Fosszilis CO₂-kibocsátás csökkenhet, összkibocsátás rekordot dönthet

Az emberiség CO₂-kibocsátása két forrásból ered: a fosszilis tüzelőanyagok használatából és a földhasználatból. 2026-ban az előbbi várhatóan kissé csökken, a teljes, emberi tevékenységből származó kibocsátás viszont új csúcsra nőhet (Global Carbon Budget preprint). Ez azért lehetséges, mert az összesített adat a földhasználati kibocsátást is tartalmazza, amely várhatóan emelkedik. Mindkét változás csekély, és egyik sem jelez még tartós trendet.

Az emberiség CO₂-kibocsátását úgy képzeljük el, mint egy számlát, amelyet két kassza fedez. A fosszilis kasszába a szén, az olaj, a gáz és a cement kibocsátása tartozik. A földhasználati kasszába az erdők irtásával és károsításával, a fakitermeléssel, valamint a tőzeges területek lecsapolásával vagy felégetésével járó kibocsátás kerül. Ebből levonják az újranövő erdők által a levegőből kivont szenet.

Idén a fosszilis kasszából származó kibocsátás 0,4 százalékkal, mintegy 0,15 milliárd tonnával csökkenhet, 38,2 milliárd tonnára (Global Carbon Budget preprint). A Global Carbon Project szerint ez lenne az első éves csökkenés a világjárvány évében, 2020-ban mért visszaesés óta. A földhasználati kassza kibocsátása eközben mintegy 4,4 milliárd tonnáról 5,1 milliárd tonnára nőhet. Így a két forrás együttes kibocsátása 42,8 milliárdról 43,3 milliárd tonnára emelkedhet; ez utóbbi a központi becslés szerinti rekord (Global Carbon Budget preprint).

A számok a Global Carbon Budgetből származnak, amely évente veszi számba, honnan ered az emberiség CO₂-kibocsátása, és mi történik vele. Az idei kiadás egyelőre előzetes tanulmány, amelyet még más kutatók is ellenőriznek. A kapcsolódó elemzés már átesett ezen az ellenőrzésen, és megjelent a Nature Climate Change folyóiratban.

Miért nehezebb felmérni a földhasználati kibocsátást

A fosszilis kibocsátást úgy számolják, mintha villanyórát olvasnának le: az országos statisztikákból összesítik az eladott és elégetett üzemanyag mennyiségét, valamint a cementgyártás adatait. A földhasználatnak nincs ilyen mérőórája. A kutatók számítógépes modellekkel becsülik meg, mennyi szenet tárolnak, illetve veszítenek a növények és a talajok. Ez olyan, mintha légifotók és növekedési adatok alapján próbálnánk megbecsülni egy erdő tömegét.

A tőzeg jól mutatja, miért nehéz ez. Részben lebomlott növényi anyag, amely a vízzel telített talajban halmozódik fel, akár egy komposzthalom, amely sosem bomlik le teljesen, ezért sok szenet tárol. Ha kiszárad vagy leég, a benne tárolt szén a légkörbe jut. Egyetlen év kibocsátását így sokkal nehezebb meghatározni, mint az olajhordók számát.

Rekord a becslési sávon belül

A különbség a hibahatárokon is látszik: ezek jelölik azt a tartományt, amelyben a tényleges érték valószínűleg van. A fosszilis kibocsátás előrejelzése 1,5 százalékos csökkenéstől 0,6 százalékos növekedésig terjed (Global Carbon Budget preprint). Vagyis a fosszilis kibocsátás változásának iránya sem biztos.

A földhasználati adat még bizonytalanabb. A 2025-ös földhasználati kibocsátás becslésének hibahatára önmagában ±2,6 milliárd tonna, jóval nagyobb az idei évre várt, mintegy 0,7 milliárd tonnás növekedésnél (Global Carbon Budget preprint). A költségvetés kidolgozásában részt vevő CICERO kutatói arra figyelmeztetnek, hogy ekkora bizonytalanság mellett nem érdemes messzemenő következtetést levonni a teljes kibocsátás csekély növekedéséből.

Érdemes különválasztani két könnyen összekeverhető adatot. Ezek a számok a kibocsátást mérik: azt, hogy az emberiség évente mennyi CO₂-t juttat a légkörbe. A levegőben ténylegesen felhalmozódó CO₂ mennyisége ettől eltér, mert a szárazföld és az óceánok az éves kibocsátás egy részét elnyelik; a Global Carbon Budget ezeket a természetes nyelőket külön követi. A kibocsátási rekord azt mutatja, mekkora nyomást gyakorol az emberiség az éghajlatra. A légkör változását az is befolyásolja, hogy a természet mennyi CO₂-t köt meg az adott évben.

Az éghajlati cél szempontjából az számít, mennyit bocsátunk ki. A Global Carbon Project becslése szerint, ha a felmelegedést 1,5 °C alatt akarjuk tartani, már csak mintegy 150 milliárd tonna CO₂ fér bele; a mostani kibocsátási ütem mellett ez kevesebb mint négy évre elég (ICOS). Az idei előrejelzés jól mutatja, hogyan nőhet a teljes kibocsátás akkor is, ha a fosszilis eredetű rész kissé csökken. Egyik becsült változás sem jelez még tartós trendet; a jövő évi éves leltár mutathatja meg először, hogy fennmarad-e a fosszilis kibocsátás csökkenése.