Az EU–India kereskedelmi megállapodás 250,000 járműben korlátozza az autóexportot

Az EU és India 2026 januárjában véglegesített szabadkereskedelmi megállapodása mindkét fél eddigi legnagyobb ilyen alkuja: együtt a világgazdaság negyedét adó piacokat fed le (European Commission). A látványos üzenet szerint az európai autók alacsonyabb vám mellett juthatnak be Indiába. A tényleges csere ennél jóval kényelmetlenebb: az EU az indiai áruk előtt vámtarifasorainak 99,5 százalékát megnyitja, India viszont az európai autógyártóknak mindössze évi 250 000 járműves kvótát ad (S&P Global, India Briefing). Egy évi 4,5 millió autót eladó piacon ez nagyjából 5,5 százalékos hozzáférést jelent (VDA).

Az autókvóta, amely nagyobbnak látszik, mint amekkora

India jelenleg 70 és 110 százalék közötti vámot vet ki az Európából importált autókra, az árkategóriától függően (CNBC). A megállapodás alapján ez az első évben 35 százalékra csökken, az ötödik évre pedig 10 százalékra mérséklődik, de csak a kvótán belül. Az elektromos autók az első öt évben egyáltalán nem kapnak vámcsökkentést (India Briefing).

Azok az európai gyártók, amelyek papíron a legtöbbet nyerhetnék, már most is Indiában termelnek. A Volkswagen és a Škoda punéi integrált üzemében több százezer jármű készül helyben (Volkswagen India), a Renault pedig 2030-ra évi 2 milliárd EUR értékű exportközponttá építené Indiát (Automotive Manufacturing Solutions). Ezeknek a cégeknek nem elsősorban az Európából szállított kész autók vámcsökkentése számít, hanem az, hogy olcsóbban vihessék be az alkatrészeket az indiai gyáraikba.

A megállapodás igazi nyertesei inkább a német gépipari cégek lehetnek. A VDMA, a német gépipari szövetség 10–15 százalékos exportnövekedést vár Indiába (VDMA). Az EU egészében várt évi 4 milliárd EUR vámmegtakarítás (European Commission) főként ipari berendezéseken, vegyipari termékeken és alkatrészeken keresztül jelenhet meg, nem a német gyártósorokról legördülő kész autókban.

Ki fizeti meg az árát

Ezzel szemben az indiai export 91 százaléka már az első naptól vámmentesen léphet be az EU-ba (The Tribune/ICRA). Ide tartozik a textilipar, a gyógyszeripar, a vegyipar és a lábbeliágazat is, vagyis olyan szektorok, amelyekben az EU-ban még mindig több százezer ember dolgozik.

A legkitettebb ágazat a textilipar. Az indiai szövetekre és ruházati termékekre jelenleg kivetett 4–26 százalékos uniós vámok azonnal nullára csökkennek (European Commission). Délkelet-Európában, főként Romániában, Bulgáriában és Horvátországban több mint 400 000 munkavállaló dolgozik alacsony árrésű textil- és ruházati termelésben (IndustriAll Europe). Az EURATEX, az európai textilipari szövetség ezért szigorúbb származási szabályokat követel, hogy az indiai gyártók ne tudjanak minimális feldolgozás után kínai alapanyagokat vámmentesen exportálni az EU-ba (EURATEX). A generikus gyógyszereknél az olyan indiai nagyvállalatok, mint a Sun Pharma és a Cipla, már rendelkeznek európai hatósági engedélyekkel; mostantól a korábbi, akár 11 százalékos vám helyett nulla vám mellett versenyezhetnek (European Pharmaceutical Review).

Az EU karbonvámja, a CBAM (amelynek célja, hogy az importőrök is megfizessék az európai gyárakat terhelő szén-dioxid-költségeket), kiterjed az acélra és a cementre, de nem vonatkozik a textilekre vagy a gyógyszerekre (Borderlex). Ezekben az ágazatokban az európai termelők viselik az uniós karbonköltségeket, indiai versenytársaik viszont nem.

Megállapodás ellenállás nélkül

A Mercosur-megállapodással ellentétben, amely gazdatüntetéseket és lengyel jogi támadást váltott ki az Európai Bíróságon, az indiai alku ellen nem indult tömeges mozgósítás. A textilipari lobbi politikailag jóval gyengébb, mint az agrárlobbi. A csere azonban ettől még valós: az európai nagyvállalatok olcsóbb ellátási láncokat kapnak indiai gyáraikhoz, miközben Európa legsérülékenyebb feldolgozóipari munkavállalói viselik a versenynyomást. A megállapodás még az Európai Parlament ratifikációjára vár, várhatóan 2027 elején (ORF). Azért halad viszonylag simán előre, mert azoknak, akik a legtöbbet veszíthetik rajta, nincs elég politikai erejük a folyamat lassításához.