Jørgensen: 100 milliárd euró fölötti többletköltség

Jørgensen, az EU energiaügyi biztosa szeptember 29-én Dublinban azt mondta, hogy Európa idén több mint 100 milliárd euróval fizetett többet az energiáért, miközben „egyetlen molekulával több gázt vagy olajat sem kapott” (a Bizottság felvétele). A figyelmeztetés az árakra vonatkozott, nem az ellátás hiányára. Az energiaügyi miniszterek informális találkozója közös nyilatkozat és kötelező intézkedés nélkül ért véget (az ír elnökség beszámolója).

Az összeg Jørgensen saját becslése, amely az olajat és a gázt is számításba veszi. Nem közölte, milyen korábbi árakból vagy importmennyiségekből indult ki (RTÉ), ezért politikai becslésként érdemes kezelni, nem ellenőrzött elszámolásként.

Van gáz, csak magasabb áron

Hiányról akkor beszélünk, ha a vevők egyáltalán nem jutnak gázhoz; árugrásról pedig akkor, ha megkapják, de többet fizetnek érte. A tisztviselők szerint most ez utóbbi a helyzet. Az Európai Bizottság gázkoordinációs csoportja szeptember 25-én stabilnak ítélte az ellátást, bár a tárolók töltöttsége elmaradt a korábbi évek szintjétől (Európai Bizottság).

Az uniós gáztárolók szeptember 27-én 71,16 százalékos töltöttségen álltak, szemben az egy évvel korábbi 82,3 százalékkal (GIE AGSI, APA). A kisebb készlet önmagában nem jelenti, hogy a háztartások gáz nélkül maradnak, hiszen a tárolók csak az ellátás egyik forrását jelentik. A német szövetségi hálózati ügynökség, a Bundesnetzagentur alacsonynak tartja az ellátási zavar kockázatát, mert a vezetékeken és a tartályhajókon továbbra is érkezik gáz. Utóbbi a folyékonyra hűtött és hajón szállított földgáz, vagyis az LNG (DW).

Az árakat az hajtja fel, hogy a tartályhajók rakományaiért versenyeznek a vevők. A Hormuzi-szoros körüli zavarok szűkítették a globális LNG-kínálatot, ezért az európai vevők az ázsiaiakkal licitálnak egymásra minden megmaradt szállítmányért (Columbia University). Európa irányadó nagykereskedelmi gázára, a TTF szeptember 29-én megawattóránként 73 EUR körül járt; február végén, a háború eszkalációja előtt még nagyjából 33 EUR volt (La Stampa). A gázár csak részben magyarázza Jørgensen becslését, amely az olajköltségeket is tartalmazza.

Ki fizeti meg először a drágulást

A piaci áron gázt vásárló vállalatok érzik meg először a drágulást. Az áram ára is követi a gázt: az európai nagykereskedelmi piacokon egy adott órában jellemzően minden termelő azt az árat kapja, amelyet a kereslet kielégítéséhez szükséges legdrágább erőmű határoz meg. Ez az erőmű gyakran gázzal működik (Columbia University). Ha drágul a gáz, a piacon értékesített szél-, nap- és atomenergia is magasabb árat ér el, amit végül a villamos energiát vásárlók fizetnek meg.

Hogy a drágulás mikor jut el a háztartásokhoz, az a szerződésüktől függ. A szabályozott tarifák és a rögzített árú szerződések csak az átárazáskor követik az emelkedést. Jørgensen külön kiemelte azt a közel 50 millió európait, akik becslése szerint még egy átlagos télen sem tudják megfelelően fűteni az otthonukat (Euronews).

Az árak országhatárokon is átterjednek, de nem minden országot egyformán érintenek. Olaszország energiaügyi minisztere, Gilberto Pichetto Fratin szerint az országnak van elég gáza, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a német tárolók feltöltése megdrágíthatja a beszerzést az olasz ipar és az áramtermelők számára (Corriere).

Kevesebb vásárlás, kötelező intézkedés nélkül

A kormányok kevesebb gáz vásárlásával enyhíthetik az árnyomást, de ezzel a tartalék is kisebb lesz. A Bizottság arra kérte a tagállamokat, hogy enyhítsenek a tárolók feltöltési előírásain, nehogy a vásárlási verseny tovább hajtsa fel az árakat. Korábban arról írtunk, hogy a holland kormány mérlegeli a választ (To Brief). A holland kormány szeptember 11-én közölte, hogy az idei téli célt 64 százalékos töltöttségre, mintegy 93 terawattórára csökkentette. Ez meghaladja az előző öt tél átlagos, körülbelül 70 terawattórás felhasználását (holland kormány). Az új cél egy átlagos télre szól. A Gasunie, az állami gázhálózat üzemeltetője rámutatott, hogy a korábbi célt az elmúlt harminc év leghidegebb telére szabták (Gasunie). A kisebb beszerzés mérsékelheti az árakat, de rendkívüli hidegben kevesebb tartalék marad.

Dublinban uniós szintű intézkedésről nem állapodtak meg. Az ír elnökség beszámolója a megfizethetőségről, az innovációról és az ellátásbiztonságról szóló egyeztetéseket sorolja fel, kötelező eredmény nélkül (az ír elnökség beszámolója). Jørgensen arra kérte a kormányokat, hogy csökkentsék a gázfelhasználást és a csúcsidős áramfogyasztást, ezek azonban kérések, nem kötelezettségek (a Bizottság felvétele).

A tisztviselők stabilnak ítélik az ellátást, a nagykereskedelmi gáz ára viszont magasabb a háború eszkalációja előtti szintnél. Az energiaügyi miniszterek úgy távoztak Dublinból, hogy nem fogadtak el kötelező intézkedést a költségek enyhítésére. A piaci áron vásárló cégek fizetnek először, a háztartások pedig szerződésük átárazásakor követik őket. A téli számla nagysága még bizonytalan, az Európai Bizottság pedig továbbra sem számolt be arról, hogyan jutott a 100 milliárd eurós becsléshez (RTÉ).