Európa rakétapajzsa gyártási késésbe fut

Kilenc európai ország és Ukrajna július 13-án Párizsban ballisztikus rakéták elleni koalíciót hozott létre (Élysée, Al Jazeera). Öt nappal később Oroszország nagy erejű ballisztikus és manőverező robotrepülőgépes támadást indított Kijev ellen (The Globe and Mail). A támadás még azelőtt próbára tette a politikai ígéretet, hogy abból működő katonai képesség lett volna. Hat ország reakciója ugyanarra a korlátra mutatott rá: azoknak az elfogórakétáknak a legyártása, amelyekre Ukrajnának szüksége van, évekig tart, és egyetlen aláíró sem mutatta meg, hogyan zárná le ezt a rést.

Amit a gyárak nem tudnak leszállítani

A problémát Németország példája mutatja a legélesebben. Berlin 2026 első felében nagyjából 2,5 milliárd EUR értékű védelmi exportot hagyott jóvá Ukrajna számára (BMWK). Ez politikai szándékot jelez. Azt viszont nem jelenti, hogy Patriot- vagy IRIS-T-elfogórakéták állnak német raktárakban, azonnali szállításra várva. Egyetlen Patriot-rakétamotor legyártása sajtóértesülések szerint körülbelül két és fél évig tart, egy német licencgyárnak pedig további évekre lenne szüksége, mire érdemi mennyiséget tudna előállítani (NZZ). Németország rövid távon valójában azzal tudna segíteni, ha más európai Patriot-felhasználókat rávenne saját készleteik megnyitására (Handelsblatt).

Franciaország adta a legkonkrétabb szállítási dátumokat: átmeneti SAMP/T-ütegeket, vagyis a francia-olasz légvédelmi rendszer egységeit, 2027 vége előtt radarokat, októberig pedig gyorsított Aster 30-rakétaszállításokat ígért (Élysée). Macron a SAMP/T-t az amerikai Patriot-függés európai alternatívájaként pozicionálja. Az Aster 30 elfogórakétából azonban évente nagyjából 80-100 darab készül, és a tervek szerint 2028-ra emelnék a gyártást 300-ra (Euromaidan Press). Ez kevés egy olyan háborúban, ahol Oroszország egyetlen éjszaka alatt több tucat ballisztikus rakétát is bevethet.

Maga a koalíciós nyilatkozat nem tartalmazott kötelező gyártási menetrendet. Zelenszkij kérése, hogy „12 hónapon belül” legyen eredmény, politikai cél volt, nem finanszírozott beszerzési terv (The Globe and Mail, Politico Europe).

Ki jelent meg, és ki tud szállítani

Olaszország esete jól mutatja, mennyire elválhat egymástól a politikai láthatóság és az ipari súly. Giorgia Meloni miniszterelnök nem ment el a párizsi csúcsra; külügyminisztere képviselte Rómát (Euronews Italy). A SAMP/T azonban nem kizárólag francia rendszer: Olaszország is gyártja, és a következő generáció alapvető komponenseiben is szerepe van (Il Sole 24 Ore). Róma kerülte a reflektorfényt, de az ipari asztalnál megtartotta a helyét.

Románia azt mutatta meg, mivel szembesülnek a frontvonalhoz közeli államok, amikor fogynak a készletek. Nicușor Dan elnök szerint Bukarest vizsgálja, küldhet-e Patriot-elfogórakétákat Ukrajnának, de ehhez az ország legfelsőbb védelmi tanácsának egyhangú jóváhagyása kell (TVR Info). Románia korábban már átadott Ukrajnának egy teljes Patriot-rendszert (President of Ukraine). Ami maradt, szűkös, az új felderítő radarokra kötött szerződés alapján pedig az első egység csak 11 hónap múlva érkezik meg (HotNews).

Litvánia a támadássorozat után arra használta a pillanatot, hogy a NATO a balti légtérrendészeti missziót, vagyis a békeidős járőrözést és riasztást, valódi légvédelmi feladattá alakítsa át, lelövési felhatalmazással a beérkező fenyegetések ellen (TV3). Csakhogy azok a rakétaütegek, amelyek egy ilyen mandátumnak tényleges katonai súlyt adnának, eddig csak rövid telepítésekben jelentek meg, folyamatos lefedettségként nem (LRT English).

Szlovákia, amely a háború elején átadta S-300-as rendszerét, ismét jelezte: nem finanszíroz további fegyverszállításokat Ukrajnának (Denník N). Minden kormány, amely nem ad elfogórakétákat, továbbra is arra a pajzsra támaszkodik, amelyet ezekből az elfogórakétákból kellene felépíteni.

A hat országon át kirajzolódó minta következetes. Az engedélyezési számok, koalíciós nyilatkozatok, csúcstalálkozói mondatok és kétoldalú megállapodások mozognak. Az elfogórakéták gyártása nem. Amíg a politikai bejelentéseket nem követik gyári megrendelések, munkamegosztási megállapodások és szállítási naptárak, a ballisztikus rakéták elleni koalíció papíron létezik. A kilenc aláíró állam védelmi miniszterei ezekkel a gyártási számokkal tartoznak. Eddig egyikük sem tette őket közzé.