Europol: 4 340 link, törlési jogkör nélkül

Kilenc európai ország, egy összehangolt művelet, nagyjából 4 340 URL, amelyet erőszakos szélsőséges tartalomhoz kötöttek. Az Europol a The Com hálózat elleni, ezen a héten bejelentett akcióval könnyen érthető üzenetet adott: több ezer káros oldalt sikerült megzavarni. A nyilvános adatok ennél jóval kevesebbet bizonyítanak. A szám a törlésre továbbított URL-ekre vonatkozik, nem azokra a linkekre, amelyekről biztosan tudni lehet, hogy eltűntek. Egyetlen forrás sem nevezi meg, mely platformok kapták meg a jelzéseket, hányan teljesítették azokat, és milyen gyorsan léptek (SC World, Iefimerida).

Ez a különbség mutatja meg az uniós digitális jogérvényesítés határait.

Az Europol jelezhet. Utasítani nem tud.

Az Europol koordinációs ügynökség. Összehozza a nyomozó hatóságokat, egységesíti a célpontlistákat, és elemzéseket készít. Kötelező erejű törlési utasítást azonban nem adhat a platformoknak. Ebben az ügyben az uniós internetes jelzőegysége a spanyol CITCO-val, vagyis a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni hírszerzési központtal dolgozott együtt: Belgium, Finnország, Magyarország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország és Svédország rendőrsége küldte be az URL-eket, ezeket megtisztították az ismétlésektől, majd a konszolidált listát továbbították (Il Metropolitano, Origo).

Az Europol tehát jelezhet, de jogi kényszert a nemzeti hatóságok alkalmazhatnak. Ha egy tartalom terrorista anyagnak minősül, a kormányok az EU terrorista online tartalmakról szóló rendelete alapján egy órán belüli eltávolítást követelhetnek (TCO Regulation). Ha gyermekek kizsákmányolásáról vagy bűncselekményre uszításról van szó, a nemzeti büntetőjog lép működésbe. A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet, a DSA pedig bejelentési és intézkedési rendszert ír elő az EU-ban működő platformoknak (DSA). A mostani műveletről elérhető nyilvános információk azonban nem mondják meg, mely URL-eknél melyik jogi útvonalat használták, és egyáltalán született-e kötelező erejű utasítás.

A The Com nem egy weboldal és nem is klasszikus szervezet. Inkább laza online ökoszisztéma, ahol az erőszak, a kényszerítés és a megalázás társadalmi valutaként működik. A Guardian a The Com egyik ágának számító 764 hálózatról szóló vizsgálatában a károkozás játékosításáról ír: a zsarolás, a kiskorúak bántalmazása és az erőszakos útmutatók státuszjelzővé válnak (The Guardian). Az Europol 2026-os terrorizmushelyzeti és trendjelentése nihilista erőszakos szélsőségességként sorolja be a hálózatot: az eszközök digitálisak, a végpont viszont kizsákmányolás, olykor fizikai erőszak (Europol TE-SAT 2026).

A jelzett anyagok között önsértést és öngyilkosságot népszerűsítő tartalmak, gyermekek szexuális kizsákmányolásához kapcsolódó felvételek, robbanóanyag-kézikönyvek és zaklatási útmutatók szerepeltek. A tartalmak súlyossága nem vitás. Az viszont igen, hogy történt-e érdemi jogérvényesítés.

Nem ugyanaz a jelzés és a lefoglalás

A különbséget a holland példa mutatja meg a legélesebben. Az Europol jelzési műveletével párhuzamosan a Zeeland-West-Brabant-i rendőrség külön büntetőeljárást vitt. Július 21-én Steenbergenben, Rotterdamban és Amszterdamban tartottak kutatásokat, és fizikailag szervereket foglaltak le, amelyeket a Motherless pornóoldal használt, gyermekek szexuális bántalmazására utaló gyanús anyagok miatt. A rendőrség itt nem linkeket jelzett, hanem infrastruktúrát vett ellenőrzés alá (Politie, NU.nl). A holland hatóságok külön egy 764/Com-ügyet is nyilvánosságra hoztak, amelyben egy gyanúsított előzetes letartóztatásban van; ez azt jelzi, hogy a rendőrség nemcsak bejelentéseket küld, hanem büntetőügyeket is épít a hálózattal szemben (Politie).

Ez határokon átívelő ügyekben azért számít, mert a végrehajtási kapacitás egyenetlen. Egyes részt vevő országokban megnevezett nyomozók és látható büntetőeljárások vannak. Más államok csak az Europol közleményében szerepelnek, nyilvános nemzeti folytatás nélkül. Ennek az egyenetlenségnek az árát először a hálózatba bevont gyerekek és áldozatok fizetik meg, utánuk azok a rendőrségek, amelyek kevesebb erőforrással dolgoznak, végül pedig a nyilvánosság, amely nem látja, hol harap valójában az uniós jogérvényesítés.

Hiányzik a törlési mérleg

A Cambridge European Law Open egyik tanulmánya szerint az EU egyre inkább a platformokra bízza a végrehajtást, ami alapjogi kérdéseket vet fel, amikor magánszereplők végzik el a hatóságok munkáját. Ebben az ügyben az átláthatatlanság még erősebb probléma. A jelzett tartalmak súlyosak. A kérdés az, hogy a művelet mérhető eredményt hozott-e, vagy csak egy jól megírható közleményt.

Az Europol valódi értéke abban van, hogy súrlódást teremt: átszerveződésre kényszerít egy decentralizált hálózatot, láthatóvá teszi, hova vándorolnak a szereplők a linkek jelzése után, és nyomozati szálakat ad a nemzeti hatóságoknak. Ezt érdemes csinálni. De az Europolnak, a részt vevő országoknak és a 4 340 jelzést megkapó platformoknak minimális elszámolással tartoznak: hány URL-t távolítottak el, milyen jogalapon, és mi történt a hálózatba került gyerekekkel. Amíg ezek a számok nem jelennek meg, az Europol aktivitást mutatott fel, nem hatást.