Finnország engedélyezte Onkalót

Minden atomreaktorban uránból készült kerámiapelletek ülnek fém fűtőelemrudakba zárva: ezek termelik az áramot. Amikor a fűtőelemek elhasználódnak, továbbra is erősen radioaktívak, és olyan hőt termelnek, hogy évekig hűtőmedencékben kell őket tartani, mielőtt egyáltalán mozgatni lehetne őket. Minden atomenergiát használó ország azt ígéri, hogy egyszer végleges helyet talál ennek az anyagnak. Ez az ígéret évtizedeken át inkább politikai és mérnöki terv maradt. Finnország most működési engedéllyé változtatta.

A finn kormány működési engedélyt adott a Posiva Oy-nak az olkiluotói kiégett fűtőelemek végleges tárolójára, miután a nukleáris biztonsági hatóság, a STUK pozitív biztonsági értékeléssel zárta le a vizsgálatát. Az Onkalo nevű létesítmény több évtizedes folyamat eredménye: Finnország 2015-ben adta ki az építési engedélyt, a Posiva pedig 2021 végén nyújtotta be a működési kérelmet. A hatóságok most azt mondják: a rendszer eljutott oda, hogy a tervezési garanciák világából át lehet lépni az ellenőrzött működés felé. Az első kapszulát nem holnap engedik le a mélybe, az üzembe helyezés és a tesztek még hátravannak. De nagy a különbség aközött, hogy egy tároló működési engedélyt kapott, és aközött, hogy egy ország még mindig arról vitázik, megpróbálja-e egyáltalán.

Egy pince vízszigetelése, amelyet soha senki nem fog ellenőrizni

Onkalót nem érdemes páncélteremként elképzelni, amelynek rácsos ajtaját egyszer bezárják. A logika inkább olyan, mint egy pince vízszigetelése egy olyan jövőre, amelyet már senki nem tud majd ellenőrizni: egymásra épülő rétegek tartják vissza a kockázatot, és mindegyiket úgy tervezték, hogy akkor is működjön, ha a körülötte lévő védelem egy része sérül.

A kiégett fűtőelemeket öntöttvas betétbe zárják, ezt pedig rézburok veszi körül. A kapszulát bentonit agyaggal bélelt furatba helyezik; ez az agyag vízzel érintkezve megduzzad, tömör záróréteget képez, és megakadályozza, hogy a talajvíz elérje a fémet. Az alagutakat visszatöltik, az egész rendszer pedig nagyjából 400-450 méter mélyen, stabil alapkőzetben fekszik (IAEA Bulletin, Posiva). Egyik rétegnek sem kell önmagában tökéletesnek lennie. A STUK a rendszer együttes teljesítményét értékeli.

Ezt a többrétegű megoldást KBS-3 módszernek nevezik; finn és svéd programok fejlesztették évtizedeken át közösen (SKB). Onkalót az különbözteti meg egy kutatási projekttől, hogy az ipari hulladékkezelési lánc most már kereskedelmi atomerőművekből származó kiégett fűtőelemek fogadására készül. A NAÜ szerint ez a világ egyik legelőrehaladottabb ilyen programja.

Mérce, amelyet Európa nem hagyhat figyelmen kívül

Onkalo kizárólag finn kiégett fűtőelemeket kezel. A finn jog nem engedi külföldi nukleáris hulladék importját. A döntés mégis egész Európában átrendezi a vitát. Az atomenergia a dekarbonizáció és az energiabiztonság miatt újra napirenden van, a hulladék kérdése pedig mindig a legerősebb politikai ellenérv volt. A támogatók most már nem elméleti koncepcióra, hanem engedélyezett létesítményre tudnak hivatkozni.

Svédország áll a legközelebb ahhoz, hogy kövesse Finnországot: a kormány 2022-ben jóváhagyta az SKB tárolótervét, szintén a KBS-3 módszerrel. A forsmarki építkezéshez ugyanakkor még helyszínspecifikus vizsgálatok kellenek az SSM-től, a svéd sugárbiztonsági hatóságtól.

A francia Cigéo más típusú problémát kezel. Franciaország újrafeldolgozza a kiégett fűtőelemeket: leválasztja a még felhasználható nukleáris anyagokat, és külön kezeli a nagy aktivitású hulladékot. A projekt becsült költsége 33,36 milliárd euró 151 év alatt, miközben a helyi ellenállás továbbra sem zárult le.

Lengyelország és Olaszország élesebb ellenpéldát kínál. Lengyelország az első reaktora felé halad, a tervek szerint 2028-ban öntenék az első betont, de kevés jel mutat arra, hogy ehhez hasonlóan kidolgozott végleges tárolási terv társulna. Olaszország évtizedekkel ezelőtt leállította reaktorait, most mégis újra vitázik az atomenergia visszahozásáról, miközben a régi hulladék még mindig ideiglenes tárolókban van. Az európai atomenergia-ígéretek máshogy hangzanak, ha közben van egy ország, amely a folyamat legvégét is végigvitte.

Amit az engedély sem tud garantálni

A tárolónak tovább kell fennmaradnia, mint bármely mai állami intézménynek. A kutatók azt modellezik, hogyan viselkedik a víz, a fém, az agyag és a kőzet több tízezer, sőt több százezer éves időtávon. Gyorsabban korrodálhat-e a réz a vártnál? Egy jövőbeli jégkorszak gleccserei megváltoztathatják-e a talajvíz áramlását és kémiai összetételét az alagutak fölött? Ezek a kérdések nyitva maradnak (STUK, IAEA Bulletin). Egy működési engedély a legerősebb bizalmi nyilatkozat, amelyet egy modern állam adni tud. Nem bizonyíték a teljes veszélyességi időszakra.

A hiteles hulladékkezelési útvonal attól sem teszi olcsóvá vagy gyorsan építhetővé az atomenergiát. A svéd vita az új reaktorok állami támogatásáról és kockázatmegosztásáról azt mutatja, hogy a finanszírozás külön politikai küzdelem marad. Finnország nem oldotta meg az atomenergia gazdasági dilemmáit. Azt mutatta meg, hogyan néz ki a hulladékkezelés, ha egy állam évtizedeken át következetesen végigviszi. Egy olyan kontinensen, amely arról vitázik, kaphat-e második korszakot az atomenergia, ez az intézményi türelem többet számíthat, mint bármely új reaktorbejelentés.