája mutatja, mennyire elnyújthatja a szabályozó az áremelkedés háztartásokhoz való eljutását. Az URE 2026. december 31-ig 197,29 zł/MWh szinten tartja az érintett háztartások myORLEN-gázdíját (URE). Azoknak az ipari vevőknek, akiknek szerződése a tőzsdei jegyzést követi, nincs ilyen védelmük. Az energiaigényes gyártók, például a gázt tüzelőanyagként és alapanyagként is használó vegyi üzemek, vélhetően először érzik meg a drágulást.

Az, hogy az ár rövid időre elérte a 100 eurót, önmagában sem ellátási hiányt, sem a háztartási számlák emelkedését nem jelzi. Az ENTSOG adatai szerint Európa kisebb LNG-behozatallal is átvészelheti a telet. A hatás attól függ, hogy a nagykereskedelmi ár hónapokig ezen a szinten marad-e, miközben lejárnak a fedezeti ügyletek és átárazódnak a tarifák. Ha így lesz, a szerződések szabják meg a sorrendet: először az olasz áramfogyasztók és a tőzsdei árhoz kötött szerződéssel vásárló gyárak fizetnek többet, utoljára pedig a befagyasztott tarifa mögött álló lengyel háztartások.