Négy EU-tagállam ukrán hitelfedezetet keres

Az EU két éve az Oroszország befagyasztott állami vagyonán keletkező hozamokat irányítja Ukrajnába. Svédország, Hollandia, Spanyolország és Lengyelország most továbbmenne: a 210 milliárd EUR értékű tőkét használnák fedezetként új ukrán finanszírozáshoz (Reuters, Kyiv Independent). A politikai vita lényege éppen ez a különbség: más a kamatot elkölteni, és más magát az orosz állami vagyont bevonni.

A hozamokból már folyik a pénz. Az EU eddig 8 milliárd EUR-t utalt Kijevnek, a legutóbbi, 1,4 milliárd EUR-s részletet augusztusban küldték el (EEAS). Az alapul szolgáló tartalékokat az uniós szankciós szabályok jogilag továbbra is zárolják, de tulajdonként nem nyúltak hozzájuk (Eur-Lex, a Tanács 2022/334 rendelete). A négy kormány levele azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy nyissa újra az egyeztetést a tartalékok mozgósításának „új lehetőségeiről”. Mivel a hozamok felhasználásáról már döntöttek, az „új lehetőségek” csak a tőkére vonatkozhatnak.

A rést a hozamok nem tudják betömni

A négy kormány nem elkobzást követel. Levelük szűkebb értelmezése szerint olyan hitel- vagy fedezeti konstrukciót keresnek, amelyet a befagyasztott tartalékok támasztanak meg, anélkül hogy az EU formálisan elvenné azokat Oroszországtól (Euronews, El País). Ez a puhább megoldás is átlépné azt a határt, amelyet az EU eddig tudatosan nem lépett át.

Az időzítést a számok magyarázzák. A rendkívüli éves hozam nagyjából 2,5-3 milliárd EUR, a francia szenátus jelentése szerint, és minden EKB-kamatcsökkentés apasztja ezt az összeget. Az Európai Bizottság becslése szerint Ukrajnának 2027 végéig 90 milliárd EUR finanszírozásra lesz szüksége (Tagesschau). Egy csökkenő kamatbevételi áram ezt nem fedezi. A négy ország érve innen indul: a pusztítást Oroszország okozta, ezért a zárolt orosz tartalékoknak nagyobb részt kellene viselniük a költségekből, mielőtt az európai adófizetők fizetnek többet.

Ki dönt, és ki viseli a kockázatot

Itt az intézményi lánc a lényeg. A Bizottság kidolgozhat pénzügyi megoldásokat, de a tagállamok döntenek. Az EU külpolitikai döntéseihez egyhangúság kell, vagyis egyetlen ország is vétózhat. Ez Belgium kezébe aránytalanul nagy befolyást ad, mert a befagyasztott vagyonból mintegy 193 milliárd EUR a brüsszeli székhelyű központi értéktárnál, az Euroclearnél van (Trends-Tendances).

Belgium támogatja Ukrajnát, de nem akarja egyedül viselni a jogi és pénzügyi kockázatot. A Le Monde nagyjából 200, Euroclear elleni jogi eljárásról és kilenc, Belgiumot közvetlenül érintő választottbírósági értesítésről írt (Le Monde). Oroszország már közvetlenül is nyomást gyakorol az értéktárra (Boursorama/AFP). Német jogi elemzések arra figyelmeztetnek, hogy még a végre nem hajtható orosz bírósági igények is növelik az Oroszországban tartott európai eszközökkel szembeni megtorlás kockázatát (beck-aktuell).

Svédország jelezte, hogy kész lenne vállalni a rá eső részt a Belgiumot védő garanciákból (SVT). Hollandia a decemberben elbukott, orosz vagyonra épített konstrukció idején nagyjából 14 milliárd EUR garanciát ajánlott fel (NOS). Belgium akkor blokkolta a megoldást, a vitát pedig félretették.

Párizs és Berlin húzza meg a határokat

Franciaország és Németország elfogadja a hozamokra épülő modellt, és lát mozgásteret kifinomultabb pénzügyi konstrukciókban is. Az állami vagyon formális elkobzását viszont egyikük sem fogadja el. A Bundestag elutasította a Zöldek indítványát, amely teljes egészében Ukrajna rendelkezésére bocsátotta volna a befagyasztott vagyont (Bundestag). A francia szenátusi bizottság csak szigorú nemzetközi jogi megfelelés és az euróban denominált eszközökbe vetett befektetői bizalom megőrzése mellett támogatná a lépést (Sénat).

Ez a közös francia-német pozíció szűkre szabja, mit javasolhat a Bizottság. Egy működő tervnek három feltételt kellene teljesítenie: a tartalékok jogilag maradjanak Oroszország nevén, Belgium ne maradjon egyedül a perekkel, és a befektetők ne vonják le azt a következtetést, hogy Európa politikai eszközként kezeli a külföldi állami tartalékokat. Ezt a három feltételt eddig egyetlen javaslat sem teljesítette egyszerre.

A négy aláíró ország pontosan megnevezte a problémát: Ukrajna finanszírozási igényei és a kizárólag hozamokra épülő modell között rés van. Arra viszont nem adtak választ, amit Belgium, Franciaország és Németország most számon fog kérni: ki kártalanítja az Eurocleart, ki viseli az orosz megtorlás költségét, és ki garantálja a konstrukciót, ha egy későbbi Európai Unió Tanácsa, ahol minden tagállam ott ül, a szankciók feloldásáról dönt, és a tartalékokat vissza kell adni. Amíg ezekre a válaszokra nincs aláírt garancia, a 210 milliárd EUR ott marad, ahol most van.