Öt tálib kapott vízumot EU-tárgyalásokra

Brüsszel úgy próbálná működőképessé tenni az afgán visszaküldéseket, hogy közben nem ismeri el a tálib kormányt. Ez a kényelmetlen alku rajzolódik ki a NOS beszámolójából, amely szerint Belgium egynapos vízumot adott öt tálib képviselőnek, akiket az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalásokra vártak elutasított afgán menedékkérők ügyében. Ezt a részletet sem belga, sem uniós nyilvános dokumentum nem erősíti meg, de a mögötte lévő probléma valós: a visszaküldésekhez iratok, repülőtéri hozzáférés és érkezéskori átvétel kell, ezek az eszközök pedig ma a tálibok kezében vannak.

A vízumajtó

Az EU a tálib tisztviselőkkel való kapcsolatot elismerés nélkül is megengedhetőnek tartja azóta, hogy a Tanács 2021-ben rögzítette Afganisztánra vonatkozó álláspontját. Ez a különbségtétel papíron tiszta, a kiutasítások gyakorlatában viszont gyorsan elmosódik. Egy visszaküldő járatot nem lehet jogi formulákra építeni: Kabulban valakinek át kell vennie azt, akit Európából visszaküldenek.

Ha a NOS értesülése pontos, Belgium szerepe szűk, de politikailag kényes. Az uniós vízumkódex alapján Belgium dönti el, ki léphet be a területére ilyen rövid tartózkodásra. A 25. cikk kivételes esetben korlátozott területi érvényességű vízumot is lehetővé tesz.

Egy vízum önmagában nem oldana meg mindent. Ha bármelyik küldött szerepel az ENSZ tálib szankciós listáján, Belgiumnak az utazást az ENSZ beutazási tilalom alóli mentességi eljárásába is be kellene illesztenie. Egy rövid érvényességű vízum ehhez nem lenne elég.

A tárgyalás még nem megállapodás

A Bizottság megnyithat egy csatornát. Arra viszont önmagában nincs felhatalmazása, hogy az EU-t visszafogadási megállapodáshoz kösse a tálibokkal. Az uniós jog teret ad a visszaküldési megállapodások előkészítésére, de a formális nemzetközi egyezmények továbbra is az uniós szerződéses eljárásokon mennek át, köztük a 79. cikk (3) bekezdésén és a 218. cikken.

Ez a hatásköri térkép azért fontos, mert a kormányokra egyre nagyobb nyomás nehezedik: bizonyítaniuk kellene, hogy az elutasított menedékkérelmek végén valóban kiutasítás következhet. Németország mutatja a korlátokat. Berlin 2024 augusztusában 28 afgán férfit deportált Kabulba, akiket elítélt bűnelkövetőként írtak le; a járatot a beszámolók szerint Katar közvetítésével szervezték meg (PBS/AP, Al Jazeera). A Reuters később arról írt, hogy Németország közvetlen tárgyalásokat keresne a tálibokkal az afgán deportálásokról.

A minta eddig szűk, közvetített és jogilag sérülékeny. A kormányok keményebb visszaküldési politikát ígérhetnek, de a végrehajtáshoz olyan partnerre van szükségük, amelyet nem akarnak legitimálni.

Ausztria szintén amellett érvelt, hogy az afgán visszaküldések lehetőségét nyitva kell tartani, többek között abban a 2021-es kezdeményezésben, amelyről a Reuters számolt be. Dánia uniós elnökségi programja a visszaküldéseket és az EU-n kívüli országokkal való együttműködést is kiemelt helyre teszi a közzétett prioritások között. Belgiumra házigazda államként a közvetlen figyelem hárulna: milyen vízumot adott, hogyan kezelte a szankciós szabályokat, és a kapcsolatfelvétel mennyire látszik elismerésnek.

A jogi korlát

Egy brüsszeli találkozó nem írja felül azt a tilalmat, hogy valakit súlyos veszélybe küldjenek vissza. Az EU visszatérési irányelve előírja a non-refoulement elvének tiszteletben tartását, vagyis azt, hogy senkit nem lehet olyan helyre visszaküldeni, ahol veszély fenyegeti. Az Alapjogi Charta tiltja a kiutasítást, ha komoly a kínzás vagy az embertelen bánásmód kockázata.

A bíróságok továbbra is ügyenként állíthatják meg a kiutasításokat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Saadi kontra Olaszország ügyben a 3. cikk alapján abszolútnak mondta ki ezt a védelmet. Az EUAA Afganisztánra vonatkozó aktuális iránymutatása továbbra is súlyos kockázatnak kitett csoportokat azonosít, miközben az Amnesty és a Human Rights Watch súlyos tálib elnyomásról ír, különösen a nőkkel és lányokkal szemben.

A kapcsolatfelvétel nem azonos az elismeréssel. A nyitott kérdések ennél konkrétabbak: kik léptek be Belgiumba, milyen vízum- és szankciós jogalapon, és kerestek-e bármilyen megállapodást a visszaküldésekről. Európa visszatérési politikája most a tálib hatalomgyakorlás valóságába ütközik, és a legérzékenyebb része könnyen a nyilvánosság alatt zajlik.